Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-547

"A A nemzetgyűlés 547. ülése 1926. évi május hó 8-án, szombaton. Elnök: Megszavaztatok. Csík József jegyző (olvassa): »2. Rovat. Hidvámok és egyéb bevételek 60.477 P,« Elnök: Megszavazta tik. Csik József jegyző (olvassa): »3. Rovat, Utgépjavitó telep jövedelmei 32.640 P.« Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): »4. Rovat. Hozzájárulás á budapesti állami hidak fentartási költségeihez 77.690 P.« Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): »5. Rovat. Utfentartási illetékek 816.000 P.« Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): »6. Rovat. Kisvasúti anyagok bérletéből 7593 P.« Elnök: ^Megszavaztatik. Csik József jegyző (alvássá): »Rendkívüli bevételek. Törvényhatóságoknak nagyobb hidak építésére, valamint útépítésre adott kölcsönök törlesztő részletei és kamatai 68.859 P.« Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): »8. Cím. Ipari felügyelet. — Kiadás. Rendes kiadások. 1. Rovat. Személyi járandóságok 208.766 P.« — Kabók Lajos! Kabók Lajos! T. Nemzetgyűlés! Már az általános vita során és az elmúlt költségvetés tárgyalásánál is többen felsorakoztattuk azokat az érveket, amelyekkel indokolni ' akartuk, hogy sokkal kiadósabb iparfelügyeletre van szükség, mint amilyent megenged a költségvetés. Annakidején la minister ur válaszolt felszólalásunkra, és én most itt idézni akarom szószerint, hogy tulaj donképen mit mondott a minister ur, mert az a beszéd, amely öt hónappal ezelőtt a minister ur részéről elhangzott, annakidején azzal a reménységgel töltött el bennünket, hogy a legközelebbi költségvetés nem kezeli olyan mostohán az iparfelügyelet kérdését. Ugyanis az 1925/26. évi költségvetésnél azt javasoltam, hogy az annakidején beállított kétmilliárd 86 millió korona összeget emelje fel a nemzetgyűlés hatmilliárd koronára. A minister ur válaszában ezt mondotta. (Olvassa): »Én azt a határozati javaslatot, amelyet a t. képviselő ur ebben a kérdésben benyújtott, annyiban a magamévá tudom tenni, amennyiben nem a most folyó budgetesztendőre vonatkozik s azzal a hozzáfűzéssel, hogy ennek hatálya majd a következő budgetesztendőre vonatkozzék, elfogadom.« Most öt hónap múlva mit látunk? Egyszerűen azt, hogy az ipar felügyelők száma egyáltalában nines szaporítva. Az elmúlt költségvetési esztendőben hét ipari főfelügyelő és három ipari felügyelő — összesen _ tehát — tiz végezte az ipar felügyelet munkáját, mert a minis téri tanácsosokat és műszaki főtanácsosokat és tanácsosokat nem tarthatom ilyeneknek mert ezek más munkát is végeznek, nem pedig csak az üzemek ellenőrzését. (Klárik Ferene: Képtelenség akkor is, ha ők maguk is ellenőriznék az üzemeket.) Ami azt illeti, hogy négy ideiglenes iparfelügyelővel lesz az iparfelügyelők száma szappritva, erre vonatkozólag csak azt mondhatom, hogy ez még csak megközelítőleg sem lesz elég ahhoz hogy az iparfelügyelet komolyan el legyen látva. És itt legjobban a minister ur válaszát kifogásolom, mert idézett válaszából épen azt lehetett volna joggal remélni, hogy ebben a költségvetési esztendőben sokkal jobban lesz elbírálva az iparfelügyelet kérdése s mégis mit kell látnunk a költségvetésben, egyszerűen azt» hogy a múlt évi öszszeggel szemben igen lényegtelen az emelkedés és ebből a lényegtelen emelkedésből az iparfelügyelet kiépítését, amire szükség lenne, mgvalósitani, illetőleg végrehajtani semmi körülmények között nem lehet. Nem akarom megbántani a minister urat, de azt kell mondanom ezen válasz alapján, hogy már a ministeri Ígéretekben sem lehet bizni, mert öt hónappal ezelőtt magáévá tette a minister ur a javasolt összeget s azt még csak nem is kifogásolta, s öt hónappal később mikor az ügy újra tárgyalásra került, olyan Összeg van előirányozva az iparfelügyelet céljaira, amely egy harmadát sem teszi ki annak az összegnek, amelyet a múlt költségvetési tárgyalás _ alkalmával bátor voltam javaslatba hozni. Épen ezért most egy kicsit óvatosabb vagyok a tapasztalatok alapján s ezért a következő határozati javaslatot nyújtom be. (Olvassa): »Javaslom, az e^ső rovatnál, hogy a 208.260 pengő előirányzott összeg emeltessék fel 351.456 pengőre.« Ha ilyen mérvű emeléshez hozzá is járul a t. Nemzetgyűlés, ez még akkor is mélyen alatta fog maradni a múlt költségvetésnél javasolt összegnek, mert akkor kereken hat milliárd koronát javasoltam, míg ez a most javasolt 351.456 pengő csak 4,393.000,000 papirkoronát tesz ki és ha az öt hónappal ezelőtt tett ministeri kijelentés alapján el lehetett menni ebben a költségvetési évben hat milliárd korona összeg erejéig az iparfelügyelet kérdésében, akkor itt most ugy érzem, hogy az önmagam által is mérsékelt összeghez hozzájárulhat a nemzetgyűlés és beláthatja, hogy ez a 2,600.000 korona, amely a jelen költségvetésben fel van véve, elégtelen az iparfelügyelet kérdésének megfelelő mértékben való rendezésére. Megismételhetném mindazokat az indokokat, amelyeket már töbször hangoztattunk az iparfelügyelet kérdésében. Nem kívánom azonban az időt feleslegesen elhúzni, de annyit mégis ismételhetek, mert ezt többszöri kijelentésünk ellenére újból hangsúlyoznom kell, olyan állapotban van, hogy az feltétlenül sürgős segítségre szorul és pedig elsősorban az iparfelügyelet révén. Akik ebbeli állításomban kétekednek, azokat elvezethetjük az üzemekbe, amelyekben rendkívül sok segitség-re van szükség, mert sem egészségügyi, sem köztisztasági tekintetben nincsenek rendben az-üzemek, eltekintve egy néhány olyan üzemtől, amelyet a legújabb időkben építettek s amelyek ennek következtében modernül vannak berendezve. Mondom ezektől eltekintve, az. üzemek legnagyobb részében olyan hiányosságok uralkodnak a higiénia, és az egészségügyi berendezések terén és általában egyéb követelmények terén, amelyek nem maradhatnak meg ebben az állapotban és ha a minister ur a nemzetgyűléssel együtt továbbra is azon az állásponton lesz, hogy az iparfelügyeletre nem szabad több pénzt áldozni, mint ami a költségvetésben elő van irányozva, akikor ez biztatás lesz; a gyárosoknak arra vonatkozólag, hogy ugyanebben az állanotbain hagynák üzemeiket, nem törődve a munkások egészségével, testi énségével, sőt életbiztonságával sem', mert ha különösen ez irányban szakszerű vizsgálat történik, meggyőződést lehet szerezni, hogy milyen könnyelműen élnek vissza az üzemtulaj dioniosok ma a mnnkásoik testi épségével és életével, mert nincsenek az üzemeikben olyan védőberendezések, melyek egyrészt a mumkiáisoík! egészségét, másrészt testi épségét, sőt életét is megóvják. Nekem volt alkalmam a legutóbbi időkben egy feljelentést beadni az ipari főfelügyelőségnél, mert az üzemben a munkásoik iába alatt magas feszültségű vezeték volt lefektetve s a munka-