Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-547
84 A nemzetgyűlés 547. ülése 1926. hogy a traktorszükséglet ebben az országban nem olyan nagy, és ha egy gyár már ilyesmit készit, és ennek készítésébe belekezd az államvasutak gépgyára is, ez azt jelenti, hogy az eladási területe mindkettőnek igen szűkre szorul, és épen ez okból a gyártást olyan kis szériákban lehet folytatni, hogy az fizetődik ki, mert a külföldi konkurrencia felülkerekedik, és igy az 'államvasutak gépgyárában, valamint a másik gépgyárban gyártott traktorok eladhatatlanok lesznek, minthogy előállítási költségük igen nagy. Elnök: Még egy perc áll a képviselő ur rendelkezésére, méltóztassék beszédét befejezni. Kabók Lajos: Ezt a gyártási programmot nekem kifogásolnom kell, mert ez azután magával hozza azt, hogy amig a régi gyártási ágazatra megfelelően be van rendezve a gyár és ott a lokomotivokat nem is tudom hirtelen megmondani, hány évtized óta készitik (Herrmann Miksa előadó: De mikor nem kell senkinek!) és a gyártás tökéletes fokra emelkedett, most berendezkednek olyan gyártási ágazatra, amely még kísérletezés, amelyről nincsenek meggyőződve, hogy beválik-e, csak ujabb öszszegeket ölnek bele, és az e téren kiadásba hozott összegekre nem mondja a minister ur azt, hogy túlnagyok, mert reméli, hogy a gyártott traktorokat el lehet adni. Ha el tudja adni, ennek legfeljebb az lesz a következménye, hogy az állam majd fogja tudni értékesiteni ezeket a traktorokat, de a magániparban előidézi majd azt a helyzetet, hogy azokat értékesiteni nem lehet ós a magániparban foglalkoztatott munkások, akik traktorgyártással vannak elfoglalva, foglalkozás nélkül maradnak, tehát ujabb munkanélküliség elé fogunk nézni. Nagyjában ezek azok, amiket a fejezet keretében, mint kifogásokat megemlíteni kívántam és miután több idő már nem áll rendelkezésemre, arra kérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy méltóztassék elmondott kifogásaimat figyelembe venni és amennyiben lehetséges, a jövőben az intézkedéseket ezek figyelembevételével megtenni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Malasits Géza. Mal asits Géza: T. Nemzetgyűlés! Nem volt még alkalmam arra, hogy a nemzetgyűlés szine előtt főképen a diósgyőri gyárra vonatkozólag egy dolgot kijelentsek, de férfias kötelességnek tartom, hogy itt a nemzet szine előtt kijelentsem, — főképen azért, mert ezt ismerem legjobban — hogy a diósgyőri vasgyár munkásai és tisztviselői a háború és forradalom alatt, mindkét forradalom alatt olyan példás hűséggel, olyan kötelességtudással végezték munkájukat, hogy ezért valamennyijüket — az igazgatótól kezdve le egészen az utolsó szegény napszámos emberig — igazán csak a nemzet hálája és elismerése illeti meg. Milliárdokra menő összegek azok, amiket ezek az egyszerű, derék, becsületes emberek a románok harácsolása elől meg tudtak menteni. Éjszaka életveszély között, csatornákba mászva dug iák el az u.i ágyúgyár elektromos berendezéseit és ami emberileg lehetséges volt a tekintetben, hogy ezeket a berendezéseket akár a vörös hadsereg szükségletei elől elvonják, — mert hiszen annak is voltak szükségletei, amelyeket főképen ebből a gyárból akartak beszerezni és amelyek később a román hadsereg kezére kerültek — akár pedig a román hadsereg harácsolása elől megmentsék, azt ezek az emberek becsülettel megtették, amiért — évi május hó 8-án, szombaton. mondom — csak hála és elismerés illeti meg őket. Meg kell mondanom azt is, hogy ez volt talán az egyetlen gyár Magyarországon, ahol ugy. a Károlyi-éra, mint az utána következő forradalmi idők alatt a legpéldásabban végezte mindenegyes ember a maga munkáját, ugy, hogy ezek az emberek kivétel nélkül azt a munkabért és fizetést, amelyet a forradalmi időkben kaptak, teljes mértékben megérdemelték, mert — mondom — bányászok, vasmunkások és tisztviselők kivétel nélkül mind becsülettel teljesítették kötelességüket. Eátérve magára a gyár helyzetére, rendkívül nehéz probléma ennek a gyárnak újjászervezése és a kereskedelmi, illetőleg a mai viszonyokhoz való alkalmazása. Nevezetesen ennek a gyárnak békeidőben főleg az volt a szerepe, hogy a magyar államvasutak részére készítsen cineket, váltókat, mozdonytengelyeket, mozdonyalkatrészeket és félgyártmányokat, főleg azonban a haditengerészet részére épülendő csatahajók részére készitse az ormokat, a páncélokat, páncéltornyokat, nikkel- és acéllemezeket és mindazokat a nehéz, súlyos acéltárgyakat, melyek a hadihajók építéséhez szükségesek voltak. Ugyancsak^ készített ez a gyár a szárazföldi hadsereg részére is ágyuvázakat, főképen nehéz hegyiágyuk és mozsarak részére, azonkivül lövegeket. Amig a magángyárak ezeknek gyártásánál meggazdagodtak, addig ez a gyár szegény maradt azért, mert nem volt önálló kereskedelmi vállalat s ezért azt mondották, hogy: innen vesszük ki ós ide tesszük be. Az állam évenként rengeteg» milliót ráfizetett arra, hogy a haditengerészetet és a hadsereget igen olcsón tudta ellátni. E közben természetesen a gyár nem tudott áttérni kommerciális anyagok gyártására, mert hiszen az egész háború alatt és a háború előtti időkben is erre volt berendezve. Aranykoronákban is súlyos milliókra volna szükség, ha ezt a gyárat teljesen modernizálni akarnók és legalább némileg versenyképessé akarnók tenni a Eimamurány-salgótar janinak ózdi gyárával, mert az teljesen kommerciális anyagok gyártására van berendezve. Segit valamit a helyzeten a nagy olvasztók felállítása és az is segit valamit a helyzeten, amit a költségvetésben olvasok, hogy egy 10 tonnás Héroultrendszerü elektropest állíttatik fel, ami kétségtelenül nagy mértékben hozzájárul a gyár prosperitásához. Egészen őszintéknek kell azonban lennünk és meg kell állapitanunk, a nemzet szine előtt, hogy még nagyon sok milliót kell abba a gyárba beleölni, amig abból valamit ki lehet venni. Eladni nem lehet a gyárat, mert a magánvállalkozás nem veszi meg, minthogy a gyár háromnegyedrészben már annyira elavult, hogy a magánvállalkozás nem találja meg benne boldogulását. Ez a gyár csak állami vállalkozás lehet és fokozatosan kell azt átalakítani olyanná, hogy tényleg versenyképessé legyen. Hengersorokat kell átalakítani, át kell alakítani az egész gyártási módszert, az acélöntőket kibővíteni, ugyhogly nem túlzok, ha azt mondom, hogy félévtizednek is el kell telnie addig, amig ebből a gyárból tényleg prosperáló vállalkozás lesz. Hogy mégis miért kell ezt a gyárat az államnak fentartania, ennek megvan az egyszerű magyarázata. Azok a katonák, akik a háború alatt fél Európát beutazták, ha mást nem láttak Oroszországban Magyarországból, bizonyosan látták a síneket a transz-szibériai vasútnál, amelyekre rá volt irva: Diósgyőr. Az a földmives ember, aki lement az olasz frontra, az is meglátta hazájának ez.t a jelvényét, hogy:
