Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-559
A nemzetgyűlés 559. ülése 1926. évi május hó 25-én, kedden. 117 vetéltek és akkor a községek legnagyobb része lemondana a fogyasztási adóból származó jövedelemiül. De egyébként ha még az államkormányzatnak bizonyos terheket kellene is vállalnia ezen a téren, hogy egyesek, különösen nagyohib községeket rekoinpenzáljou a fogyasztási adó csökkenése vagy eltörlése folytán, ettől sem szabad szerintem visszariadni, r mert sokkal súlyosabb, messzebbre kiható, mélyebbre vá>gó bajokat fog előidézni az, ha ezek a területek elpusztulnak, ha ez a közgazdasági vagyon elpusztul, mint ha az állam egy időre, legalálbb addig, amig a szőlőtermelés ezen a válságon keresztül tud menni, némi anyagi áldozatot is hoz. De erre a célra még egyéb eszközök is állhatnak a kormányzat rendelkezésére, hogy a szőlőtermelést ezen a krízisen átsegitse. Ilyenek például az adók. Nagyon különös, hogy ma, amikor a szőlők egyáltalában nem jövedelmeznek, amikor a szőlőbirtokos jóformán ráfizet a szőlőtermelésre, sokkal magasabb^ adóterheket kell viselnie földadóiban, mint más területeknek. Ebben a tekintetben is a leggyorsabb segítségre volna szükségük a szőlőtermelő vidékeknek. Én a magam részéről nagyon kérem a t. földmivelésügyi minister urat, hogy minden befolyásával, minden erejével és minden törekvésével hasson oda, hogy ez az igazságtalanság is minél előbb kiküszöböltessék és a szőlőtermelés válágos helyzetét tekintve, ezek az adókérdések is igazságosan és méltányosan oldassanak meg. Ilyen igazságtalanság a jövedelmi adó is. Teljesen lehetetlen helyzet, hogy jövedelmi adót fizessen valaki olyan objektum után, amely után jövedelme nincs, amelyre csak ráfizetése van. Ebben a tekintetben is sokszor igen furcsa helyzetet teremtenek a pénzügyi kormányzat közegei. Magammal történt meg az az eset, hogy amikor betelepítettem egy uj szőlőterületet és az adóbevallásnál igazoltam, hogy a betelepített uj terület hegyes sziklás terület és nem termett semmi, a jövdelmi adók kirovásánál megterheltek 27 aranykorona tiszta jövedelemmel az én nem termő szőlőterületem után. Én természetesen fellebbeztem ez ellen az igazságtalanság ellen és mi történt 1 ? Kapom a végzést, hogy igenis elismerik, hogy ez nem termőföld, jövedelmet nem adh^t, tehát leszállítják a 27 aranykorona tiszta jövedelmet 18:5 aranykoronára, amely után azonban engem jövedelmi adóval megrónak. Ebben a tekintetben, de egyáltalában a mezőgazdasági jöA^edelmi adó kérdésénél igen fontos, hogy az igen t. földmivelésiis-yi minister u r hasson oda minden befolyásával, hogy végre megszüntettessék az adózás terén az az igazságtalanság, hogy nem a valóságos, hanem nem létező jövedelmek után rovatnak ki a jövedelmi adók • és csak a valóban befolyt tiszta jövedelmek után vettessenek 'ki ezek az adók. A szőlőtermelő vidékeken, nagvon sajnosán, megszüntették a vincellériskolákat, amelyek a szőlő intenzivebb, helyesebb m ívelésére, a szőlőmivel esnek a kor igénvei szerint való vitelére útmutatással szolgálhatnának, már nedig a szőlőtermelés fenmaradásának egyik főf el tétele a többek mellett az volna, ho o, y a ter més átlaga ós minősége emeltessék. Ott van például Tauolca vidéke, ahol igen virágzó és megfelelő helyen egy vincellériskola hosszú ideig áldásos működést teljesített a múltban. Nem a minister ur ministersésre alatt, hanem