Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-547

A nemzetgyűlés 547. ülése 1926. föld szívesen átenged, míg nacionalista lapot nem enged át. Nem.' tudóim pontosan a jegyzé­két azoknak a lapoknak, de igen t. szociálde­mokrata képviselőtársaim sem vehetik tőlem mint nacionalista politikustól rossa nevem, hogy én nem törekedhetem arra, hogy a kül­föld kizárólag az ő sajtóorgánumuk utján le­gyen tájékoztatva, hanem politikai elveim kö­vetkeztében! melken^ azt Ikiell követelnem, hogy a mi orgánumaink révén is tájékoztatást nyerjen a külföldön élő, magyar nyelvet beszélő és ma­gyarul olvasni^ tudó publikum. (Éhn Kálmán: És magyarul érző!) Ügy hogy folytom felme­rül előttem az a kérdés., — megvallom, nem tudtam még eddig elhatározásra jutni ma­gamban — hogy vájjon, ha én kormányon vol­nék, türném-e azt, hogy csak internacionalista lapok mehessenek ki az országból és nem tu­dom, njeim hoznék-e viszont olyan intézkedést, hogy ha nem engedik ki a külföldre az összes lapokat pártpolitikai különbség nélkül, nem engedek ki mint magyar kormány egyetlen la­pot sem az ország határain. Mert hiszen az em­beri igazság követeli, hogy a határon túl lakó véreink azt a magyar újságot olvassák, ame­lyet ők olvasni akarinafc. De abba a kényszer­helyzetbe hozni őket, — s ez a kormány passzi­vitása lehetővé tette, — hogy kizárólag csak Népszavát és Világot olvashassanak:, mert a magyar kormány nem vitte keresztüli azt, hogy kimehessen a Pesti Hirlap, vagy akármelyik más polgári lap, azt hiszem, hogy itt valami nincs rendiben. Nem tudóim,, hogy foglalkozik-e ezzel a kérdéssel a kormány, tett-e valamilyen intézkedést, vagy folytatott-e valamilyen kuli­politikai akciót abban a tekintetben, hogy ez az igazságtalanság megszűnjék; nem tudom fog­lalkozik-e a kormány a retorziónak gondolatá­val abban a tekintetben, bogv ezt meggátolja. A külföldi sajtó informálásának szükségé­ről rendkívül érdekes cikket olvastam leg­utóbb, ha jól emlékszem, a Pesti Hírlapban Praznovszky Ivántól, aki hosszú ideig Paris­ban követünk volt, Lesújtó kritikát gyakorolt a külföldi sajtó informálása tekintetében s az informálás hiányairól. Ugyanerről a kérdésről Eckhardt t. képviselőtársam is legutóbb, mikor a sajtófőnöki székben utódját aposztrofálta és kritikát gyakorolt a jelenlegi sajtópolitika fe­lett, szinten megemlítette, hogy most minő ha­nyagul, felületesen, hiányosan történik a kül­földi sajtó informálása. Én a t. képviselő ur idevonatkozó fejtegetéseivel — hangsúlyozom, hogy az idevonatkozóval — egyetértek. Egyet­értek vele abban a tekintetben is, hogy soha feltűnőbben nem látszott ez; a kormánymulasz­tás, mint a frankhamisitási bűnügy kapcsán, mert ha a frankhamisítás bűnügyét nézem, vagy annak egy kiragadott részét — mondjuk, a báró Perényi Zsigmondhoz intézett levél ügyét — és arra gondolok, hogy a kormány tűrte, hogy a Perényi Zsig-mond-féle levél elő­ször külföldön lásson napvilágot, nem pedig Budapesten; ha erre gondolok, akkor igenis, azt kell mondanom, hogy a frankhamisitási bűnügy figyelmeztetőt adott a kormánynak abban a tekintetben, hogy minő kötelességek terhelik ós minő mulasztásokat követ el állan­dóan a külföldi sajtó informálását illetőleg. Hiszen a kormánynak tudnia kell. hogy a sajtópolitika a gyakorlati politikának egyik leghatásosabb eszköze és látnia kell, hogy mit csinálnak azok az államok, amelyek mint ak­tív, mozgó, eleven államok mutatkoznak előt­tünk. Nálunk pedig azt kell konstatálni, — és most a külügyi tárca költségvetésében sem lá­tok semmi nyomot erre —hogy ebben a tekin­tetben nincs organizáció. Ugy látszik, sajnál­évi május hó 8-án, szombaton,. 