Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-563

â5é A nemzetgyűlés 563. ülése 1926. több mint 2700 milliárd papírkorona áll rendelkezésére, amelynek legnagyobb részét már folyósította és a még f.enmaradó részt 1926. évi június 30-ig teljes egészében folyósítani fogja. Ha most nézzük a hasznos beruházási Programm egyes tételeit, valamint a költségvetésben az állami közigazgatásra és az üzemekre forditandó beruházási összegeket, nem tagadhatjuk meg az elismerést a kormánytól, mert hiszen beruházási programmjával egyaránt alátámasztotta ugy a mezőgazdaságot, valamint az ipart és kereskedelmet, továbbá a hiteléletet. De gondoskodni kivánt ugy a közegészségügyről, valamint a közoktatásügyről és ezenkívül még a lakáskérdés könnyebb meg- j oldását is elő kivánja mozditani. De szem előtt tartotta a kormány, hogy a közigazgatás és az j üzemek berendezéseit is nagy méretekben támo- j gassa és hogy azok leromlott beruházásaikat pótolhassák. Kétségtelen, hogy az 1925/26. költségvetési évben beruházásokra igen nagy öszszeg áll a kormány rendelkezésére, de tekintetbe kell venni, hogy 11 év mulasztását kell^ a kormánynak most successive pótolnia. Ennélfogva ezen a. téren rendkívül sok teendője lesz még a közeljövőben és erre alludál a törvényjavaslat 14. §-ában, amidőn kimondja, hogy a j hasznos beruházásokat a jövő évben is teljes erővel folytatni fogja, hogy a háború és forradalmak alatt elmaradt beruházások pótoltassanak' és igy a magángazdaságot ezen kereszr tül tőkéhez juttathassa. Ebből a célból már most felhatalmazást kér arra, hogy a külföldi kölcsönnek még fennmaradó összegéből további 50 millió aranykoronát, vagyis 725 milliárd papirkoronát vehessen fel hasznos beruházásokra, valamint az 1925/26. költségvetési év végén mutatkozó bevételi többletnek a pénztári készletek gyarapításéra forditandó összegen felül megmaradó részét szintén hasznos beruházásokra fordíthassa. Az 1926/27. költség-vetési év beruházási programmját a kormány ezidő szerint még nem terjesztheti a t. Nemzetgyűlés elé egyrészt azért, mert nem ismeretes előtte az az összeg, amely az 1925/26. kölségvetési év végén még fenmarad, másrészt mert a beruházási programmât még a Nemzetek Szövetsége által kiküldött főbiztos úrral is meg kell tárgyalnia. A beruházásoknak a gazdasági é'iet érdekében való mielőbbi megindítása azonban megkívánja, hogy a kormány már most megkapja erre nézve a felhatalmazást, mert meggyőződéseim szerint a kormánynak az 1925/26. évre elhatározott beruházási programmja elegendő garanciát nyújt arra, hogy a felhatalmazást a jövőben is a magáingazdasági élet fellendítésére a lehető leghelyesebben fogja felhasználni. (Klárik Ferenc: Tönkremennek a polgárok!) Mélyen t. képviselőtársam, méltóztassék megengedni, etz a 270 milliárd korona, amelyet a kormány folyósított, mégis csak feltétlenül átfolyt a magángazdasági élet vérkeringésébe. (Peyer Károly: Hol vanl) Künn van a gazdasági életben. Ezzel a szakasszal kapcsolatosan nem mulaszthatom el rámutatni arra, hogy az 1925/26. költségvetési év folyamán fenmaradó feleslegekből a pénztári készletek gyarapításával a kormány egyáltalán nem célozza azt, hogy az állampolgárok által befizetett fillérek terhére magának tőkét gyűjtsön. Köztudomású tény, hogy a háború és a forradalmak következtében az állam pénzkészlete teljesen kiapadt és igy a kormánynak felelőssége tudatában elsőrendű kötelessége ennek pótlásáról gondoskodni. (Propper Sándor: Rotációs adóprés!) A költségvetési