Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-563

'Â nemzetgyűlés 563. ülése 1926, szert is megkeresse és az orvoslás folyamatát meggyorsítva, közelebb vigye a nemzetet a gazdasági újjáéledéshez, amelyet a nemzetnek annakidején beígért. Amikor azt mondom, hogy el kell hárítani a magyar gazdasági élet fejlődése elől az akadályokat, akkor méltóztassék megengedni, hogy pillanatra újra visszatérjek az államháztartás egyensúlyának kérdésér©. Amint méltóztatnak emlékezni, a magyar kormány, amikor két és fél évvel ezelőtt először indult el a szanálás gondolatával, akkor 650 millió aranykoronát kívánt felvenni és a szanálás programmját öt évre kívánta megállapítani. Ez a Programm az akori időkben megbukott; az okát nem tudom; a pénzügyi szakértők' más álláspontot foglaltak el, más helyzetképet adtak és végűi a kormány és vele együtt a nemzetgyűlés elfogadta a 250 millió aranykorona kölesönt és az öt féléves szanálási időszakra felépített szanálási programmot. Nagyon jól méltóztatnak tudni, a beszédemben is utaltam már rá, hogy az egész 250 millió aranykoronát a deficit fedezésére kellett volna fordítani. És ha ma az elmúlt két és félesztendős szanálási periódus eredményeit vizsgáljuk, csodálatos megállapításra jutunk. Arra a megállapításra, bogy a szanálási kölcsönből csupán 52 millió aranykorona lett felhasználva a deficit fedezésére és arra a megállapításra jutunk, hogy abban az esetben, ha a magyar állam nem vett volna fel szanálási kölcsönt, de a valutája stabil lett volna, amit hangsúlyozni kívánok és ha ugyanilyen erőfeszítéseket vett volna igénybe a magyar állampolgároktól, az adózó polgároktól, mint aminőt igy vett igénybe, akkor most ezt a periódust 100 millió aranykorona felesleggel zártuk volna le, mindén szanálási költség nélkül. Természetesen a beruházási összegeket nem vehetem itt figyelembe. (Örffy Imre: És a pszihológiai momentumot! — Sándor Pál: Meg is mondtuk, hogy nincs szükségünk rá!) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Mindezeket nem azért mondom el, mintha azoknak az álláspontját akarnám támogatni, akik azt hirdették, vagy hirdetik, hogy külföldi kölcsönre nem volt szükség. Sajnos, két és fél évvel ezelőtt anynyira le volt romolva a nemzet iránti bizalom a külföldön, hogy szanálási kölcsön nélkül, a korona stabilitása nélkül és a reparációs kérdések kikapcsolása nélkül ezt az eredményt elérni nem lehetett volna. Ez azonban nem változtat az érem másik oldalán. Nem változtat azon a tényen, hogy ezalatt a két és félév alatt a magyar kormány olyan hihetetlen erőfeszitést tett az adózókkal szemben és olyan teherpróba elé állította őket, amelyről azelőtt álmodni sem mertek azok a pénzügyi szakértők, akik eljöttek

1 idle, hogy Magyarország közgazdasági helyzetéről valóságos képet fessenek. Azért kell ezt megállapítanom, mert ha azután az orvoslás módját keresem, akkor már ezeket a súlyos tüneteket az orvoslás módjánál nem hagyhatom figyelmen kivül. Ezekután alig lehet kétséges, hogy az orvoslást melyik utón kell keresni. Le kell venni a magyar adózó polgárság válláról azokat a terheket, amelyeket az állam talán az eseményeknek kényszere következtében, talán meggondolatlan pénzügyi politikával, de végső következményeiben mégis ia vállukra hárított. Nem uj gondolat és nem uj teória ez, hogy az államháztartás egyensúlyát túlzott adóztatás mellett nem lehet fentartani. A magánháztartás egyensúlyát sem lehetne fentartani. Ez olyan világos tétel, amely mindinkább kezd évi május hó 29-én, szombaton. 