Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-547

74 A nemzetgyűlés 547. ülése 1926, tehát, hogy az esetleges aggodalmakat a hiteles közlés a közönség kebeléből elűzze és eloszlassa. A harmadik momentum, amelyre az igen t. kereskedelemügyi minister ur figyelmét felhivni kívánom, az a tény, hogy a törvény által kereskedelmi vállalattá deklarált vasúti üzem ma is nélkülözi a kereskedelmi vállalatoknak azt a szabadságát, mozgékonyságát, illetőleg elhatározási képességét és lehetőségeit, amelyek egy üzleti vállalat vezetésében nélkülözhetetlenek és elengedhetetlenek. (Szilágyi Lajos: Három feje van !) Az igen t. minister ur liberális és kereskedő szelleméhez appellálok ebben a kérdésben, amikor rámutatok arra, hogy a Máv. igazgatóságában ma is ott ül az államhatalom egy vagy két képviselője, akik a bürokratikus copfoktól nem igen tudnak szabadulni és a vasút szabad mozgásának, kereskedelmi szellemének valóban meggátlói. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Folytonosan ministeri döntéseket provokálnak olyan ügyekben, amelyekben gyors és rögtönös elhatározásra volna szükség. Ha a minister ur a maga gondoskodásával lehetővé tenné a Mávnak azt, hogy ez a kereskedelmi mozgás valóban és csakugyan bekövetkezzék az élet követelményeinek megfelelőleg, akkor mindenesetre olyan eredményeket érne a Máv. el a mai nagyon kiváló és tisztes eredményei mellett, amelyekre csajk hálával gondolhatna a Mávot használó közönség és az állam, amely ennek az üzemnek hasznát veszi. Ezekre a momentumokra nézve kérek az igen t. minister úrtól megnyugtató kijelentéseket. ( Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző: Kabók Lajos! Kabok Lajos: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk !) Elsősorban azt kell kifogásolnom, ami a tárgyalás rendjében mutatkozott meg. Nevezetesen itt eltérőleg a többi fejezetektől és címektől, csak a sommázatnál van alkalma a képviselőnek esetleges összegszerű módosításait megtenni. A .tanácskozás rendje kivan ja, hogy a részleteknél esetleges módosításainkra nézve javaslatokat tehessünk. Ez szerintem a képviselőt törvényhozói működésében gátolja és bár a tanácskozás hosszú időn keresztül ugy folyt le, hogy csak a sommázat egész összegével szemben lehetett módosítást beadni, nem tartom lehetségesnek, hogy ez állandóan igy maradjon. Há a régi idők költségvetési tanácskozásaira gondolunk, természetes, hogy nem volt szükség erre, mert olyan értelmű vizsgálódásokat és módosításokat azelőtt nem tettek, mint amilyeneket teszünk mi, mióta alkalmunk van itt a nemzetgyűlésben résztvenni. Épen ezért fel kell vetnem azt a gondolatot, hogy az elnökség, illetve a kormány, ha már ennél a költségvetésnél nem lehet, ugy a legközelebbi költségvetésnél küszöbölje ki ezeket a korlátozásokat és adjon módot a törvényhozónak arra, hogy ilyen nagy üzemnél, mint pl. az Államvasút, a részletekbe is betekinthessen. Igaz, hogy az indokoláshoz adott részletes kimutatás és melléklet a betekintés lehetőségét megadja, azonban mégis kizárja azt, hogy a módosító adatokat az egyes tételekhez be lehessen terjeszteni. Könnyen elképzelhető pedig, hogy akadhatnak képviselők, akik egyik-másik rovatot nem tartják megfelelően díjazva és az összegek előirányzását illetőleg egyik-másik rovatnál bizonyos propoziciókat kivannak tenni, mint ahogy tettem volna magam is, de a tanácskozásnak itt kialakult rendje ettől elzár és nem teszi azt számomra lehetővé. Egyáltalán nem tudom megérteni, hogy miért . van ez igy í Ha egy üzemről van szó, lehet valakinek az a felfogása, hogy vagy elfogadom az egész költségvetést, vagy nem fogadom el, ez a évi