Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-561

À nemzetgyűlés 561. ülése 1Ô26. kérdésre irányítani. Mikor a megyék egyesittettek, a megyék egyesitése folytán Magyaróvár sokat veszitett jelentőségéből. Magyaróvár ép ugy, mint Sopron, lassan sorvad és vissszafeló fejlődik. A visszaesésnek, az elhalásnak tüneteit mutatják határvárosaink. Ott állnak azok a milliárdokat érő hatalmas épületek, amelyeket még a k. u. k. kincstár : épitett, például Magyaróváron, de nem hasz- j nálják őket. Egy részét használta a lőpor- | gyár, de most az is elköltözik, egy kis részét használja a műtrágyagyár, a másik sarkában megtelepedett a műselyemgyár. Ezt a műselyemgyárat eredetileg 400.000 j aranykoronával kontemplálták az alapitók, azonban már az alapításkor két és félmillió aranykoronát fordítottak arra a gyárra. Ennek a gyárnak szerződése vari a kincstárral és az alapitók hajlandók volnának a hiteleket oly mértékben növelni, hogy a gyár kapacitá- ! sát kétszeresére emeljék. A mai 1*8 millió ! svájci frankról 3*6 millió svájci frankra emelné a gyár teljesítőképességét, ha a kormány ebben a tekintetben a szerződésnek néhány rájuk nézve terhes és sérelmes, pontját illetőleg engedékenységet mutatna. Én, mivel ez a határszéli város nemzeti szempontból is fontos gócpontja az országnak, mivel ugy a munkanélküliség levezetése szempontjából, mint — exportcikkről lévén szó — a külkereskedelmi mérleg szempontjából is fontossággal bir a műselyemgyár kapacitásának emelése, arra kérem a kormányt, hogy azt a memorandumot, amelyet a gyár a pénzügyi és kereskedelemügyi minister uraknak benyújtott, alaposan mérlegelje és az állami szempontok I mérlegelése után lehetőleg feleljen meg a memorandum kívánalmainak. Gsak per tangentem hívom fel a pénzügyminister ur figyelmét a következőkre. Akkor, amikor megköszönöm azt, hogy a határszélen, Hegyeshalomnál néhány építkezést méltóztatott elrendelni, figyelmébe ajánlom a pénzügyminister urnák a helyi érdekeltség, a helyi iparosok és kereskedők sérelmeit és panaszait, akiket az állami építkezéseknél eddig tekin- . tétbe nem vettek. Méltóztassék tehát ezeket a panaszokat éliminálni. A hármashatárszög tel van zárva az országtól, kereskedelmi, forgalmi szempontból úgyszólván holt terület, ha tehát egyszer állami munka akad, amelynél keresethez, munkához lehet jutni, az állami érdekek szem előtt tartásával, mely mindig a legfőbb érdek, méltóztassék intézkedni, hogy a helyi vállalkozók is figyelembe részesüljenek. Ma az egész ország a frankhamisitás ügyében hozott súlyos ítélet hatása alatt áll. A frankhamisitás épen pénzügyi szempontból ártott legtöbbet az országnak, mert a külföld feléledő bizalma elé mint egy-egy jeges eső dermesztő hidegét lehelte. Igaza van azonban egy publicistának, amikor ezzel az üggyel kapcsolatban ezeket irjá (olvassa): »A frank összeesküvésből nagy leckét tanulhatunk: Európa csak akkor törődik velünk, ha veszélyeztetjük békéjét, ha remegnie kell pénztárcájáéirt és nyugalmáért. A frank-összeesküvés talán nekik is nyújt némi okulást a jövőre nézve. Siessenek szanálni a kórágyon vergődő Közép-Európát és tegyenek végre-valahára igazságot, mert különben a békeszerződés csak irott malaszt maradd és mindig láz fogja itt emészteni a lelkeket és tüz izzítani a kedélyeket.