Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-547

A nemzetgyűlés 547. ülése 1926. rendelte és miután az eljárás még elhuzódha­tik» az iratok beszerzéséig a hadosztálybiróság ugy intézkedett, hogy ügyének befejezéséig tartózkodjék Ipolyszalkán. Valasek Józsefet most már további admi­nisztratív kezelés végett a hadosztálybiróság átadta a lévai cseh katonai kiegészítő parancs­nokságnak. Ez utóbbi azonban ahelyett, hogy Valasek Józsefet szabadlábra helyezte volna, eltoloneolta őt Leitmeritzbe, az ott állomásozó 2. számú gyalogezredhez és elrendelte bevonul­tatását. Ez történt f. évi április 29-én ós a sú­lyos beteg, vérthányó Valasek József Leitme­ritzben a mai napig az ottani hadosztálynál teljesit szolgálatot. Méltóztatnak valószínűleg elképzelni, hogy miféle körülmények között, miféle lelkiállapotban! (Nagy zaj és felkiáltá­sok Jobbf elől: Hallatlan! — Barthos Andor: Ez az ő kultúrájuk!) Ezt az esetet azért vagyok kénytelen itt a nemzetgyűlés nagy nyilvánossága előtt szóvá tenni, mert — ismétlem — itt nem egy kisebb­ségi ügyről, nem egy magyar nemzetiségű cseh-szlovák állampolgárról van szó, hanem egy magyar állampolgár ügyéről, akivel szem­ben a cseh hatóságoknak semmiféle eljárásra jogalapjuk nincs és nem is lehet. Ez nem a csehek belügye, ez nemzetközi ügy. Valasek József magyar állampolgár cseh-szlovákiai le­tartóztatása és talán halálrakinoztatása nem cseh belügy, hanem elsősorban magyar ügy, (Ugy van! Ugy van!) amelyet itt, a nemzet­gyűlésen kötelességünk szóvátenni és tár­gyalni. Több mint hat hete annak^, hogy Valasek) Józsefet letartóztatták. Védője, családja részé­ről ismételten fordultak a magyar külügymi­nister úrhoz is ebben a kérdésben. Tovább me­gyek: hogy ügye mennyire nyilvánvaló és igaz­ságos, itt van a kezemben a Pozsonyi Hiradó április 30-iki száma, amely részletesen és az áljtalam előadottakkal teljesen egybehangzóaín irja le Valasek József sorsát. Már magában Csehszlovákiában is botrány gyanánt imák az ottani magyar nyelvű lapok az elkövetett gya­lázat os ság okr ól. Azt kell kérdeznem» hogy akkor, amikor egy négy évvel ezelőtt elkövetett szdkiolShaani­sitássall kapcsolatban a cseh kormlátny a ma­gyar igazságügyi ós rendőri hatóságok ellen­őrzésére bizonyos kollaborációt biztosit magá­naïk itt, mijkor a cseh állam a saját állampol­gárainak vagyoni érdekeit ily messzemenő be­avatkozással véli biztosítani: mi a mi saját állampollgárainik életének biztosítása érdeké­ben, mely van olyan érték, mint a cseh vagyon — a magyar élet van olyan érték, .mint a cseh pénz, r — a magyar élet megmentése és biztosí­tása érdiekében tnem tudunk eredményes és ha­tásos lépéseket megtenni'? Azt hiszem, a magyar kormánynak nem szabad egy napig sem tűrnie ezt az állapotot. Egy ilyen precedens a legveszedelmesebb kö­vetkezményeket vonhatja maga után. Mikor a magyar kisebbségek után már magyar állam­Mitelesitettéh : Fábián Bêla s. h. naplóbirál -i évi május hó 8-án, szombaton. 93 polgárokkal szemben is ilyen eljárást enged meg magának az a Cseh-Szlovákia, amely min­dig az ő békés érzületével, az ő kultúrájával, (Nagy zaj jobbf elől.) az ő nagy nemzetközi sú­lyával ós más egyebekkel szeret a nemzetközi fórumok előtt kérkedni, azt kérdezem: kultur­nemzethez méltó-e ez az eljárás, amelyet Vala­sek Józseffel szemben követtek el? Mert kény­telen vagyok reámutatni ennek az eljárásnak inditó okára is. Alacsonyrendü bosszúállás műve ez, mert Valasek József testvére lévén Valasek Kálmánnak, akivel szemben a csehek — ismétlem — bizonyos eljárást foganatosítot­tak, a testvérén állanak bosszút idősebb bátyja helyett. (Felkiáltások jobbfelől: Gyalázat! — F. Szabó Géza: Jellemző rájuk!) Kulturnem­zetek jogrendjében és életében ilyen alacsony­rendű ösztönöknek nem szabad dominálni, vagy ha megengedik maguknak, akkor nekünk kötelességünk védelmet nyújtani saját állam­polgáraink számára. Én arra kérem az igen t. külügyminíster urat, hogy a legrövidebb időn belül a leghatározottabb módon mentse meg ezt a szerencsétlen magyar embert, akinek az egészsége talán napokig sem birja ezt a rette­netes sorsot a cseh fogságban, vagy ha nem sikerül neki a megfelelő orvoslást elérnie, él­jen retorzióval a cseh-szlovák állampolgárok­kal szemben, mert végső fokon, ha nincs más eszköz, saját létének fentartása érdekében min­den nemzetnek és minden kormánynak a retor­ziót is alkalmaznia kell ilyen esetekben. Elnök: Az interpelláció kiadatik a külügy­miníster urnák. Jelentem a t. Háznak, hogy Horváth Zol­tán és Peyer Károly képviselő uraktól levelet kaptam, amelyben bejelentik, hogy ma inter­pellációik elmondására fontos és halaszthatat­lan ügyeik miatt nem jelenhettek meg s kérik távolmaradásuk igazolásának elfogadását. Kérdem a t. Házat külön-külön, méltóztat­nak-e Horváth Zoltán képviselő ur távolmara­dását igazoltnak elfogadni, igen vagy nem! (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Peyer Károly képviselő ur távolmaradását igazolt­nak elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határo­zatot. Természetesen távollétük folytán sza­bályszerűen történt az interpellációk törlése és ezen változtatás nem esik, a jogkövetkezmé­nyek azonban az igazolás folytán elmaradnak. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvé­nek hitelesítése. Kérem a jegyző urat szíves­kedjék a jegyzőkönyvet felolvasni. Hebelt Ede jegyző (olvassa az ülés jegyző­könyvét.) Elnök: Van-e valakinek észrevétele a jegy­zőkönyv ellen? (Nincs!) Ha nincs, a jegyző­könyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 6 óra 15 perckor.) Rothenstein Mór s. h. ígi tagok. NAPLÓ. XLHÍ. JC:

Next

/
Oldalképek
Tartalom