Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-559
À nemzetgyűlés 559. ülése 1926. évi május hó 25-én, kedden. 115 lelni, mert ez olyan fontos dolog 1 , hogy e nélkül Kisbért sem érdemes fent ártani. Most áttérek egy másik dologra. r Méltóztatnak tudni, hogy az eperjesi ménosztály Debrecenben van elhelyezve. Ehhez a következő vármegyék tartoznak hozzá: Abauj-, Borsod-, Heves-, Gömör- és Kishont. Az elhelyezésük Debreceniben van. De a debreceni kaszárnya, illetőleg 1 méntelep alia- elégséges ma a hajdumegyei ménes befogadására. Az előbb felsorolt vármegyék ménanyaga 171 darab; ebből circa 76 esik Hevesvármegyére. Természetesen, az volna kívánatos, hogy ez a 76 méta valahol a közelben, valamelyik vármegyében legyen elhelyezhető. Bátor vagyok rámutatni a Gyöngyösön levő, az állam tulajdonát képező három huszárlaktanyára, amelyeket kényszerlakások céljára igénybevettek ugyan, de ez nem zárja ki, hogy az állam saját laktanyáiba az állami méneket beköltöztesse. ^ Ezáltal elérhetnők, hogy nem kellene e célból uj épületet épiteni, koncentrálva volna minden, a mellett az illető tiszt urak és az alkalmazottak gyermekeinek oktatása is biztositva volna Gyöngyösön. Ezzel be is fejeztem beszédemet. Az általam elmondott dolgokat megszívlelésre ajánlva, miután a kormány iránt bizalommal viseltetem, a költségvetést elfogadom. (Élénk^ helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik'? Héjj Imre jegyző: Forster Elek! Forster Elek: T. Nemzetgyűlés! A földmi velésügy fontosságára méltóbban s amellett kiválóbb egyén nem mutathatott rá, mint a folyó hó 17-én és 18-án a földmivelésügyi ministerium által összehívott szakértekezletek alkalmával Darányi Ignác, a földmivelés igazi atyja, a leghíresebb agrárvezér mutatott rá, amidőn ezt mondotta (olvassa): »Lehet bizonyos érdekeket a földmivelésügy érdekei mellé rendelni, de föléje semmi más érdek nem rendelhető.« Ezek olyan igazságok, amelyeket minden becsületesen gondolkozó, ebben a magyar hazában élő magyar embernek meg kell szívlelni. Hiszen nincsen fontosabb dolog annál, mint hogy ezt a nemzetgazdasági ágat fölemeljük és föivirágoztassuk, mert az életet és megélhetést nyújt minden foglalkozású egyénnek és egyedüli hivatott alapja annak, hogy ez a szegény ország újból felépülhessen. Magyarország elsősorban agrárország volt a múltban is, ma pedig megcsonkitottságunkban igazán elmondhatjuk, hogy tipikusan agrárország. A mezőgazdaság sorsától^ ennek megerősödésétől függ itt Magyarországon minden egyén megélhetése. De mielőtt a földmivelésügyi tárca költségvetésének tárgyalására részletesen áttérnék, szükségesnek tartom ugyanezen okból ugyancsak Darányi Ignác egyik kijelentésére hivatkozni, amely szerint »a pénzügyi szanálást követnie kell a gazdasági szanálásnak is.« Ez egy második olyan igazság, amelyet mindenkinek el kell fogadni. A pénzügyi szanálás helyreállította Magyarország pénzügyi helyzetét,, hogy azonban ez biztos és tartós legyen és tartós eredményeket érhessen el, fontos és szükséges, hogy ezt nyomban kövesse a mezőgazdaság szanálása, mert enélkül igen félő, hogy ez a pénzügyi szanálás, annak eredménye összeomlik, semmivé válik és azok az áldozatok, amelyeket a pénzügyi szanálás érdekében az ország közönsége, legnagyobb részben pedig a magyar gazdaközönség hozott, hiábavalónak fognak bizonyulni. Ugyanezen alkalommal ugyanezen értekezleten gróf Széchenyi Viktor t. képviselőtársam a mezőgazdasági szakoktatásról szólván, rámutatott arra, hogy »nem volna helyes és takarékos a pénzügyminister részéről, ha helytelenül értelmezett takarékosság miatt a mezőgazdasági szakoktatás halasztást szenvedne.