május hó 8-án, szombaton. felfogas azonban mégsem ad módot arra, hogy a törvényhozó megfelelően gyakorolhassa az ő jogait. Ezzel szemben fel kell hoznom, hogy például a posta, távírda- és távbeszélő is hasonlóan egy üzem, és ugyancsak üzem a Postatakarékpénztár is, és mégsem lehet ugyanazt tapasztalni a tárgyalás rendjénél, mint amit kifogásolok az Államvasutaknál és az Állami Vas- és Acélgyáraknál. Ennél a két állami üzemnél ki van zárva, hogy a részleieknél módositásokat tehessünk, pedig igen könnyen előfordulhat, hogy ilyen irányban észrevétele és javaslata volna a képviselőnek. Szeretném tehát, ha a képviselői jogok tökéletes gyakorlásának szempontjából ugy intézkednék a kormány az elnökséggel egyetemben, hogy a legközelebbi költségvetés tárgyalásánál ily korlátozások ne kössék a képviselőt; szeretném ha módot adnának arra, hogy amint a többi üzemeknél, ugy ezeknél is részletekbe menő módositásokat is lehessen előterjeszteni. Miután a tárgyalás rendje ezek szerint nem teszi lehetővé, hogy részletekre vonatkozó módositásokat tegyek, ettől elállók, észrevételeimet : azonban mégis el kell mondanom. A beruházások kérdésével kell elsősorban foglalkoznom. Az 1. rovatban megragadja figyelmemet a forgalmi eszközök és felszerelések címe alatti beruházásokra szánt összeg. Itt kocsik beszerzésére 7,752.000 pengőt irányoz elő a minister ur és az indokolásban fel is sorolja, hogy a gyorsvonati forgalom emelkedő szükségletének kielégítésére 20 darab motorkocsi, azonkivül 15 darab harmadosztályú személykocsi, továbbá friss húsnak és tejnek szállítására 20 darab hűtőkocsi, a sertésforgalom igényeinek kielégítésére ugyancsak 20 darab kocsi, végül egyéb áruk szállítására 150 darab teherkocsi beszerzését tartja szükségesnek. Kocsik beszerzésére, tehát beruházás címén az egész költségvetésben 7,752.000 pengő szerepel, és ezért összesen 190 kocsit kivan beszerezni, illetve megrendelni a kereskedelemügyi minister ur. Nem akarom elhinni, hogy a mi vasúti parkunk olyan igen jó karban volna, hogy az 1926/27. évi költségvetésben ezidőszerint csak 190 kocsira volna szükség, épen ezért keveslem ezt az összeget. Legyen szabad itt indokolásul nemcsak ezt, hanem azt is megemlítenem, hogy az államnak és a kormánynak, amikor itt mi unos-untalan beruházási programmokról hallunk beszélni, sokkal erőteljesebben kellene a közmunkák terén közreműködnie, s nagyobb összegeket kellene előirányoznia, különösen akkor, mikor egész határozottan bizonyítható és mindenki által tudott dolog az, hogy vasúti parkunk milyen leromlott. Mondhatjuk azt, ha évenkint tízszer ilyen erőteljes beruházás folynék, még akkor is kellene legalább tiz esztendő, hogy leromlott vasúti parkunk rendbehozható legyen. Már az elmúlt költségvetési esztendőben is kifogás tárgyává tettük, hogy csekély mértékű vagonbeszerzés történt, és nem volt elég nagy összeg előirányozva ilyen célra, most pedig azt kell látnunk, hogy az elmúlt esztendőben is sokkal kedvezőbb volt, mint amilyen az az 1926/27. évi költségvetésben. A teheráruforgalom lebonyolítására még 10 darab teherautó is szerepel az előirányzatban abból a célból, hogy a teherautókkal a darabárut házhoz lehessen szállitani. Ezzel a tiz teherautóval együtt 200 darab kocsit szerez be az Államvasút, ami a leromlott vasúti park mai helyzetében elenyészően kevés és megközelitően sem járul hozzá a vasúti park megfelelő kibővítéséhez. De tovább is vizsgálhatjuk az ilyen irányú beruházási tételeket. Például mozdonyokra egyáltalán nem irányozott elő semmit a minister ur, s e helyett megemlitette, hogy a mozdonypark most már olyan állapotban van, hogy a tárgyalás