évek folyamán ugyanis természetszerűleg* nem egyformán folynak be az álévi május hó 29-én, szombaton. lam bevételei és igy különösen a nyári hónapok szűkös bevételei kényszeritik a kormányt arra, hogy pénztári készleteiből pótolja a hiányokat, hogy az államháztartás továbbvitelében zökenés ne álljon elő akkor, midőn a külföldi kölcsön már kiapadt. Figyelemreméltó ennek a szakasznak az a rendelkezése is, mely szerint felhatalmaztatik a kormány arra, hogy az államvasutak, postatávíró- és távbeszélő 1925/26. évi feleslegeiket a költségvetésben megszavazott beruházásokon felül a saját beruházásaikra fordíthassák. Az államvasutak és a posta pénzügyi helyzetüknek kedvező alakulása folytán ugyanis most már feleslegekkel dolgoznak és igy célszerű, hogy feleslegeiket elsősorban a háború, bolsevizmus, valamint oláh megszállás alkalmával tönkrement beruházásaik pótlására fordíthassák, miáltal tehermentesittetnek a hasznos beruházásokra szánt összegek ugy, hogy azok más célokra fordíthatók. A 15. § szerint a kormány a t. Nemzetgyűlésnek módot kivan nyújtani arra, hogy az u. n. költségvetésen kívüli pénzek kezeléséről állandóan tájékozást szerezhessen. Elsősorban szó van itt a hasznos beruházásokra forditandó összegekről és azokról a pénzekről, amelyek a kényszerkölcsönből, a vagyonváltsághátralékokból, valamint az állami gabonaakció felhasználása során megmaradó feleslegekből származnak, melyek az 1925. évi IX. te. §-ában meghatározott célokra fordítandók és alapszerüen kezelendők, de vonatkozik ez a rendelkezés általában minden külön törvényes felhatalmazáson alapuló bevételekre és kiadásokra is. A zárszámadás is alkalmat adna ugyan ezen költségvetésen kivüli kiadásoknak és bevételeknek ellenőrzésére, a kormány azonban még a zárszámadások elkészülte előtt is költségvetési évenként — elsőízben pedig az 1926/27. költségvetési évre — az 1926. év végéig a Nemzetgyűlés tájékoztatására módot akar nyújtani. A 16. § a szanálási törvény egyes rendelkezéseinek és az ezek alapján kiadott törvényerejű rendeleteknek, a szanálási időszak letelte utáni hatályban tartását kivánja biztosítani, mert ezeket a törvényes rendelkezéseket, illetve rendeleteket nem lehet megszüntetni egy csapásra annak veszélye nélkül, hogy a szanálás eredményét esetleg problematikussá ne tegyék. Nyilvánvaló ugyan, hogy magának a szanálási törvénynek helyes magyarázata szükségtelenné teszi ezen törvényszakasz rendelkezését, miután azonban a nemzetgyűlésen is hallatszottak oly vélemények, amelyek a szanálási törvénynek ily irányú intencióját kétségbe vonták, célszerűnek látszik a félreértések elkerülése végett a szanálási rendelkezések hatályban tartását törvényhozási utón külön kimondani. A kormány azonban az ország érdekében szükséges ezen intézkedésben is bölcs mérséklettel szig-oruan be kivánja tartani a legszűkebb határt és ezért ez a szakasz kimondja, hogy a szanálási törvény 4. §-a hatályát veszti és ennélfogva a kormány a kivételes rendelkezésre való jogot többé nem gyakorolhatja. Minthogy azonban ennek a szakasznak eredeti szövegezése bizonyos félreértésekre adott volna okot, a pénzügyi bizottság tárgyalása folytán ennek a szakasznak egy világosabb és áttekintőbb szövegezését tette magáévá. A 17. § elejét kivánja venni annak, hogy az államot, a postát, távírót és távbeszélőt, a törvényhatóságokat és községeket, vagy közforgalmú vasutakat károsodás érje abból kifolyólag, hogy az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvényjavaslat a