Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-555

A nemzetgyűlés 555. ülése 1926, mány ennek a kérdésnek elintézésénél is szem előtt fogja tartani azt a kötelességét, amelyet a második kérdésében felemiit a képviselő ur, hogy a kormányintézkedések komolyságába vetett hitet további intézkedésekkel meg ne ingassa. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Kérdem a belügyminister urat, hogy a választ a ministerelenök ur nevében is méltóztatott adniî ßakovszky Iván belügyminister : A választ a ministerelnök ur nevében is megadtam. Elnök : Kivan az interpelláló képviselő ur szólani! (Petrovácz Gyula: Igen!) A képviselő urat megilleti a szó. Petrovácz Gyula : A belügyminister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminister ur válaszát, amelyet a ministerelnök ur nevében is adott, tudomásul venni, igen vagy nem 1 (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Láng János képviselő ur interpellációba. Kérem a szöveg felolvasását. Héjj Imre jegyző (olvassa) : »1. Van-e tudomása a honvédelmi minister urnák arról, hogy a hadsereg tisztjei hólabdaszerűen belekerültek egy párbaj-circulus vitiosus-ba, amelynek alig lehet vége. 2. Hajlandó-e a mániákus párbajozásnak véget vetni és párbajra okot szolgáltató kétséges kérdések megoldását egyedül a becsületügyi biróság vagy a rendes biróság előtt véglegesen elintéztetni. 3. Hajlandó-e az igazságügyministerrel megtárgyalni a párbajra vonatkozó büntető paragrafusokat oly értelemben, hogy a párbaj vagy az erre való felhivás börtönnel vagy fogházzal sujttassék és végül 4. Hajlandó-e a honvédelmi minister ur a belügyminister ur figyelmét felhivni arra a jelenségre, amely a párbajra való felhivás és uszitás üzletszerűségének kritériumait magán viseli, mely üzletszerű foglalkozásnak megszüntetéséről a belügyminister gondoskodjék?« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Láng János : T. Nemzetgyűlés! Azzal a témával, amellyel én foglalkozni kivánok, és amelyet végleges és gyökeres megoldás céljából a honvédelmi minister ur elé terjesztek, sokan foglalkoztak már itt a nemzetgyűlésen, magam is felszólaltam napirend előtt ilyen ügyben, és felszólaltam interpelláció alakjában is, azonban semmiféle orvoslást nem nyertem. Most újból kénytelen vagyok ezzel a témával előhozakodni itt a t. Nemzetgyűlés előtt, mégpedig azért, mert a társadalomnak ezt a rákfenéjét, amelyről szólni kívánok, mindeddig még nem sikerült egyáltalán kiirtani, sőt napról-napra azt kell tapasztalnunk, hogy elharapódzik, és szinte mondhatnám, most már üzletszerűvé is válik. Ez a kérdés a párbaj kérdés. Mi más a párbaj, mint két embernek harca előzetes megállapodás alapján öldöklő fegyverekkel 1 Szemben áll két ember egymással karddal vagy pisztollyal, a sértett és a sértő fél, amihez azután asszisztenseket, úgynevezett szekundánsokat hivnak meg, és orvosokat is, hogy mig egyrészről magát az öldöklést irányítsák, másrészt az orvosok segítségére siessenek annak, aki netán könnyebben vagy súlyosabban megsebesült. Jaj annak, a mai társadalmi félszeg felfogás szerint, aki a párbajra való ki- i évi május hó 19-én, szerdán. 433 hivást el nem fogadja, azt a társadalomból kilöki a sértett fél, a társadalom pedig egyébként is diszkvalifikálja. Én az igazságosság és az észszerüség szempontjából keresem a párbaj jogosultságát. Ha én becstelenül viselkedem valakivel szemben és a sértett fél az ő becsületét reparálandó, engem provokál, a porondra állit, de azért, mert én véletlenül ügyesebb vagyok, mert én jobban forgatom a kardot, vagy azért, mert a buta golyó ellenfelemet eltalálja és leteríti, vájjon visszaadtam-e az illetőnek a becsületét, igen vagy nem ? Vagy mi igazságszolgáltatás van abban, hagy ha a sértett fél marad ott a porondon, holott az igazság talán épen az ő oldalán van? De kérdem, hogy megoldása-e a becsületnek ilyen úton-módon való reparálása a párbajjal akkor, amikor nyilvánvaló, hogy mindenki csak maga veszítheti el a maga becsületét. Tőlem azt más el nem rabolhatja, mert a becsület az a jó vélemény, amelyet rólam mások táplálnak. Ezt karddal vagy pisztollyal kierőszakolni amúgy sem lehet. (Rupert Rezső : Mindenkinek a tiszta lelkiismerete a becsülete!) Vagy attól fél valaki, hogy a társadalom ki fogja közösiteni? Nos, nekem erre az a véleményem, hogy az igazságot, még ha igazsága van is, fegyverrel a kézben keresni nem lehet, a cél az eszközt nem szentesíti. Hallottam én parasztpárbajokról, ahol borgőzös fejjel duhaj legények kiálltak az utca porába és ott intéztek el bizonyos kérdéseket egymást öldökölve. Erről a bajvivásról azonban az én nagyon lesújtó véleményemet enyhitenem kell akkor, amikor két józan eszű és úgynevezett uri ember áll ki egymással szemben, akik előre megfontolt szándékkal, öldöklő eszközökkel mennek egymásra. Szégyene nézetem szerint ennek a társadalomnak, ha igazságot vél abban látni és megnyugszik benne, hogy a sértett családapának olyan valaki, akiről azt se tudom, hogy kicsoda, ki fia, mi fia, és azt se tudom, hogy miből él, csak azért, mert az élő fába is beleköt, mert senkitől nem maradhat, kivágja a szemét. A mi büntetőtörvénykönyvünk elitéli és bünteti a párbajt, a párbajsegédeket, a párbajra való felhívást, és én végtelenül csodálkozom azon, hogy igazságügyminister ur a büntetőnovellát visszavonta a bizottságoktól, és tárgyaltatni a plénumban nem kívánja, holott az valamelyes remédiumot szerzett volna a párbaj tekintetében. (Rupert Rezső : Dehogy ! Maradt volna minden majdnem a régiben !) Mondom, büntetőtörvénykönyvünk tiltja a párbajt és bünteti és mégis azt kell látnom nap-nap után, és azt kell olvasnom a hírlapokban is, hogy a párbaj most már valóságos mániává vált és szinte — ezt aláhuzottan mondom — üzletszerűséget csinálnak belőle. (Rupert Rezső : Főleg azok között, akik elfelejtettek párbajozni az oroszokkal !) Hősöknek és bátraknak akarnak látszani a mai félszeg világfelfogás előtt. Azokból a jegyzőkönyvekből — amint épen a hirlapokból olvastam — azt kell látnom, hogy itt nem hősökkel, nem bátor emberekkel, hanem valóságos terroristákkal van dolgunk. Valóságos hólabda-rendszer az, amelybe egyes emberek belekerülnek, és amelyből nincs kiút. Hiszen provokálják egymást, provokálják a segédeket, az egyik segéd a másik segédet, sőt ha az ügy a becsületbíróság elé kerül, a sértő és a sértett provokálja a becsületbíróság tagjait is annyira össze-vissza, hogy van bizonyos olyan ügy, amelyről a hirlapok utján azt kell megállapítanom, hogy húsz-harminc ember is keveredik bele és nem tud kivergödni egy-egy ilyen párbaj-ügyből. Legújabban azt olvastam, hogy tisztek kerültek bele az ilyen hólabdaszerü párbaj-ügybe. Külön60*