Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-556
lő A nemzet g y ülés 556. ütése 1926, garasra, amelyet járadék címén a ministeriumtól kap. Lehetne a dolgon segíteni, de természetesen nem ilyen költségvetés keretében, mert hiszen ez nem is egészen egynegyed millió pengőt egy esztendőben nem tudom hány tizezer rokkantnak protézissel való ellátására, a protézisek kezelésére, mert azokat kezelni is kell. Ezt olyan túlságosan kevésnek tartom, hogy nem hiszem, hogy ez a tétel igy megmaradhat. Konkrét javaslatot csak azért nem teszek, mert nincs reményem arra, hogy a minister ur elfogadja javaslatomat és igy a minister ur ellenzése folytán a nemzetgyűlés sem fogadná el. Maga a minister ur is belátta előbbi felszólalásában, hogy kevés ez az összeg, de sajnos — mondja ő. — kénytelen volt deferálni a pénzügyi szempontok előtt. Hát kérem, akkor, amikor ilyen dolgokról van szó, egyszer ne déferai j on a népjóléti minister ur a pénzügyi szempontok előtt. Amikor arról van szó, hogy egy csomó csonka, szerencsétlen, kezetlen-lábatlan rokkantat kell ellátni a mai technikai fejlettségnek megfelelő és a társadalomban érvényesülést és munkaalkalmat biztosító protézissel, akkor ne méltóztassék ilyen szükségleteket 241000 pengővel kielégiteni akarni. Nem tudok hamarjában adatokat mondani, hiszen statisztikai adatok nem állanak rendelkezésemre, csak impressziókra vagyok utalva és ezek az impressziók, ismétlem, borzasztó kellemetlenek és kényelmetlenek. Nem tudom, másnak hogyan fáj a lelke, amikor vaslábu rokkantat lát kínlódni az aszfalton. Én reám borzasztó lesújtó hatással van ez és azt hiszem, nagyon kevés ember van. aki nem hasonlóan érez, amikor ilyen rokkantat lát. Ezen pedig nagyon könnyen lehetne segiteni, hiszen a minister ur ismeri az adatokat, tudja, hány Sly en műláb ra vagy műkarra van szükség:, ő tudja és neki kellene tehát megállapítani, hogy mennyi pénzre volna szükség ahhoz, hogy 1 a rokkantakat jobbfajta, jobb minőségű és szerkezetű, kívülről nem annyira meglátszó és nem annyira kiütköző protézisekkel láthassuk el és neki kellene jobb belátásra jutva, módosító javaslatot tenni. Én — mondom, — a módosító javaslattól elállók, mert nem tudom, hogy mennyire volna szükség. Az előadó ur talán tudja, a minister ur bizonyosan tudja. Alkalmazkodjék ő a viszonyokhoz, tegyen ő javaslatot, mert nem hinném, hogy egy ilyen aránylag hatalmas költségvetésbe ne lehetne néhány ezer pengővel többet felvenni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következikl Forgács Miklós jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! Az elnök ur az előbbi rovatnál figyelmeztetett, hogy felszólalásunkat helytelenül tesszük meg. Elismerem, az elnök urnák igaza van, mert az a felszólalás, amelyet az előbb elmondottam, legnagyobbrészt ide tartozik a 15. rovat 5. alrovatába, az ipari üziemi kiadásokhoz, Annak ellßinére, hogy az előbb felszólaltam, kénytelen vagyok ismételten felszólalni, mert most ennek a rovatnak megvizsgálása, után még világosabban áll ez a kép előttem. 