Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-564

A nemzetgyűlés 564. ülése 1926. évi május hó 31-én, hétfőn. 285 ben lévő ember — és itt kérdek a kisgazdáktól kezdve, az önálló iparosig, nagyiparosig avagy jbárkiig mindenkit — ki mer a maga meggyőződése szerint szavazni! Ki meri reszkírozni azt, hogy azért, mert véleményének szabadon adót kifejezést, ezért munkaadója ő a munkából elbocsássa, a. házhelyeknél vagy más egyéb lehetőségeknél mellőzzék vagy ki hajlandó magát kitenni annak — iparos, kereskedő — hogy például _ valamilyen munkavállalásnál a szerint birálják el, hogy a kormánypárti jelöltre vagy az ellenjelöltre szavazott-e? A nyilt választójog a legnagyobb erkölcstelenségre neveli az embereket, (Farkas István: Amellett korrupcióra!) mert hazudni kényszeriti őket és politikai meggyőződésük elárulására. Nyilt választásnál nem lehet hű tükrét kapni a nemzet akaratának és véleményének, mert a politikai vélemény mindig befolyásolva van ama tényezők és körűiméiryek által, amelyeket itt elmondottam, {ügy van! ügy van! a baloldalon és a szélsőbaloldalon.) Ma, amikor minden egyes munkás reszket attól a, gondolattól, hogy egy olyan választókerületben, mint amilyen például f az ózdi választókerület, ahol Biró Pál a képviselő, aki egyúttal annak az üzemnek a vezérigazgatója, elképzelhető-e az, hogy annak a vállalatnak egyetlen egy alkalmazottja, egyetlen egy tisztviselője bátorságot merjen venni magának arra, hogy a képviselőválasztásoknál a vezérigazgató ellen szavazzon! (Farkas István: Ez inkompatibilitás erkölcsileg is!) Vagy elképzelhető-e az, hogy egy környékbeli kisgazda, aki száz és száz esetben rá van utalva G^J ilyen nagy iparvállalat jóindulatára, amely ott tulajdonosa ezer és ezer hold földnek, erdőnek és egyéb javaknak, ahonnan ez beszerzi a tüzelőfáját, ahol munkaalkalmait talál fuvarozással és egyébbel, mondom, elképzelhető-e az, hogy ez az illető bátorságot merjen magának venni arra, hogy ellene szavazzon, vagy* ne szvazzon? Mert hiszen már a nem szavazás is egy bűn s azt is módjukban van nyilvántartani, megállapítani. Amikor ugyanis valamely képviselőnek, akit nyilt válasatókerül étben választottak meg, átadják a mandátumot, akkor mellékelik hozzá egyúttal a bűnlajstromot, az összes választói listákat és ha bárki jön, mindenkinek módjában van megnézni még évek múlva is azt, hogy valaki az illető képviselő ellen, vagy mellett szavazott-e és

( az a^ képviselő aszerint birálja el az illető kivánságát vagy panaszát. (Propper Sándor: Még ma is 4 évvel sa választások után üldözik az ellenzéki szavazókat!) Hát nem érzik át a túloldalon is, hogy milyen erkölcstelenség rejlik a nyilt választásban? A választás ilyen formában egyedül áll egész Európában és még a legsötétebb Balkánon, ahogy mondani szokás, nincs már nyillfc választójog, csak Magyarországon van. (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondják rá, hogy a magyar ember természetével nem fér össze a titkosság. Soha nagyobb hazugság még nem hangzott el, mint mikor ezt állítják, mert hiszen ezzel szemben oda lehet állítani mindjárt, hogy: de a titkos társaságok összeférnek a magyar ember természetével és jelemével. (Farkas István: Még a titkos eskü is összefér!) r Az általános és titkos választójog követelese nem szociáldemokrata követelés. (ügy van! a szelsőbaloldalon.) Az általános és titkos választójog a polgárjogoknak legelemibbje ott, ahol azt akarják, hogy az állani kormányzása tényleg demokratikusan intéztessék, (Farkas