Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-560
À nemzetgyűlés 560. ülése 1926. évi május hó 26-án, szerdán. 13? hogy rosszindulatból és elfogultságból fakadtak a támadások és amint én látom, a vizsgálat teljesen tisztázni fogja az érdekelteket. A Faluszövetségnél semmiféle ügynökösködés, visszaélés és semmi néven nevezendő üzletkötés nines; ez egy társadalmi szervezet, amely politikával egyáltalában nem foglalkozik s azoknak a falusi elemeknek érdekeit törekszik védeni társadalmi utón, akik tagjai sorába szegődnek. (Strausz István: Kár volt a kormányzó személyét bevonni oda!) T. Nemzetgyűlés! Graeffl Jenő t. képviselőtársam a mezőgazdasági kamarák ügyét tette szóvá és a takarékosság elvére való hivatkozással kérte azok számának redukcióját. (Reischl Richard: Semmire se valók!) Nem tudom megérteni a gazda-közönséget, hogy nem tud teljesen megbarátkozni ezzel az intézménynyel. (Forster Elek: Ez érthető!—Gaal Gaston: Ha nem volna olyan drága! De 13 milliárdot nem ér meg- a munkássága!) Forster Elek és Gaal Gaston t. 'képviselőtársaim azon a nézeten vannak, hogy ez az intézmény nem éri meg azt az összeget, amelybe tulaj donkép kerül. (Gaal Gaston: Egy tizedrészét se! — Derültség! — Forster Elek: Egy is elég volna!) Méltóztassanak, t. képviselőtársaim, összehasonlítani a németországi és a külföldi kamarák költségeit azokkal a költségekkel, amelyekbe a mi'kamaráink kerülnek. (Gaal Gaston: Azok gazdag államok! Megtehetik, db mi koldusállam vagyunk!) A vonatkozó törvény a földadó 4%-át állapitja meg kamarai költség címén és mi ennek csak 2%-át vettük igényibe, de niáir akkor kifogásolta az érdekelt gazda'közönség egyrésze a kamarák költségeit, -amikor csak V2 % volt a hozzájárulás. (Gaal Gaston: Annyit se ér meg! — Reischl Richard: Nem kell senkinek! — Forster Elek: A központnak van értelme, a többi semmit se ér!) T. képviselőtársam, ez semmi egyéb, mint lekritizálása önmagunknak, mert ha a gazda'közönség a maga védőszerveibe nem tud életet és értéket belevinni, akkor a gazdaközönsiég a maga értéktelenségéről állit ja ki a bizonyítványt. (Gaal Gaston: Kinek van pénze a harmadik vármegyébe odautazni?) T. képviselőtársam, ha vannak hibák, ezeket ki lehet javítani, de ezt az érdekképviseletet a gazda'közönségnék magának igy lekritizálni, hogy nem ér semmit, nem helyes. (Gaal Gaston: Nem! Csak nem szeretünk haszontalan tápintézeteket fentartani!) T. képviselőtársam tegnap egy jelentést mutatott nekem és a legnagyobb elismeréssel adózott erről a jelentésről, tehát ellenkezésbe jut önmagával. (Gaal Gaston: Alközpontiról más a véleményem!) Ellenkezésbe jut önmagával t. képviselőtársam, mikor azt az intézményt kritizálja le, amelynek jelentéséről ilyen elismeréssel adózik, mert hiszen adatgyűjtés és érdekképviselet tekintetében ez az intézmény olyan eredményeket tud felmutatni, hogy még sem lehet ezt az intézményt, amely a gazdaközönség érdekében dolgozik, igy lebecsülni. Ismételten hansúlyozom, tessék a kamarákba életet vinni ós tessék arra törekedni, hogy ezek a kamarák céljaiknak és azoknak a .szempontoknak megfeleljenek, amelyeket a képviselő urak fontosaknak tartanak, akkor aztán a kamaráról ez a lesújtó kritika is meg fog szűnni. (Gaal Gaston: Graeffl bácsi csak nem ellenzéki? Azt már igazán nem lehet rá mondani! — Derültség.) Kérem szépen, ez lehet egyéni felfogás, az én felfogásom azonban az, hogy a kamara nagyon szépen halad