Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-561
A nemzetgyűlés 561. ülése 1926. évi május hó 27-én, csütörtökön, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Az 192fi/27. évi állami költségvetés részletes tárgyalása. — A pénzügyministeri tárca. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az igazságügyminister írásbeli válasza Hegymegi-Kiss Pálnak a közjegyzői kinevezések tárgyában előterjesztett interpellációjára. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Bud János, Walko Lajos, gr. Csáky Károly, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 35 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Forgács Miklós jegyző urf a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Héjj Imre jegyző nr; a javaslatok ellen felszólalókat pedig Láng János jegyző ur. Napirend szerint következik az 1926/27. évi állami költségvetés (írom. 1042) pénzügyi tárcájának általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! A hosszú költségvetési vitában elhangzott felszólalások legnagyobb része általános politikai jellegű kérdésekkel foglalkozott, amelyeknek egy tekintélyes része semmiesetre sem szolgálta azt a célt, hogy ebben az országban megerősítse a hitet gazdasági ujjáébredésünk tekintetében. Nézetem, szerint pedig, ha valamikor szükség volt nyugodt atmoszférára, ugy a mostani időszakban lenne arra a legnagyobb szükség, amidőn a már-már elsorvadó magyar közgazdasági élet beteg testéből rendkivül nagy áldozatok árán sikerült a legkórosabb rákfenét, a koronaromlást kioperálni és ezzel képesek voltunk az általános közgazdasági élet egyik legfontosabb alappillérét, az államháztartás egyensúlybahozatalát alátámasztani. Ezzel szemben azt kell tapasztalnunk, hogy egyes kérdések ferde beállításával politikai színezetűvé igyekeznek átváltoztatni olyan cselekményeket is, amelyeknek politikai háttere egyáltalában nincs s amelyek ilyen megvilágitásban csak arra alkalmasak, hogy a lábbadozó magyar közgazdasági élet egyik legfontosabb éltetőelemét, a hitelforrást sorvasszák. Én ugy érzem, hogy azok után a rendkivüli nagy áldozatok után, amelyeket a magyar nemzet pénzügyi újjáépítésének tekintetében meghozott, kötelessége lenne mindenkinek elősegíteni a kormánynak azt a törekvését, hogy az eddig elért eredményeket a nemzet közgazdasági életének megerősítése érdekében hasznosíthassa s minden megrázkódtatás és zökkeKAPLÓ. XLIV. nés nélkül átvezethesse a magyar közgazdasági életet — különösen a magángazdaságot— a normális fejlődés útjára. Ennek lehetőségére adnak kellő tájékoztatást a pénzügyi tárca költségvetésének száraz számadatai, ha az abban foglalt tételeket tárgyilagos szemmel veszszük vizsgálat alá, mert hiszen ebben van öszszetömöritve úgyszólván az egész államélet mozgatóere jenek összessége. A pénzügyi újjáépítés hozza magával, hogy valamennyi tárca között a pénzügyi tárca az, amely költségvetési szempontból a legnehezebb feladatok előtt áll. Míg ugyanis az államháztartás egyensúly bahozatala az állami bevételeknek lehető legjobb kiaknázását teszi feladatává és ebben a részben sokkal nagyobb problémákat kell most megoldania, mint bármikor máskor, normális pénzügyi viszonyok között, addig viszont a kiadások tekintetében épen ugy meg van kötve, mint a többi tárcák, sőt bizonyos mértékben a takarékosság terén még neki kell példát adni a többi tárcákkal szemben is. Ez természetesen annál is inkább nehéz feladat, mert hiszen számos bevételi többlet automatikusan követeli a nagyobb kiadásokat s ezzel pedig a tárca bruttó kiadásait feltétlenül növeli. Hogy másra ne mutassak rá, csak az állami monopóliumokat veszem figyelembe. Ha mi több dohányt vagy több sót akarunk eladni, ezzel szemben mindenesetre több nyersanyagot kell feltétlenül beszereznünk, ami pedig mindjárt nagyobb többletkiadással jár. Az általános adminisztrációs kiadások is természetszerűleg emelkednek akkor, ha a forgalom növekedésével több forgiaimi adót, a fogyasztás növekedésével pedig több fogyasztási adót kell beszedni. Az adórendszerrel szemben támasztott szociális követelmények, az igazságos és a teherviselő képességhez simuló adóztatás meg'valósitása szintén jelentékeny többletkiadással jár. Különösen az egyenes adók kiépitése nagy személyzet, szétágazó hivatali szervezet ^ nélkül egyáltalában el sem képzelhető és épen az egyenes adók kivetésének tökéletesbbitése által szükségessé vált adminisztrációs reform, az ezzel kapcsolatos építkezések, épület- és ingatlanvásárlások, valamint áthelyezési költségek és egyéb adminisztrációs költségek jelentékeny összegű megterhelést involválnak. Hogy mindezek ellenére a pénzügyi tárca kiadásai lénye26
