Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-565
296 A nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-én, "kedden. beszélnek, akkor az erélyes lépésre komolyan el kell határoznia magát. Ennél az intézetnél is a legnagyobb nyomorban vannak a tisztviselők, akik havi fizetésüket vagy egyáltalán nem, vagy egészen minimális részletekben kapták meg. Kis emberek tömege vesztette el kosztkamatra odaadott apró tőkéjét, úgyhogy ez már a felügyeleti hivatal hatáskörét is túlhaladja és bírósági beavatkozást kell, hogy követeljen. A tisztviselők közben dolgoznak tovább, mert ha törvény adta joguk alapján kilépnek, akkor azt sem kapják meg, amit igy legalább részletenkint juttatnak nekik. A felek fizetik tovább a díjaikat, uj üzleteket kötnek, annak ellenére, hogy az igazgatóság és a felügyeleti hivatal tudja, hogy senki onnan fedezetet kapni nem fog. Sőt a kosztkamatosok követeléseiről egy évi lejáratú egyszeri díjjal kifizetett kötvényeket állitanak ki, s ezek valószínűleg abban a hitben vannak, hogy ezeket a kötvényeket be is fogják váltani. Ez már egészen közönséges szemfényvesztés és kérdezzük, hogy hol van a felügyeleti hatóság, amelynek ezt észre kellene vennie 1 Ennél az intézetnél még egyebet is kell a f. Nemzetgyűlésnek bejelentenem. Óvatos kérdezősködések jöttek hozzám, hogy vájjon ki volt az, aki ezekről a részletekről, a biztosítási | intézetek eme válságáról nekem az információkat megadta. Megnyugtatok mindenkit, az óvatosakat és másokat, hogy ezek az információk nem ennek az intézetnek kebeléből jutottak el hozzám. De meg kell kérdeznem, hogy mi van a ! kulisszák mögött az egész biztosítási válságban? Mi van a mögött, amit annyira takargatni kell, hogy ennek az intézetnek tisztvise- ; lőit felhivatták a felügyeleti hivatalba és ott j azzal a kérdéssel fordultak hozzájuk, hogy j mennyiért hajlandó a szociáldemokrata párt i leszerelni ebben a kérdésben, mennyiért hajlandó el állani attól, hogy ezekre a dolgokra a ; nemzetgyűlés nyilvánossága előtt rávilágítson. (Mozgás bal felől.) Azokkal az emberekkel, akiknek az alkudozásra egyáltalán semmiféle joguk nem volt, formális alkudozásba bocsátkoztak, hogy egy-: két-három vagy négy havi fizetés kiszolgáltatása ellenében hajlandó volna-e a szociáldemokrata párt elállni ügyüknek bolygatásától? Ez az ügy már nem az intézet ügye; az egész biztosítás válsága már valósággal közbotrány. Itt nem lehet és nem is volt soha egy i percig sem szó arról, hogy ebben a kérdésben valamilyen leszerelésről lehessen tárgyalni. [ Mégis, amikor a tisztviselőknek megígérték, | hogy amennyiben ez a felszólalás elmarad, ak-jj kor a tisztviselők számára! két havi fizetést folyósítani fognak, másnap, amikor a pénz- * ügyi tárca tárgyalásánál már nyilvánvaló jj volt, hogy az én felszólalásom a házszabályok" rendelkezései következtében nem történhetik 'f meg, mivel a pénzügyi tárca tárgyalására csak!; egyetlen egy nap állott rendelkezésre; amikor : nyilvánvaló volt, hogy én, aki a szónoki laj-!i strom legvégén voltam feljegyezve, szóhoz nem : ; juthatok; akkor újra felhivatták a tisztviselő-;! ket és letagadták előttük, hogy itt alkudozás-; ról volt szó; letagadták előttük, hogy arról;; volt szó, hogy megérdemelt, megszolgált fizeté-;! sükkel egy zsarolási akciót akartak végrehajtani. (Klárik Ferenc: Szép banda!) Azt mon-! dották nekik, hogy szereljék le ezt a felszóla;-:j lást; mintha attól függne a szociáldemokrata 1 ; párt valamelyik felszólalása, hogy valamely !! hivatal valamilyen összeget bocsát-e rendelke-; zésünkre? (Mozgás balfelől.) >;••: " Ez után a letagadás után, amikor felszója-*! Iá som elmaradt, másnap egy személyzeti értekezletet hívtak össze az intézetben, amelyen az egyik vezető tisztviselő nyiltan és világosan, nem is gyanújának, hanem egyenesen meggyőződésének adott kifejezést, hogy ez a felszólalás azért maradt el, mivel 200 millió koronát bocsátottak nekem rendelkezésemre. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Klárik Ferenc: Gyalázatos banda az egész, nem társaság! — Rothenstein Mór: Gyanúsítani, azt tudnak! — Zaj a jobboldalon.) Amikor a tisztviselők ezt az urat felelősségre vonták, hogy ezt a vádat honnan veszi, akkor hivatkozott az intézet egyik vezető tisztviselőjére, lovag Sternád úrra, (Malasits Géza: Ismerjük, jó firma!) akit azután a tisztviselők szintén kérdőre vontak, mire^ azt a felvilágosítást adta, hogy ő nem ugy állította, hogy ezt a pénzt én személy szerint vettem fel, hanem »ahogy ez a politikában már szokásos,« — ezekkel a szavakkal mondta — (Saly Endre: Ahogy náluk szokásos!) ezt a 200 milliót a szociáldemokrata párt kas-szájába fizették be. Ugy látom, hogy ennek a lovag Sternád urnák fogalma sincs arról, hogy vannak tisztességes pártok és tisztességes közéleti egyének, akiknél nem szokás semmiféle célra és semmiféle okból pénzeket elfogadni. Jellemző reájuk az a szemérmetlen nyugalom, amivel az ilyen vádakat kimerik lökni azzal, hogy valami majd csak megragad belőle. Egy ilyen vádnál súlyosabbat sem pártra, sem közéleti egyénre nézve elképzelni nem tudok. Ez után a vád után, amelynél súlyosabbat még elképzelni sem lehet, az egyik ur, aki a tisztviselői értekezleten ezt a kijelentést tette, már egy langyos mentegetődzést irt hozzám egy levélben, mely szerint sajnálja, hogy nekem »kellemetlenséget okozott.« ö ezzel az egészen furcsa szóval csak »kellemetlenségnek« minősiti azt a súlyos vádat, amely ha igaz volna, semmi egyebet nem vonhatna maga után, mint azt, hogy annak, akire ez a vád rábizonyitható, azonnal el kellene tűnni a közéletből. A másik ur azonban még ezt sem tartotta szükségesnek s ezért itt, a Nemzetgyűlés előtt jelentem be, hogy ugy pártom, mint én magam is, ez ellen a. lovag ur ellen bűnvádi feljelentést fogunk tenni. (Malasits Géza: Nyugodt lehetsz, hogy felmentik!) Legalább igy meg fogja tanulni, hogy ez a »szokás« nálunk nincs bevezetve. Tovább menve, a többi biztosító intézet sorából még a Malombiztositqt említem, amely szintén nem a maga hibájából vagy nem a rossz gazdálkodás folytán került válságba, hanem a felügyeleti hivatalnak ebben az esetben túlerélyes intézkedései miatt. Amit ugyanis a felügyeleti hivatal más intézeteknél elmulasztott, azt itt igyekezett pótolni, rászorítva az intézetet arra, hogy biztosítéki alapját kétmilliárd koronára emelje fel, aminek nem tudván megfelelni, kénytelen megszüntetni önállóságát, fuzionálni más intézettel és tisztviselőit az utcára dobni. A Frankfurti Biztosító érdekeltségeinél a Dunántúli, a Délkeleti, az Ivria, az Első Katonai és az Első Nemzeti Általános Biztosítóról van szó. A Dunántúli, az Ivria és a Délkeleti a Frankfurti alapításai, míg az Eilső Katonai és a Nemzeti Biztosító korábbi alapitások. De a kurzus, illetőleg a Nemzeti Hitelintézet által alapított Nemzeti Általános Biztosító és a kifejezetten zsidó alapítású Ivria idővel nagyon szépen összetalálkoztak a Frankfurti szárnyéi alatt. (Propper Sándor: A gscheft, az nemzetközi!) A Nemzeti Biztosító
