Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-562

248 A nemzetgyűlés 562. ülése 1926. évi május hó 28-án, pénteken. Láng

1 János jegyző (olvassa): »2. Rovat. Dologi kiadások 88.580 P.« Elnök: Megszavaztatik, Láng János jegyző (olvassa): »3. Rovat. Ösztöndíjak 2720 R« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. Rovat. A főiskola felszerelésének és gyűjteményeinek részbeni pótlására 58.400 P.« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »2. Rovat. A belügyi tárca részéről átengedett villanyfejlesztőtelep fölszerelésére 23.200 P.« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »Bevétel. Rendes bevételek. 1. Rovat. Beiratási díjak és tandíjak 33.600 P.« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »2. Rovat. Pótvizsgadíjak és különféle bevételek 11.840 P.« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »16. Cím. Bányászat és fémkohászat. Kiadás. Rendes kiadások. 1. Rovat. Személyi járandóságok 361.932 P.« Elnök: Szólásra következik! (Senkii) Kivan valaki szólani! Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! A bányásziat és fémkohászat címénél kén3

r

telen vagyok szóvátenni azt a tényt, hogy az állam az általa foglalkoztatott munkások béreit, pl. a komlói bányaüzemnél, a legutóbbi hetekben lényegesen redukálta. Magát az eljárást is kifogásolom azért, mert ezek a bérek mindig a munkásokkal való kölcsönös egyezség alapján szabályoztattak és állapíttattak meg. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez nem ide tartozik, hanem a bányaközigazgatáshoz. À rovat meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. rovat. Láng János jegyző (olvassa): »2. Rovat. Dologi kiadások 58.933 P.« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »3. RovatÜzemi kiadások 303.545 P.« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. Rovat. Bányászati kutatásra 292.000 P.« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »2. Rovat. Állami részesedés közgazdaságilag fontos bányászati üzemeknél 96.880 P.« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »3. Rovat Fémbeváltásra 68-000 P.« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »Bevétel. Rendes bevételek. Üzemi bevételek 563.680 P-« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »17. Cím. Állami nyomda. Kiadás. Rendes kiadások. 1. Rovat. Személyi járandóságok 210.370 P.« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »2. Rovat. Dologi kiadás 96.774 P.« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »3. Rovat. Üzemi kiadások 1,930.266 P.« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »Rendkívüli kiadások. Átmenti kiadások. Az állami nyomda áthelyezésének költségeire. I. részlet 120.000 P.< Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »Bevétel. * Rendes bevételek. Üzemi és egyéb bevételek 2,384.000 P.« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »18. Cím. Különféle kiadások és bevételek. Kiadás. Rendes kiadások. 1. Rovat. Az 1918 : XXII. te. alapján a közszolgálati alkalmazottaknak és nyugdíjasoknak a Pénzintézeti Központ által nyújtott kölcsönökkel kapcsolatos kiadásokra 194.400 pengő.« Elnök: Szólásra következik! Láng János jegyző: Gaal Gaston: 'vïaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! A 18. cím, különféle kiadások és bevételek rovatánál' mindjárt az 1. pontba van besorozva mindaz az adminisztracionális költség, amelybe az államnak azok a kölcsönök kerülnek, amelyeket az 1918 : XXII. te. alapján a Pénzintézeti Központ utján nyújt az állami alkalmazottaknak. Ha ennek a rovatnak számtételeit meg méltóztatnák nézni, azt méltóztatnak láni, hogy tisztán csak a köztisztviselőknek nyújtott kölcsönök adminisztrációja egy esztendőben belekerül az államnak 5640 millió koronába. Ha pedig magára a kölcsönösszegre kivannak a képviselő urak felvilágosítást kapni, ezt megtalálják ugyancsak a költségvetés indokolásaiban, amely azt mondja, hogy az engedélyezett kölcsönök összege az 1925. év végén körülbelül 120 milliárdot tett ki, az adósok létszáma pedig mintegy 54 ezer volt. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Én belátom, hegy jöhetnek oly idők, amikor köztisztviselő is kölcsönre szorul és semmi tekintetben sem kifagáisolom. ha ilyen esetekben a köztisztviselők nem kerülnek az uzsorások; markába, hanem az állam gondoskodik arról, hogy a köztisztviselő megszorultsága esetén megfelelő kölcsönt kaphasson olyan kamat mellett, amely mellett exisztálni is tud és segitve van rajta. Amikor azonban ezeket a számokat látom, törvényhozói kötelességemnek tartom felszólalni és óvást emelni az ellen, hogy ez a tulajdonképen rendkívüli esetekre saátnt r állami kölcsön ilyen mérvekeit ölthessen. Méltóztassék csak meggondolni, hogy 150.000 aktiv közalkalmazottja van az államnak, ebből tulajdonképeni köztisztviselő nem egészen; 50.000, ellenben adós köztisztviselője van az államnak: 1925. év végén 54.000 és a nekik juttatott kölcsön 120 milliárd korona. Azt hiszem, hogy itt már egy kicsit tovább megy a kormány az engedékenységben, mint amennyire az megengedhető volna és bár nem direkt a kormány intézi ezeknek a kölcsönöknek nyújtását, — mert hiszen azt a Pénzintézeti Központ utján eszközlik — mégis azt hiszem, eljött az ideje annak, hogy a kormány közbelépjen, azokkal az adóüli érékkel, amelyeket falun dobpergéssel hajtanak be, takarékossabban bánjék és ennek az elburjánzó köztisztviselői adósságcsináiásnak^ egyszer már gátat és véget vessen. Nehogy félremagyarázni méltóztassanak, újra hangsúlyozom, hogy azoknál a tisztviselőknél, akiknek betegség vagy a családban előfordult bármely kalamitás miatt momentán segítségre van szükségük, nagyon helyesen teszi az állam, ha az 1918. évi XXII. t.-cikkben nyert felhatalmazás alapján kölcsönt ad, de hogy luxuskölcsönöket, esetleges fürdőzésre, esetleges toalettbeszerzésekre szolgáló kölcsönöket njnrjtsanak a honpolgárok keserves adókból összeadott pénzéből, ez ellen a magam részéről a^ leghatározottabban kell, hogy tiltakozzam, óvást emeljek és figyelmeztessem a kormányt, hogy jó lesz a kölcsönszer-