91 juk erre a pénzt, pedig erre semmi pénzt nem szabad sajnálni. Nem adnak a követeknek uta­sitást. Nekünk, ellenzéki képviselőknek is tu­domásunkra jut, hogy a követek maguk pa­naszkodnak külföldön, hogy nincsenek infor­málva; hozzájuk fordulnak az ott élő magya­rok, de az ott élő külföldi állampolgárok is és a legtöbb esetben nem tudnak felvilágosítást adni azokról a kérdésekről, amelyek itt Ma­gyarországon történnek és amelyek az ottani helyi lapokban, azon ország lapjaiban már per longum et latum tárgyaltatnak. Vagyis a kül­politikai sajtó nem előre dolgozik, hanem utána cammog az eseményeknek, cáfolatokkal dolgozik, amint Eckhardt képviselő ur is kifej­tette, dementikkel, még pedig a legtöbbször hi­hetetlenül rosszul fogalmazott cáfolatokkal. Ezek a cáfolatok is elkésnek. T. Nemzetgyűlés! Legutóbb egy másik napilapban Lyka Döme volt országgyűlési képviselő felháborodva panaszolta azt a tájé­kozatlanságot, amely a külföldön van és azo­kat a hamis hireket, amelyek ott keringenek, amelyeket ott szántszándékkal terjesztenek, részint a velünk ellenséges viszonyú állam­polgárok nészint az innen kimenekült u. n, emigránsok egy része. Legutóbb már azt java­solta, hogy aki külföldön nemzetellenes pro­pagandát üz, az az állampolgárságát veszítse el, annak birtokát, vagyonát kobozzák el. Nem akarok most erre a javaslatua külön kitérni, csak felhívom rá az igen t. minister ur szives figyelmét hiszen hivatkoztam libe­rális és keresztény irányzatú lapokban meg­jelent ilyen panaszokra. Ezeket a kérdéseket tartottam szükséges­nek szóvátenni, tisztelettel kérvén az igen t. külügyminister úrtól, hogy kereskedelemügyi minister voltát külügyministeri voltával össze­kapcsolva igyekezzék segíteni azokon az ano­máliákon, amelyeket szóvátenni kötelességem­nek tartottam. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az idő előrehaladván a vitát meg­szakítom. Napirendi javaslatot teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket hétfőn, folyó hó 10-én délelőtt 11 órakor tart­suk, s annak napirendjére tűzessék ki az 1026/27, évi állami költségvetés egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napi­lendü javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a hatá­rozatot. Következnek az interpellációk. Az első interpelláló Horváth Zoltán. A kép­viselő ur nincs itt, interpellációja töröltetik. A következő interpelláló Pakots József. Ugy tudom, a képviselő ur kérelmet kivan a Házhoz előterjeszteni. Pakots József: Tisztelettel kérem a Ház hozzájárulását ahhoz, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a kérelem­hez hozzájárulni! (Igen!) Ha igen, ilyen érte­lemben mondom ki a határozatot. A következő interpelláló Peyer Károly. A képviselő ur nincs itt, intepellációja töröltetik. A következő interpelláló Eckhardt Tibor. A képviselő ur itt van; kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Hebelt Ede jegyző (olvassa): »Hajlandó-e a külügyministerium Valasek József magyar állampolgárnak a csehek törvénytelen erősza­koskodásával szemben védelmet biztosítani és szükség esetén retorziót is alkalmazni!» 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom