Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-555

nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi május hó 19-én, szerdán. 435 kedni fog akarni, dacára annak, hogy ezért esetleg háromévi börtönt kell leülnie, akkor az illető természetesen megteheti ezentúl is, én azonban kétlem, hogy annyi lesz majd akkor is az úgynevezett hős, mint amennyi ma. Ha méltóztatnak a novella intézkedéseit ismerni, ebben meglehetősen szigorú büntetések foglaltatnak, elsősorban a rágalmazásra és sértésre, a becsületsértésre, mint amely ténykedések képezik rendesen a párbajok kiinduló pontját. Továbbá meglehetősen súlyos intézkedések vannak benne a párbaj vívókra és a segédekre nézve is abban az esetben, ha akár erkölcsileg kényszeritik feleiket vagy ellenfeleiket a párbajra, akár hátrányos megjegyzéseket fűznek viselkedésükhöz azért, mert talán^ nem hajlandók párbajozni, különösen pedig a segédek ellen akkor, ha nem kisérlik meg a polgári becsületbíróság utján a dolgot békésen elintézni De elég súlyos büntető szankciót tartalmaz azok ellen is, akik az ilyen polgári becsületbíróság békés határozatának nem hajlandók magukat alávetni. Én tehát azt hiszem, hogy ha — remélhetőleg minél előbb — újra a Ház elé tudjuk hozni ezt a törvényjavaslatot és ezt a Ház bölcsessége törvénnyé fogja emelni, akkor mindenesetre nagy lépést tettünk afelé az ideális pont felé, amely a párbaj teljes megszüntetésével végződhetik. Ami az igen t. képviselő ur által különösen felemiitett dolgot illeti, t. i. hogy egy bizonyos csoport igyekszik egy-egy ügyből egész lavinát csinálni, azt lavinává dagasztani, és abba lehetőleg mindenkit belevonni, aki nem hajlandó magát az ő lovagiasnak nevezett erőszakos felfogásuknak alávetni, ez sajnos tényleg így van. Hogy ez ellen eddigelé nam tudunk orvosságot találni, részint épen abban leli magyarázatát, hogy a szigorú törvényes intézkedéseket eddig még nem tudtuk életbeléptetni, másrészt pedig abban, hogy épen ezek az urak vonták ki magukat e tekintetben a katonai jurisdikció alól. Ők t. i. ennek a társaságnak legmértékadóbb tagjai, emléklappal ellátott tisztek voltak azelőtt és ennek következtében magukra nézve a katonai becsületügyi eljárást mértékadónak fogadták el. Mihelyt azonban a legelső esetben összeütközésbe kerültek a katonai hatóságok mérsékeltebb felfogásával ezekben a lovagias ügyekben és mihelyt ennek következtében a katonai hatóságok ellenük becsületügyi eljárást megindítani kivántak, azonnal kijelentették, hogy ők az emléklapot visszaszolgáltatják és nem kivánják magukat többé a katonai becsületügyi eljárásnak alávetni. Ezzel tehát ők maguk dokumentálták, hogy nem hajlandók egy józan felfogást követni, nekünk pedig a szankció kicsúszott a kezünkből. p Ami azt az érdekes adatot illeti, amely illusztrálja ezt az egész dolgot, hogy egy párbajügyből kifolyóan, amely — azt hiszem, a képviselő ur is megemlítette — Magyaróvárott indult meg, mihelyt ez a társaság beugrott és próbálta a dolgot az ő módszere szerint elrendezni, ebből az egy ügyből 133 ügy keletkezett. (Rupert Rezső: Őrület! — Lendvai István: Ugy szaporodnak, mint a zsidók! — Élénk derültség. — Györki Imre : Roppant szellemes!) Hogyan jutott bele ebbe a 133 ügybe az a 35 tiszt, akik ebben szerepeltek ? Megjegyzem, hogy a 35 közül 17 a ténylegesen szolgáló tiszt, a többi nyugdíjas. Ezeket az urakat felkérték segédeknek. Amikor az illetők az előirt és az általunk, a katonákra is előirt Clark-féle párbajkódex alapján tárgyalásokba bocsátkoztak és konstatálták azt, hogy az ellenfél segédei — az a bizonyos társaság — azzal akadályozzák meg az eredeti ügy lefolytatását, hogy egy becsületbirósági Ítéletet a maguk részéről