« Valóban, a mezőgazdasági szakoktatásra kiadott összegek százszázalékos kamattal kamatoznak a nemzet javára. Ez a Darányi Ignác által előadottak méltó folytatása, méltó megállapítása annak, hogy ebben az országban a mezőgazdasági termelés fontosságából kifolyólag elsőrendű kötelesség és elsőrendű szükséglet, hogy a mezőgazdasági szakoktatás nivója is emeltessék, kezdve_ azt a legalsóbb rétegektől. A magam részéről ugyan nem helyeslem teljesen ezen az értekezleten elhangzott azokat az állításokat, hogy most már 50 holdtól kezdve bizonyos szakértelem elsajátításához köttessék a gazdálkodás, hiszen itt épen Graeffl igen t. képviselőtársam szavaira hivatkozva és annak szavait megerősítve tudjuk mindnyájan, hogy a magyar gazda nem akadémiákon, nem iskolákban tanul a legtöbbet, hanem a szemléltető oktatásból és a saját maga tapasztalataiból levonva a következtetéseket, halad az ismeretek terén. Ebben a tekintetben nagyon fontosnak és sürgősnek tartanám azt. hogy igenis, az alsóbbrendű gazdasági iskolákat minél szélesebb körben elterjesszük, térjünk vissza azonban a békeidők egy igen helyes módszerére, amikor egyes kis mintagazdaságokat állítottak fel a célból, hogy a környéken lévő gazdák ezeknek a mintagazdaságoknak eredményeiből okulva, elsajátíthassák a helyesebb talajművelést, a helyesebb takarmánytermelést, a helyesebb álla tenyésztést, szóval minden tekintetben előrehaladh ass an ak. Nem kivánok tovább időzni ezeknél a dolgoknál, mielőtt azonban a tárca költségvetésének részletes tárgyalására áttérnék, felhozom, hogy a napokban kaptam kézhez egy igen érdekes kimutatást, amely teljes elismerést kell, hogy kiváltson mindenki részéről aki ezt a munkát kellő figyelemmel átolvasta. (Ugy van! TIgy van! a jobboldalon és a közénen.) Ez a munka az Országos Mezőgazdasági Kamara kiadásában jelent meg s adatai teljes részletességgel mutatnak rá azokra a tennivalókra, amelyek megoldása szükséges, ahol különösen segitségre van szükség. Ha a mezőgazdaság és a földmivelésügyi tárca vezetése ennek útmutatása nyomán halad, nagyon hasznos és fontos eredményeket fog elérni. Ezért engedtessék meg nekem, hogy ennek egyes kirivó adataira a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívjam, amelyek tekintetében a földmivelésügyi ministerium sürgős intézkedését tartom szükségesnek- A munka nagyon részletesen foglalkozik a mezőgazdaság minden ágával, bár a magam részéről sajnálattal állapítom meg, hogy talán a legkevésbé részletesen foglalkozik az engemet és kerületemet legközelebbről érintő szőlőműveléssel amellyel azonban beszédem folyamán még lesz módomban foglalkozni. A jelentésből kitűnik, hogy a száz holdon aluli birtok-kategóriáknak katasztrális holdanként 20%-kai kisebb az átlagtermése, mint az ezen birtok-kategórián felül lévő birtokoké. Az állattenyésztés szempontjából a jelentés megállapítja, hogy mig a Dunántúl 3-8 holdra esik egy darab szarvasmarha, addig az Alföldön csak 7 holdra esik egy szarvasmarha; a Dunántúl 100 holdra esik 18-7 szarvasmarha, az Alföldön csak 9-5 szarvasmarha. Ez tehát megmutatja, hogy hol legsürgősebb a segítség-, az alföldi állattenyésztést elő kell segíteni. A
