Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-561

À nemzetgyűlés 561. ülése 1926. évi május hó 27-én, csütörtökön. 199 ellenőrizhető és én, mivel volt harctéri ellenfeleimben ma is ellenfelet, sőt ellenséget látok, féltem attól, hogy a szanálási törvénybe iktatott lekötöttség káros kihatással lesz nemzetünkre. El kell most ismernem, hogy túl feketén láttam, el keli ismernem, hogy ez a közvetlen ellenőrzés nem vált kárára nemzetünknek, sőt sok tekintetben ugy kell hogy megitéljem, hogy hasznára volt. Most, hogy Genfben dönteni kel] a felől, hogy a közvetlen ellenőrzés megszünjék-e, igen vagy nem, innen a nemzetgyűlés ülésterméből azt kell megállapítanom, hogy ez a kérés indokolt és semmiféle okkal, semmiféle ürügy alatt meg nem tagadható. Tény az, hogy Magyarország a külföldi kölcsön folytán egészen más helyzetbe került, mint Ausztria; tény az, hogy Magyarországon az első félév után már egyensúlyba jött az államháztartás; tény az, bogy a második félév után már felesleggel zárult a kimutatás és tény az, hogy most az ötödik félévben sem lesz másképen. Tény az, hogy mindez megtörtént anélkül, hogy a kölcsönösszeget — szerintem hibásan — egész öszszegben igénybe vették volna; helyreállott az államháztartás egyensúlya nem a kölcsön öszszege által, hanem a kinn és benn egyaránt helyreállott bizalom által. Ez szanálta a magyar államháztartást, ilyen körülmények között tehát a Népszövetségnek nem lehet más terve velünk, nem lehet más intézkedése felettünk, mint hogy az igy helyreállt bizalmat megszilárditsa, nem pedig, hogy azt a bizalmat, mely kint és bent a magyar állam pénzügyei iránt helyreállt, megrontsa, lerombolja. A Népszövetség nem rombolásra, nem rontásra, nem bontásra létesült, a Népszövetség tehát nem térhet ki az elől a kérelem elől, amellyel Magyarország közvetlen ellenőrzésének megszüntetését kérjük és különösen nem térhet ki azon a címen, hogy Magyarország kormányának élén jelenleg ki áll, hogy hívják az illetőt és kicsoda: gróf Bethlen István-e vagy más, — mert a népszövetségi ellenőrzés ilyen szempontokat nem érinthet. Ez már a belpolitikánkba való beavatkozást jelentené, amit még csak feltételezni sem akarok és merek és nem is hiszem, hogy volna magyar képviselő, aki ilyen beavatkozást tűrne, mert ha akadna ilyen hitvány ember a magyar parlamentben, akkor arra bátran ki lehetne mondani a szentenciát, hogy spekulál, politikailag spekulál, politikai besszre játszik abban a tekintetben, r hogy a Népszövetségnek ilyen beavatkozását várja vagy tűri. Kernéijük, hogy Smith Jeremiás főbiztos ur is mellénk áll e tekintetben, mivel tudjuk, hogy ez a derék, nagytehetségű, széles látókörű, mindenekfelett pedig pártatlanul jóindulatú és igazságos amerikai ur, aki távol attól hazájára és nemzetére csak díszt hozott itteni működésével, nemzetünk elhagyatottságában, külpolitikai, pénzügyi és gazdasági elszigeteltségünkben éveken keresztül biztos bázisa lévén a mi jogos törekvéseinknek, most ebben a tekintetben sem hagy el bennünket. Joggal hihetjük, hogy^ érdekeink védelmére, amelyek senki jogos érdekeit nem érintik, senkinek jogos érdekeit nem keresztezik, mellénk áll. Smith Jeremiás küldetése megint csak a Bethlen-kormány egyik tüneményes szerencséje a tüneményes szerencsék sorozatában és külpolitikai sikertelenségei között Smith Jeremiás személye és itteni működése az igen t. kormány egyik általam is elismert sikere. Féltünk a főbiztos ur idejövetelétől, de be kell vallanunk, hogy mi magyarok megszerettük őt, megszerettük, hogy itt volt és sajnálni fogjuk, ha innen távozik, de viszont elsőrendű államérdek, elsőrendű gazdasági érdek, hogy a közvetlen ellenőrzés alól mentesittessíink.^ Ezeket kívántam a pénzügyi tárca bírálata közben megjegyezni; egyébként a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Az ülést fél órára felfüggesztem. (Szünet utén.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Sokorópátkai Szabó István! Szabó István (sokorópátkai): T. Nemzetgyűlés! A földinives falusi nép tudatában van annak, hogy a vesztett háború után, a forradalmak után, de különösen Trianon igazságtalanságai után neki kötelezettségei vannak, amelyeket le kell róni a haza oltárán. Áldozatkészséggel eleget is tesz eme kötelezettségének, azonban azt kéri és követeli is, hogy legyen igazságosság e téren. Én nem akarok senkit vádolni (Fábián Béla: Hol a minister ur!), de meg kell állapitanom azt, hogy elsősorban a kereseti adónak a községek részére való átengedése nem minden téren vált be, mert nem egyformán vannak megoszolva az iparüzők vagy a hasznothajtó foglalkozásúak, akik kereseti adóval vannak megróva. így azután könnyen belátható az a lehtetlen állapot, hogy inig az egyik községnek nem kell pótadót kivetnie, mert nem is birja felhasználni az évi bevételeit, addig a másiknak a pénzügyminister úrhoz kell folyamodniia, hogy engedtessék meg neki, hogy a megszabott 50%-on felül még felemelhesse .a pótadót (Graeffl Jenő: Ez igaz! így van!) Tudok községet, melynek a múlt esztendőben 108 millió feleslege maradt minden kiadásán felül, pedig alig egy órajárásnyira egy másik község azért folyamodott, hogy 48%-kai emelhesse fel a pótadóját s igy 98%-ban állapithassa meg 50% helyett és még akkor sem került ki a költségvetésből egy uj tüzifecskendő beszerzésére való költség. Micsoda visszás állapot ez: az egyik a legszükségesebbet sem tudja beszerezni, pedig magas százalékú pótadót kell ott fizetni

1

, a másik pedig dúskálhat a jövedelemben. Azt ajánlom az igen t. kormánynak, hogy szüntesse meg ezt a visszásságot s állítsa inkább visza a, régi állapotot, az egyenlő teherviselést. Folyjék be az állam pénztárába az adó, a községek részesüljenek egyenlő elbánásban s ahol hiány mutatkozik, ott részesüljenek segélyben. KifogáLsolnom kell a jövedelmi a diót is. Ez az adó tiszteletreméltó adó volna, ha valóban a jövedelmet adóztatnák meg, mert hiszen a legigazságosabb az, hogy akinek van jövedelme, az fizessen belőle. De ez már nem jövedelmi adó, ahogy most kezelik, hanem hozadéki adóvá fejlődik. Egyszerűen azt mondják, hogy egy hold földnek ennyi a jövedelme. — hozzá nem értő emberek mondtják ezt ki — ennyi és ennyi métermázsa a tiszta hozadéka, ennyit kell abból fizetni. Nem tekintenek arra, hogy jégverés vagy aszály volt, egyszerűen; kimondják: a jövedelmi adónak ennyinek kell lenni. Ez teljesen lehetetlen és tarthatatlan állapot. (Fábián Béla: Kétszer fizet kereseti adót: egyszer az államnak, egyszer a községnek!) Azt állítom, hogy a valóságos jövedelemből meighoza az áldozatot szivesen bárki a haza polgárai közül, de nemlétező jövedelem után jőve-