nem akceptáltak, ami teljesen kódexellenes, és ujabb becsületbiróságot statuáltak erőszakkal, mihelyt ezek a NAPLÓ. XL1U. segédek ezt konstatálták, azt mondták, hogy a maguk részéről ezt az ügyet tovább lovagiasan nem tárgyalhatják és egyoldalúan lezárták. Ennek az volt a következménye, hogy az igen t. társaság rögtön provokálta a segédeket ugyanebből az ügyből kifolyóan. Természetesen a provokált segédek újra más tisztisegédeket kértek fel, akiket megint folytatólag igy provokáltak. Már most mit tudunk mi ez ellen tenni 1 Csak egyet, azt, hogy helyeseljük ezeknek a tiszturaknak azt az eljárását, hogy ha valaki kodexellenesen viselkedik, ha valaki nyilván az általánosan akceptált lovagias felfogás ellen vét, azzal lovagias utón nem intéznek el semmiféle ügyet, hanem a bíróság elé viszik a dolgot. Ennek azonban az volt a következménye, hogy ma már 79 rágalmazás! per folyik ezek ellen az urak ellen, ez ellen az erőszakos társaság ellen. Minthogy pedig meglehetősen ügyes ügyvédi fogásokkal tudnak élni, minden tárgyalást a lehető leghoszszabb ideig ki tudnak huzní, ugy hogy ítéletre úgyszólván sohasem kerül a dolog. (Pikier Emil : Annyi baj legyen! Sokkal nagyobb dolog, hogy az ország milliói éheznek!) Én csak arról beszélhetek, ami iránt kérdés intéztetett hozzám. (Zaj.) Einök : Csendet kérek! Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : Mondom, hogy tényleges tiszt csak 17 szerepel az ügyben, mig összesen 35 tiszt. (Horváth Zoltán : Csak ?) A 133-mal szemben ez mégis csak »csak«. Ezzel szemben at. képviselő ur által párbajirodatulajdonosnak nevezett ur 47-szer szerepel ebben az ügyben, pedig ő civil ur. Ebből is méltóztatnak látni, hogy nem minálunk van a hiba és nem a katonaságnál, hanem a hiba abban rejlik, .hogy van itt egy bizonyos társaság, amely egészen különleges álláspontot kreált magának ezekben a dolgokban és sajnos, egyelőre nincs eszközünk és módunk velük szemben eljárni, mert amint mondottam, a bírósági tárgyalásokat mindig el tudják halasztatni. Én mindenesetre nagyon hálásan veszem a t. képviselő urnák errevonatkozó adatait és el fogok járni az igazságügyminister úrral és a belügyminister úrral egyetértően abban a tekintetben, hogy amennyiben bizonyítható adatok lesznek arranézve, hogy mondjuk üzletszerűen vagy iparszerüen, vagy nem tudom, hogyan fejezzem ki magamat, űzik ezek az urak ezt a mesterséget, akkor találjunk valami módot arra, hogy ennek végrevalahára véget vessünk, Egészben véve a magam részérői kijelenthetem, hogy annak semmi akadálya sem volna, hogyha a megfelelő büntető szankciók megváltoztatása által, a polgári társadalom mentalitásának e tekintetben való megváltozása folytán a párbajozás, mint intézmény, a polgáriak között egyáltalában megszűnnék, vagy legalább is olyan mérvben csökkenne, hogy lehetne e tekintetben végleges lépést tenni, akkor mi a magunk részéről a hadseregben is hatalmi szóval teljesen beszüntetnénk. Addig is kérem, méltóztassék tudomásul venni azt, hogy minálunk a tiszt egyáltalában nem vivhat párbajt addig, amíg ehhez a felettes hatóságától engedélyt nem kap. Ez az oka annak, hogy ma párbaj tisztek között úgyszólván, alig van, mert vagy volt sértés és súlyos a sértés s akkor nem kerül a dolog párbajra, hanem akkor a becsületbíróság elé tartozik, (Rupert Rezső : Nagyon helyes!) vagy pedig olyan a sértés, hogy félreértésből keletkezett a dolog, akkor az illető fél köteleztetik a parancsnok által, hogy jóvátegye hibáját, ugy, hogy azt mondhatom, hogy ahol a mi hatalmunk, szankciónk megvan, ott praktice ki van küszöbölve már is a párbaj, egy-két esettől eltekintve. Csak ott nem tudunk rendet teremteni, ahol erőszakoskodó, erre nem 61