« Ezzel zárom beszédemet. A Népszövetség a pénzügyi szanálást tényleg létrehozta, a gazdasálgi szanálás tekintetében azonban még nagy bajok vannak. Pénzügyi kormányunk nagyon évi május hó 27-én, csütörtökön. 189 szépen oldotta meg a pénzügyi szanálást, hiszen nemrégiben Németország pénzügyministere mondotta, hogy kalapot emel a magyar pénzügyi kormány és a magyar nép előtt azokért a teljesítményekért, amelyeket ezen a téren felmutatott. Hátra van még a munka másik része: gazdasági életünk szanálása. Akaïrinilyen politikai párthoz tartozzunk is és ha kritikát is mondunk a pénzügyi kormányzatról — hiszen lehet objektív kritikát mondani, azért vagyunk itt, — azt el kell ismerni mindenkinek, hogy a pénzügyi kormányzat élén olyan ember áll, aki hangyaszorgalommal és mintaszerű szép kötelességtudással igyekszik arra, hogy csonka Magyarország gazdasági életét rendbehozza és biztos alapokra fektesse. Én, amikor figyelmébe ajánlom a minister urnák azt, amit kritizálva, de objektive elmondottam, kérem, hogy az általam felhozott panaszokat eliminálja. Én ismerem a minister urat, tudom, hogyha látja az igazságot, nem ijed vissza, hogy a bajokat orvosolja, a panaszokat eliminálja. Én bizalommal viseltetem a pénzügyminister ur személye iránt és a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Saly Endre! Saly Endre: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt beszédem tárgyára rátérnék, az előadó ur bevezető szavaira kell néhány megjegyzést tennem. Az előadó ur két megjegyzéssel kezdte beszédét. Egyik megjegyzése az volt, hogy az egyik költségvetési vita alatt ellenzéki oldalról nem hallott — hogy ugy mondjam, — szakszerű birálatot, hogy mi inkább politikával foglalkoztunk a költségvetéssel kapcsolatban. Másik megjegyzése pedig az volt, ahogy akkor, amikor az ország ilyen nagy nyomorban és nélkülözésben van, amikor az ország súlyos bajokkal küzd, akkor nem a széthúzás politikáját, hanem azt a politikát kellene követni, hogy a kormányt támogassuk abban a konszolidációs politikájában, amelyet folytat. Legyen szabad ezekre a következőket megjegyeznem. Mi, ellenzéki képviselők, nagyon jól tudjuk, hogy a kormánypárti képviselő urak mindig kifogást találnak felszólalásainkban. Ha politikáról beszélünk, az a baj, ha pedig nem politikával, hanem gazdasági kérdésekkel foglalkozunk, akkor az is baj. Hiszen legutóbb a ministerelnök ur azt mondotta, hogy mi nem értünk közgazdasági kérdésekhez s azért beszélünk abban a formában, ahogy beszélünk. Erre különben még beszédem későbbi során ki fogok térni. Ami pedig a kormány konszolidációs politikáját illeti és azt a megjegyzést, hogy nekünk támogatni kellene a kormányt, hogy az országot a nehéz helyzetéből kivezesse, erre legyen szabad megjegyeznem annyit, hogy mi 1919-ben, 1920-ban, 1921-ben és azóta is mindenkor, amikor ez a kérdés szóbakerült, rámutattunk helytelen politikára, amelyet a kormány követ. Azt mondottuk,, hogy az ország olyan súlyos bajba jutott a békeszerződés által, hogy már csak ezért is más politikát kellene csinálni, mint amelyet a kormány folytat. Az országban embert ember ellen uszitani, az emberek ezreit, tizezreit lecsukni azért, mert más politikai véleményen voltak, nem tartottuk helyesnek, hanem azt mondottuk, hogy össze kellene fognunk, hogy ezt a kis országot is erőssé és hatalmassá teg'yük. Akkor azonban nem hallgattak ránk. Most pedig, amikor az előadó ur erre rámutatott, kénytelen vagyok leszögezni azt az álláspon-