263 érvényre jutni nemcsak a legyőzött, hanem a győztes államoknál egyaránt. T. képviselőtársaim már felemlítették, én nem akarok ezzel bővebben foglalkozni, csak megemlítem, hogy Németország leszállította a forgalmi adót 0-75%-ra, a vagyonadónál mérséklést hozott be, a boradót eltörölte és végeredményben 500 millió aranymárka bevételről mondott le csak azért, hogy a maga piacát, termelését, kereskedelmét versenyképessé tudja tenni. Ugyanezt a példát látjuk az Északamerikai Egyesült-Államoknál, a dolgok természete szerint még fokozottabb mértékben. A közvetett és az egyenes adók egész soránál mérsékelték az adót csak azért, hogy segítsék az amerikai ipar versenyképességét, amely már félelmetesen növekszik az európai iparral szemben. Teljes tudatában vagyok annak, hogy a mi viszonyaink között adómérséklési politikát csak a legnagyobb óvatossággal lehet csinálni, de azzal is tisztában vagyok, hogy ennek az adómérséklési politikának már eljött az ideje és hogy a magánháztartásoknak túlterhelése végeredményben a gazdasági életnek összeroppanásához és azontúl a szanálási koncepció összeroppanásához is vezet. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy amikor mi a szanálási programmot elfogadtuk, a külföldi szakértők jelentése alapján a magyar állampolgárok teherviselő képességét 50 aranykoronában kívántuk megállapítani. Ma ez az 50 aranykorona felemelkedett már, ha jól emlékszem, egészen 80 aranykoronára, sőt egyes számitások szerint majdnem 100 koronára. (Beck Lajos: 80 a hivatalos!) Hivatalosan 80 koronát tesz_ ki, de majdnem 100 aranykorona ez a teher. És méltóztassék ehhez hozzászámítani, hogy ebben az országban nincs keresztülvive az egészséges, energikus progresszió, igy tehát természetes, hogy ennek az adótehernek felszaporodása még fokozottabb mértékben érezteti hatását, mint éreztetné talán az olyan országban, ahol energikus progresszióval ennek a hatása valamiképen csökkenthető volna. Én tehát ki merem mondani, hogy a mi viszonyaink között rá kell térni az adómérséklésnek politikájára és e tekintetben elsősorban a forgalmi adó kérdésében kell végre rendet teremteni. T. képviselőtársaim ezt a kérdést már teljesen kimerítették, nem kívánok vele foglalkozni. Tény azonban, hogy az a körülmény, hogy a forgalmi adót 3%-ról 2%-ra leszállították, önmagában véve. nem elégséges, amint azt az eredmény is mutatja. Amikor a forgalmi adó más országokban alacsony, Csehországban 1-5%. Ausztriában fázisrendszer van, Németországban 0-75%, akkor egészen természetes dolog, hogy az ilyen forgalmi ad'ó a magyar ipar és kereskedelem de merem mondani, hogy a magyar mezőgazdaság versenyképességét is erősen befolyásolja. Ha még hozzá veszem azt, hogy épen a forgalmi adó terén Ausztria még egy lépéssel tovább ment és az áprilisban kiadott intézkedéssel a forgalmi adó visszatérítése tekintetében azt az álláspontot foglalta el, hogy a gyárosnak az eddigi 40, a kereskedőnek az eddigi 35%-kai szemben teljes forgalmi adó visszatérítést ad és ezzel 20 millió aranykorona jövedelemről mond Le, akkor azt kell mondanom, hogy jelezve van az ut, amelyen nekünk is haladnunk kell, ha nem akarjuk veszélyeztetni a magyar iparnak, kereskedelemnek és mezőgazdaságnak versenyképességét és exisztenciáját, (Sándor Pál: A többség nem akarja! •— Zaj jobhfelől) Elnök: Csendet kérek! ;: