Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-556

r  nemzetgyűlés 556. ülése 1926. évi május hó 20-án, csütörtökön. iá viselőtársain beszélt, kissé lehűteni. A dolog ugy áll, hogy ez a forrás nem Isten áldása, hanem. Isten csapása azért, mert mielőtt ez a viz kibuggyant volna a földből, igen kélnyel­mesen, gond nélkül tudtak élni az emberek Hajdúszoboszlón, amióta azonban viz van, annyi gondja van a polgármesternek, amennyi megelőzőleg száz polgármesternek nem volt. Törik a fejüket, hogy mit csináljanak a víz­zel. Hallottuk már azt is, hogy Szob oszlón egy pár o'kos ember azt az indítványt tette, hogy fúrjanak még egy lyukat és eresszék be oda a vizet. (Felkiáltások jobbfelől: Régi vfisc!) Olyan is volt, aki azt ajánlotta, hogy az óeska, zsíros kalapokat szedjék össze és tegyék a lyukra, hogy megakadályozzák a viz feltöré­sét. (Barabás Samu: Más beszédet várunk Malasitstól!) Azért mondom ezeket el, hogy kissé jellemezzem a szoboszlóiak hangulatát, akiknek egyáltalán nem tetszik, hogy Isten áldása rájukszakadt, akik a legszívesebben kivannak a vizet a pokolba, mert ugy legalább gond nélkül élhetnek. (Barabás Samu: Bocsá­natot kérek, ez nem áll!) Az a mód, ahogyan ott a dolgot csinálják, annak elgondolása, kivitele, már magában véve rávilágít a mi állapotainkra. Ha a tréfát mellőzzük az egész kérdésiben és a keserű való­ságot nézzük, rájönnek az urak arra, hogy ez tényleg Isten csapása. Isten csapása azért, mert előttünk folyik ki a sok viz, felhasználni nem tudjuk és ha azt az utat fogják követni, amit Barabás képviselő mondott, akkor még tiz évig fognak nyavalyogni, még tíz évig fog a viz teljesen hasznavehetetlenül kifolyni. A város és a pénzügyministerium között hatásköri összeütközés van arranézve, hogy ki használja ki a gyógiykincset. A viz a városié, de a benne levő só éls gáz a ministeriumé. Folyik a tanácskozás, hogy mit csinálja­nak á vízzel. Biztosithatom a t. Házat, anél­kül, hogy tréfálni akarnék, hogy més- legalább öt év fog eltelni addig, amig tisztázzák, hogy ez voltaképen kire is tartozik. Ha szabad lenne tanácsot adnom innen Hajdúszoboszlónak és a kormánynak is, ugy azt a tanácsot adnám, ve­gyenek egy zsidó-eszü embert, az csináljon részvénytársaságot, egész Európára kiterjedő propagandát és félesztendő alatt nagyszerű fürdőhely lesz ebből. így azonban még öt évig foe: a viz kifolyni anélkül, hoery az emberiséi hasznát látná. Egyetlen mód van: magánvál­lalkozás részvénytársasági alapon! Ez rövid időn belül ki tudja használni a forrást, az az ut azonban, amelyet a t. urak követnek, öt évig sem fog eredményre vezetni. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur nem kivan nyilatkozni. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: Méltóztatnak-e a 9. rovatban foglalt tételt elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a tételt elfogadják, szíveskedje­nek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a tételt elfogadta. Következik a 10. rovat: Forgács Miklós jegyző (olvassa): »II. A há­ború áldozatairól való gondoskodás. Népgon­dozó kirendeltségek. 10. rovat. Személyi járan­dóságok: 305.008 P.« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »11. Ro­vat. Dologi kiadások 149.702 P.« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »A há­ború áldozatainak gondozását szolgáló intéze­tek. 12. Rovat. Személyi járandóságok 108.530 pengő.« — Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Ehhez a rovathoz nem kivánok javaslatot tenni, csu­pán azt teszem szóvá, hogy milyen körülmé­nyek között történik a rokkantaknak egy-egy intézetbe való beutalása. Különösen arra a kö­rülményre szeretném felhivni a népjóléti mi­nister ur figyelmét, hogy egyrészt lehetőleg könnyítse meg a rokkantbeutalásokat.. • Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ebben a rovatban az intézetek tisztvise­lőinek fizetéséről van szó. Most már a részletes tárgyalásnál vagyunk és csak ehhez a tételhez szólhat a képviselő ur. Szeder Ferenc: Kérem, mélyen tisztelt El­nök Ur, meg akarom indokolni álláspontomat ennél a címnél a beutalások tekintetében és azután vagy hozzájárulok vagy nem járulok hozzá ezeknek az illetményeknek megszavazá­sához. Elnök: Méltóztassék azonban tudomásul venni, hogy ennél a rovatnál az illető intézetek tisztviselőinek fizetéséről folyhatik csak vita. Szeder Ferenc: Kizárólag abból a szem­pontból szólok, hogy mit csinálnak ezidőszerint a tisztviselők és hogyan kellene a népjóléti minister urnák intézkednie, hogy a jövőben mást csináljanak, mint amit eddig csináltak. Az adott esetben arról van szó, hogy ezidő­szerint csak 75%-os rokkantak utalhatók be például a Timót-utcai otthonba, már pedig na­gyon sok esetben 50%-os rokkant is rászorul az ilyen gondozásra. Ez az egyik. Arra kér­ném tehát a népjóléti minister urat, adjon a tisztviselőknek olyan utasítást, hogy 50%-os rokkantak is beutalhatok legyenek az inté­zetbe. A másik kérésem pedig az, hogy könnyeb­ben történjék ezeknek a szegény szerencsétlen rokkantaknak az otthonba való beutalása, hogy ne fordulhasson elő az, ami velem kap­csolatban megtörtént, amikor egy szerencset­len 75%-os rokkant feljött a fővárosba és vé­gigjárta a népjóléti minister urnák illetékes ügyosztályát. Szerencsére a nápjóléti minister ur, amikor hozzáfordultam, a szabályok tágabb magyarázatával vagy talán mellőzésével azon­nal beutalta ezt a szerencsétlen embert a Timót-utcai otthonba. De én kérném a népjó­léti minister urat, hogy szabályzattal tegye le­hetővé, hogy könnyebben és minden protek­ciótól mentesen is legyenek beutalhatok ezek a szerencsétlen rászorult rokkantak az ottho­nokba. Elnök: Ha szólni senki sem kivan, a ta­nácskozást befejezettnek nyilvánitom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minis­ter: T. Nemzetgyűlés! Arra. hogy a szabályza­tot megváltoztassam, nem tudok Ígéretet tenni, de nem is tartanám helyesnek. T. képviselő­társam is el fogja t. i. ismerni, hogy ez meg­lehetősen nehezen kezelhető matéria. Ezek a szerencsétlen, szegény rokkantak érthető mó­don egyrészt bizonyos lelki depresszióban, másrészt szétroncsolt idegzettel vannak, ennek folytán nehezen kezelhető emberanyag. Szük­séges tehát, hogy a tisztviselők, akik a felvé­tellel vannak megbízva, egészen szigorúan kö­rülirt, körülzárt körben mozogjanak. Épen ez­zel akarom kirekeszteni annak lehetőségét, hogy náluk protekciók, szimpátiák és antipá­tiák érvényesüljenek. Azt azonban szívesen •riegigérem, hogy különös gonddal nézem majd meg ezt a kérdést és amennyiben azt látnám, hogy valahol intézményesen változtatni kelh

Next

/
Oldalképek
Tartalom