234.410 pengő van az ipari üzemi kiadásokra felvéve. Ez mai papirkoronába átszámítva 2930 millió »'korona, tehát nem egészen 3 milliárd 1 , egy oHiy kicsinyke összeg, amely szerintem még a javítási munkálatokra is szűkösen lehet elegendő. Ha az egész összeget csak béreknek tekintem, akkor is azt kell mondanom, hogy körülbelül 10—12 munkás bérét teszi ki, mert ha 2 millió koronát veszek egy havi keresetre, akkor egy évre 24 millió korona, tehát 10 mun&vi május hó 20-án, csütörtökön. kasnak egy évi bére 240 millió korona. Tudni kell azonban azt, hogy egy ipari üzemben a bérekre valójában az egész üzemi költségeknek csak egy csekély hányada megy, talán 10—15% -a, a nagyobbik rész pedig anyagokra, általában üzemi fentartási költségekre. Nyugodtan állithatom tehát, hogy ez az összeg alig felel meg 10, maximum 15 munkás bérének, mert a többi összeg elmegy a különböző anyagok beszerzésére és általában az üzem fentartására. Mármost, ha ugy is van a helyzet, ahogy a minister ur mondija, hogy az ideiglenes és végleges protézisek raktáron vannak, tehát a gyártást ez irányban fokozni nem kell, azonban a javítási munkálatok igényelnének bizonyos fokozást, hát én azt merem állítani, hogy akkor a javítási munkálatoknál olyan bajok lehetnek, amelyeiken feltétlenül segiteni kell. Itt legjobban kifogásolom azt, amit Propper t. képviselőtársam is megemlített. Nálunk Magyarorszáigon a rokkantaknak különböző protézisekkel való ellátása tényleg rendkívül kezdetleges. Olyan primitív, ideiglenes protéziseket kapnak és még a végleges protézisek is oly primitívek, hogy bizony azokkal a protézisekkel nehezen lehet valamilyen foglalkozásra kitanítani a rokkantakat. Szükség volna tehát ennek az üzemnek fejlesztésére azért, hogy a technika vívmányainak jóban való felhasználásával tökéletesebb protézisekkel láthassák el a rokkantakat. Tényleg elszomorító, ha egy-egy ideiglenes protézisei ellátott rokkantat lát az ember. Ez egy vasláb, semmi egyéb, és a vasláb végére egy fa van ráerősítve, hogy a lépések zaját valamennyire elvegye, azonban oly nehézkes annak a rokantnak mozdulata, hogy bizony nem lehet mondani, hogy ezzel a protézissel megfelelően volna az a rokkant ellátva. A végleges protézisekkel sem tudja a szükséges mozgásokat végezni, nincsenek oly csuklások, amelyek bizonyos munkák elvégzésénél feltétlenül kellenek. Határozottan lehet állitani, hogy a nálunk gyártott protézisek igen primitívek, kezdetlegesek, nem azért, mintha nem tüdinának jobbat gyártani, hanem azért, mert ki van kalkulálva bizonyos összeg, hogy egy protézisnek mennyibe szabad kerülni s azt az összeget túllépni nem szabad. Épen ezért oly primitiv művégtagot kell készíteni a rokkant részére, amely nem szolgál kellő módon az elvesztett végtag pótlására, nem is beszélve arról, hogy tökéletes pótlásra nem szolgál, mert attól még igen messze vagyunk. Szerintem a rokkantak elég nagy áldozatot hoztak a hazáért. Ezek a rokkantak is vagy a kezüket, vagy a lábukat veszítették el, egész életükre nyomorékká váltak, tehát elvárhatnak legalább annyit, hogy amikor a haza érdekében ilyen testi csonkulást szenvedtek, akkor a haza legalább annyira gondoskodjék róluk, hogy megfelelő protézissel lássa el őket, olyannal, amely ha rendelkezésükre áll, valamilyen foglalkozást űzhetnek s hogy ne legyenek sem az államnak, sem a társadalomnak eííartottai. Be kell látnia a minister urnák azt is, hogy az az összeg, amely végeredményben mind az öt alrovatban összefoglalva 241.250 pengőt tesz ki, oly kevés, amelyből ezt ellátni nem lehet sa pénzügyminister úrral szemben és általában a pénzügyi politikával szemben erélyesebben kell a háború áldozatai érdekében fellépni. A költségvetés során már számtalan ^olyan kiadásra mutattunk rá, amely szerintünk elkerülhető, sőt felesleges. Az ilyen kiadásokat mellőzni kellene^ s az ilyen kiadások mellőzésével mód adódnék arra, hogy ilyen
