Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-563

 úemzet g y ülés 663. ülése l9â6. évi május kó 29-én, szomhaion. 267 formák és eszközök érvényesülnek, amelyek a kulturállamokban ma mindenütt uralkodnak. (Igazi Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ezeket az Ígéreteket és reményeket rontották le az utolsó hat hónap eseményei. A frankhamisítás cselekménye maga, az elkövetési módja, az abban részt vevő személyek, ezen bűnügy tárgyalásának egyes fázisai, az elhangzott kijelentések mind együttvéve alkalmasak voltak arra, hogy megingassák a hitet a szanálási programmal kapcsolatosan két és fél év előtt elhangzott Ígéretek és nyilatkozatok őszinteségében. A magam részéről hosszú időn keresztül tartózkodtam attól, hogy a frankhamisítás bűnügyében különösen addig, amig a bizonyítási eljárás lezárva nincs, véleményt nyilvánitsak. Láttam azokat a rendkivüli súlyos közgazdasági és külpolitikai veszélyeket, amelyek ezzel az üggyel össze voltak kötve. Féltem tőle, hogy a véleménynyilvánítás ezeket a veszélyeket még csak növelheti. Ma azonban, amikor elérkezett már az elsőfokú bírói ítélet stádiumához ez az ügy, ugy érzem, elérkezett az ideje annak is, hogy a konzekvenciák levonásának és megvitatásának a terére lépjünk. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Az a körülmény, hogy én ebben az ügyben nem éleztem ki a személyi momentumokat, nem azt jelentette, mintha a magam részéről nem tartottam volna szükségesnek, hogy a kormánynak azok a tagjai, akik érintve voltak a botrányok által, hagyják el helyüket. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Én nem mérlegelem azt, hogy mekkora az ő mulasztásuk és bűnük, de egyet tudok: maga a botrány megtörténte követel szatiszfakciót. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha egy monarchikus államformában a ministerelnöknek az a föladata, hogy a királynak tényeiért, mulasztásaiért és bűneiért saját személyében viselje a felelősséget, akor azt mondom, hogy a mi viszonyaink között is elvárhatjuk, hogy a nemzeti közállapotok leromlásáért ne a nemzetnek, hanem a ministerelnöknek kelljen a felelősséget viselnie. (Élénk tetszés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek a konzekvenciának a levonása és érvényesítése az államfőnek, a parlamenti többségnek és az egyéni lelkiismeretnek a feladata. De meg kell mondanom azt is, hogy ez nem elég, hogy személyi változásokkal ezt a kérdést megoldani nem lehet. A kérdésnek sokkal mélyebb kihatásai vannak és sokkal siílyosabbak a következményei, amelyeket még ma meg nem tudunk mérni, hanem talán csak jelenségeit látjuk, mintsem hogy ezt orvosolni lehetne egyszerű személyi változással, A magam részéről gyökeres kormányzati változást tartok szükségesnek. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez volt az oka annak is, hogy nem tudtam belekapcsolódni abba a harcba, mely ennek a küzdelemnek a konzervatív oldalról megindult támadások során személyi jellegét domborította ki. Személy változás a kérdést nem oldja meg; személyváltozással szemben tökéletes kormányKati rendszerváltozást kívánok. (Helyeslés^ a hal- és a szélsőbaloldalon.) És azt kellett látnom, hogy — a-mint ez a későbbi eseményekből kiderült — erről az oldalról csak személyi változást kívántak és nem kormányzati rendszerváltozást. (Peyer Károly: Rendszerváltozást is!) Nem mirólunk van szó. Már pedig én ebben az ügyben két fontos elvi szempontot tartottam szem előtt. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik külpolitikai presztízsünk megvédése, sajnos, ma már azt kell mondani, helyreállítása; a másik: garanciák nyújtása a jövőre nézve, hogy hasonló esetek ne ismétlődhessenek meg. (Peyer Károly: Felbujtották őket, hogy újból csinálják. —- Zaj.) Abban a határozati javaslatban, amelyet a frankbizottsági tárgyalás során benyújtottam, azt az álláspontot foglaltam el, hogy a kormány tagjai cselekvőleg és szenvedőleg ebben az ügyben való részességgel nem vádolhatók. Nekem ma sincs okom megváltoztatni ezt az álláspontomat. Én annyira preokkupálva vagyok talán azoknak a nagy veszélyeknek felismerése által, amelyek ehhez az ügyhöz fűződnek, hogy talán ez az oka annak, hogy ennek a kérdésnek még a vitatásába sem akarok belemenni. Nemzetem iránt tartozom azzal.hogy még a felvetését is elutasítsam vizsgálat nélkül annak, vájjon a kormány tagjai ebben az ügyben implikálva voltak-e, hogy lehetséges volt-e az, hogy egy kormány tagjai külföldön kulturállamok és nemzetek vezetőivel együtt üljenek a tárgyaló asztalnál és odahaza azután bűnszövetkezeteket segítsenek, amelyek támadást intéznek ugyanezen államok ártatlan polgárai ellen. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon-) Azonban amilyen határozottan elhárítottam magamtól ennek a kérdésnek vitatását, épen olyan határozottan meg kell mondanom, hogy a cselekmény létrejöhetése tekintetében az azóta bekövetkezett eseményekből én a kormány súlyos politikai felelősségét megállapítani kívánom. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a szerencsétlen ügy, amely félév óta a legnagyobb veszedelmet hárította az országra s alapjában véve ingatta meg az ország külpolitikai és gazdasági helyzetét, nem tűnhetik el nyomtalanul a jövőre nézve. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk, akinek ünneplésében egyesültünk itt ma, mondotta ki azt az ítéletet, hogy minden lehetséges közállapotainkban, csak a statusquo ante nem. S mégis azt kell ma látnom, hogy vannak olyan tendenciák, elhangzanak olyan nyilatkozatok, amely tendenciák és nyilatkozatok azt célozzák, hogy ez az ügy a birói tárgyalással és ítélettel el van intézve. Ez a fogalmak tudatos összezavarása. A bíró lesújtó vagy felmentő ítélete dönt a bűnös felett, de az, hogy az ügy körülményei milyen politikai konzekvenciákat involválnak, az eset önálló vizsgálata és egészen más szempontok alapján történik. (Horváth Zoltán: Hiszen ha parlamentarizmus volna nálunk!) A politikai diskussziónak tárgya, hogy megállapittassék, mikép volt lehetséges a mi közállapotainknak ilyetén leromlása, hogy ez a bűncselekmény elkövethető volt s mikép élt a kormány a kezébe adott hatalommal a bűncselekmény megelőzése és megtorlása tekintetében s végül mik azok a konzekvenciák, amelyeket az esetnek tanulsága a jövőre involvál. Ha azt vizsgálom, mik voltak azok a körülmények, amelyek lehetővé tették ennek a bűncselekménynek elkövetését, akkor arra a megállapításra kell jutnom, hogy ez a

# bűncselekmény nem egy önmagában álló jelenség, ez olyan jelenség, amely abból a talajból nőtt ki, amelyből kisarjadtak az elmúlt évek visszataszító bűncselekményei. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Elkövetését lehetővé tette egyfelől a legnemesebb jelszavakkal való visszaélés, a kereszténység és hazafiasság jelszavaival való visszaélés, a kormánynak ezzel szemben való gyengesége, másfelől pedig a közvélemény nélküli, sokszor a közvélemény ellenére történő, kizárólag a hatalom birtokára felépített kormányzat. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebben az országban éveken keresztül lehetett a hazafiság és kereszténység