azon az utón, hogy a kamara nagyon értékes és hézagpótló intézménnyé legyen és én tisztelettel bejelentem, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a kivánságot honorálva, a kamarák működését redukáljam vagy a hozzájárulási költségek szempontjából olyan előterjesztéseket tegyek, hogy a kamarai illetékek leszállittassanak. (Forster Elek: Nagyon üdvös volna! — Gaal Gaston: Majd leszállítja az élet, minister ur! — Zaj a középen. — Elnök csenget. — Gaal Gaston: Elég a tápintézetekből, nem kérünk belőle! Snapszozó testület!)) T. Nemzetgyűlés! Még néhány rövid megjegyzést kivánok tenni Gaal Gaston képviselőtársamnak az erdei alap kezelésére vonatkozó észrevételeire. Gaal Gaston t. képviselőtársam roppant erős kifejezéseket használt és alkotmányjogi sérelemnek és megkótyagosodott bürokrácia munkájának nevezi azt (Gaal Gaston: Mást nem is lehet rá mondani! — Derültség.), hogy az erdei alapról szóló intézkedés magából a költségvetésből kihagyatott és (Gaal Gaston: Az indokolásból!) és az erdei alapról szóló törvény meg lesz változtatva ezzel a törvénnyel, ha a költségvetés törvényerőre lesz emelve. (Gaal Gaston: Ez egészen alkotmányjogi novum! Indokolással lehessen törvényt megváltoztatni!) A költségvetésben az erdei alap nincs benne, az indokolás csak magyarázza a rendelkezési részt és az indokolásban van a rendelkezési rész tulaj dónk épeni magyarázata és ha ez törvényerőre fog emelkedni, akkor törvényerőre fog emelkedni az erdei alapra vonatkozó rész is. (Gaal Gaston: Szóval, ha a minister ur egy törvénytelenséget csinál, ez a törvényt megváltoztatja!) Ami az erdei alap felhasználását illeti, e tekintetben sem felel meg a valóságnak az az észrevétel, amelyet Gaal Gaston t. képviselőtársam idevonatkozólag megtett. A Faértékesitési Hivatal felszámolásából erednek azok az öszszegek, amelyeken az erdőgazdaságok épületei Vásároltattak. Ekek még akkor, amikor vásároltattak, nem tartoztak az erdei alaphoz. De egyébként is, amint méltóztatnaic látni, a beruházások címén egy összeg van felvéve, az erdőigazgatósági székházak építési költségeire, itt tehát költségvetésileg történik gondoskodás. (Gaal Gaston: Nem az alapból!) Nem az alapból. Azért nem történt az alap igénybevétele erre a célre, mert költségvetésileg történt intézkedés, hogy az erdőigzgatóság székházainak vételére egy összeg rendelkezésünkre álljon. (Gaal Gaston: Azért kell erre nézve számadást idehozni!) A költségvetési előirányzat s zárszámadásnál kerül arra sor, hogy az alap felhasználására nézve a kontroll megtörténhessék és a képviselő urak lássák, hogyan, miként és milyen célra lett az erdei alap felhasználva. (Gaal Gaston: Mi van a kiküldetések és átköltözési költségek 161 milliójával?) A selyemtenyésztés kérdését is erős bírálat tárgyává tette Gaal Gaston képviselőtársam. Én nem tudom megérteni, hogy az üzemeknél épen a selyemtenyésztés kérdése az, amely legtöbbet foglalkoztatj cl El képviselő urat. Ez olyan üzem, amely az államnak pénzébe nem kerül és amely csak jövedelmet hoz az államnak. Egy szerződés áll előttünk, amelyet még a Wekerle-kormány kötött, amelyet felbontani nem tudunk és amely csak 1936-ban fog lejárni. Ezt a szerződést mi betartani törekszünk. Mi semmi ingerenciát nem tudtunk gyakorolni arra, hogy ez a szerződés helyesen vagy helytelenül köttessék meg. Egy szerződést kaptunk át örökségképen, amelynek alapján ennek a selyemfonódának bérleti társa20*