István: Es becsületes legyen!) ahol azt akarják, hogy a kormány tényleg a nép akaratából kormányozzon, ahol a kormány kíváncsi a nép véleményére, (Halász Móric: Niem a nép akaratából, hanem a nép érdekében kell dolgoznia!) ahol tényleg meg lehet tenni azt, hogy alkalmat adjunk arra, hogy a nép szabadon meg is iiyilatkczhassék, és azért, mert valaki polgári jogát teljesiti és a törvényben biztosított ezzel a jogával él, nem juttathatja az állam őt gazdaságilag hátrányos helyzetbe és nem kockáztathatja az illetőnek exisztenciáját. Nálunk a speciális magyar viszonyoknak megfelelően nemcsak egyféle választójog van, hanem ott, ahol' ezt a politikai érdek megkívánta, ezt a választójogot igyekeztek a legmodernebb formára átvinni és igy látjuk, hogy Budapesten van egy lajstromos választójog. Igaz, hogy azután ez' is össze van gyilkolva, és az ezen lajstromos választójog alapján kijövő eredmény mindig csak azoknak jó, akik azt politikai szempontból igy összeállitották, mert hiszen a lajstromos választójog mellett is megtörténik Budapesten, hogy nem aszerint oszlik meg a mandátumok száma, hogy hány választó esik egy kerületre, hanem aszerint, hogy honnan várható nagyobb esély a kormánypárt részére. Ez legjobban kifejezésre jutott a fővárosi törvénynél, ahol azt láttuk, hogy kis budai kerületek fele annyi szavazóval választottak meg egy bizottsági tagot, mint amennyi választott például az Angyalföldön, Kőbányán, vagy más munkáslakta vidékeken. Igaz, hogy itt sem ütött be mindenkor a számítás, de a cél az volt, hogy ott, ahol a kormánypárt és a hozzátartozó pártok azt remélték, hogy a választók nagyobb száma foA\Ía őket bizalmukkal kitüntetni, igyekeztek kis szavazóköröket csinálni, és pár száz választó már elégséges volt egy mandátumhoz, ezzel szemben például az Angyalföldön több mint kétszer annyi szavazóra volt szükség. Mindezekből azt kell megállapítanunk, hogy a kormány nem a néppel, hanem a nép ellen kíván kormányozni. (Ugy van! a szelsőbaloldalon.) Mindebből azt látjuk, hogy a kormány nem a nép bizalmából, nem a nép akaratából kívánja az ország ügyeit intézni, hanem megelégszik azzal, hogy egy álparlamentarizmust tart fenn, amelynek segítségével a külföld előtt azt igyekszik elhitetni, mintha itt tényleg parlamentáris kormányzás folynék. Ez a parlamentarizmus azonban nem más, mint csak burkolása annak az egyoldalulag kifejtett kormányhatalomnak, amelyet nyugodt lélekkel lehet diktatórikus kormányzásnak mondani. (Propper Sándor: Tiszta fasizmus!) Pénzügyi téren ez a diktatúra teljes egészében megnyilatkozott. Ott nem volt semmiféle korlátozó rendelkezés, mert hiszen két és fél éven keresztül a kormánynak még külön törvényes felhatalmazása is volt. Meg vagyok győződve róla, hogyha nem lett volna ez a törvényes felhatalmazás, akkor is gyakorolta volna ezt a jogot épugy, mint ahogy gyakorolni fogja azután is, ha nem lesz meg ez a törvényes felhatalmazás. A magyar kormány nem sok gondot csinál magának abból, hogy valamire van-e törvény vagy nincs, legfeljebb a legrosszabb esetben, benyújt egy törvényjavaslatot és azt az egységespárt szó nélkül, rövid idő alatt szállítja és ezzel minden ki van korrigálva. Látunk itt törvényeket, amelyeket megszavaztak, de amelyeket a kormány nem hajtott végre és eszeágában sem volt végrehajtani. Csak hivatkozom arra az adóra, amelyet megszavaztak annakidején és amelynek az íett volna a rendeltetése, hogy aki fel volt mentve a háború alatt, az adót fizessen, amelyből a rok-