még a békeidőben megszüntették ezt a vincelJÍAPLÖ. XI4V, lériskolát. Sürgős és fontos volna, hogy helyenként vincellériskolák fel állitta ssanak és áldásos működésüket a szőlőtermelés mennyiségének és minőségének emelése tekintetében kifejthessék:. Uj feladat hárulna ezekre a vincellériskolákra épen azért, mert a magam részéről — amint azt Gaal Gaston igen t. képviselőtársam szokta mondani — paraszti ésszel elgondolva a dolgot, közelfekvőnek találom azt, hogy minden módot meg kell keresni, hogy szőlőtermésünket valamiképen értékesíthessük, mert a belső fogyasztás nagyon lecsökkent, a kiviteli lehetőségek pedig vajmi nehezek. Lehet, hogy a külföldön felállított borkóstolók, borpincék nagyon helyes és üdvös munkát fognak végezni azzal, hogy megismertetik a magyar bor minőségét, azt megkedveltetik, de ez édeskevés ahhoz, hogy a borfogyasztást emeljék. Az én elgondolásom szerint fontos kérdés volna a csemegeszőlő értékesítésének megoldása. A csemegeszőlő a békében is nagyon kedvelt cikk volt és keménységénél, ropogósságánál fogva igen alkalmas arra, hogy kiszálíitható legyen. Ebben a tekintetben a ministerium szőlészeti osztályának mindent el kellene követnie és nagyon kérem a földmivelésügyi minister urat arra, hogy hathatósan járjon közbe és karolja fel ezt. az eszmét, hogy dolgozzanak ki egy tervet és tegyenek lépéseket abban a tekintetben, hogy a csemegeszőlő értékesítése minél hamarább, minél nagyobb mértékben meginduljon. Ehhez természetesen szükséges, hogy alkalmas szőlőfajok termeltessenek, hogy megfelelő szállitási lehetőségek legyenek — megfelelő tarifa, vasúti vagionok stb. — és a külfölddel is megfelelő összeköttetések létesíttessenek. Én hiszem és remélem, hogy ezen a téren nagyon sok üdvös és hasznos dolgot lehetne elérni, amennyiben termésfeleslegünket, amelyet itthon nem tudunk elfogyasztani és amely külföldön pedig mint bor nem helyezhető el, mint csemegeszőlőt lehetne künn értékesíteni; ezáltal a szőlőtermő területek jövedelmeit lehetne emelni és azok birtokosait a pusztulástól megmenteni. Röviden megemlíteni kivánom még azt, hogy fontos volna, hogy a szőlőmiveléshez föltétlenül szükséges védekezőanyagok, mint a szénkéneg és rézgálic, a kellő mennyiségben és kellő áron álljanak a szőlőtermelő gazdák és birtokosok rendelkezésére. A kormányzatnak ismét erős befolyása lehet az árak megállapítására, amennyiben ugy tudom, hogy a balatonedericsi szénkén eggy árban az államnak meglehetős érdekeltsége és felügyeleti joga van. Ebben a tekintetben is el kell követni mindent, nehogy az az eset következzék be, mint a múltban, hogy a Balatonedericsen előállított szénkéneg drágább volt, mint a külföldről behozott szénkéneg. Ezeket kívántam a szőlőtermelés válságával kapcsolatban elmondani, most pedig áttérek a földmivelésügyi tárca költségvetésének tárgyalására. Szerintem elég szomorú biztonyiték a költségvetés soványsága arra nézve, hogy a földmivelésügyi tárca dotációja nem megfelelő annak a nagy nemzeti célnak és annak a nagy fontosságnak, amelyet Darányi Ignác kifejtett és amelyet mindnyájan kell hogy átérezzünk. Az a csekély dotáció, — különösen ha tekintetbe veszem a beruházásokat, mert tulajdonképen ez a legfontosabb, ez szolgálja tulajdonképen a tárca, a földmivelósügy emelését — mint az 1925/26. költségvetési évben, ugv az 1926/27. évben is 2,368.720 pengőt tesz ki. Ebben 17
