Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-555

A nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi május hó 19-én 3 szerdán. 431 Következnének az interpellációk. Ezt meg­előzőleg azonban bejelentem a Háznak, hogy Kiss Menyhért képviselő ur mentelmi bejelentést kivan tenni a házszabályok 186. §-ának második bekezdése értelmében. A képviselő urat a szólás joga megilleti. Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! A tegnapi napon a franktárgyalás színhelye áttétetett az egyik Kerepesi-uti kórház nagytermébe, tekin­tettel arra, hogy egy fontos tanú, egy nemzet­gyűlési képviselőtársunk hallgattatott ki, aki önként jelentkezett tanúnak, és annak ellenére, hogy már másodszor kapott agyvérzést és élet­halál közt lebegett, mégis hajlandóságát jelentette ki a bíróságnak, hogy tanúvallomást tesz. (Barla­Szabó József : Nem is agyvérzés volt !) A kihall­gatása során oly körülmények merültek fel, melyek a figyelmet feltétlenül oda terelik, s amelyek nem alkalmasak arra, hogy az igazság felderítése iránt érzett hitünket megerősítsék. Az történt ugyanis, hogy bár Hir György a lapoknak és ott­levő barátainak megállapítása szerint a legnagyobb fokú betegségben szenvedett, mégis az ügyész és az elnöklő biró ur oly terrorisztikus eszközökkel, ijesztgetésekkel... (Nagy zaj a jobboldalon. — Hedry Lőrinc : Micsoda szó ez ! Hogy mer ilyet mondani ! — Rupert Rezső : Letartóztatással fe­nyegette ! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök; Csendet kérek! A képviselő urat rendre­utasítom és... (Nagy zaj.) Csendet kérek, képvi­selő urak ! Ne méltóztassanak az elnök szavába vágni ! (Felkiáltások jobbfelől : Halljuk az elnö­köt !) Ha a képviselő ur igy folytatja, megvonom a szót. Nem engedhetem meg, hogy itt olyan ügyről beszéljen, amely most bűnügyi főtárgyalás alatt áll, mert ez a parlamenti szokásokat sérti. Méltóztassék a mentelmi bejelentésre szorítkozni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kiss Menyhért : Az ügyész ur és az elnök ur is kérdéseket intézett hozzá és annak ellenére, hogy Hir György kéviselőtársunk, mint tanú kivánt vallomást tenni, a főügyész mégis azt mondotta, hogy vádlottnak jelenti ki, de nem adta meg neki ugyanazt a jogot, amely minden vádlottnak kijár, t. i. hogy ha szükségét látja, akkor azt mondhassa, hogy nem kivánok nyilatkozni. (Zaj.) Szóval az ügyész, az elnök ur és a főügyész ur is letartóz­tatással fenyegették meg és igy akarták őt vallo­mástételre kényszeríteni. (Rubinek István : Nem vallomástételre, hanem okirat kiszolgáltatására !) (Rupert Rezső: Azt mondotta, hogy letartoztatja azonnal, ha nem beszél ! — Zaj.) Elnök : Rupert képviselő urat kérem, méltóz­tassék csendben maradni ! Kiss Menyhért: Hir György képviselő ur ennél a dolognál vagy tanú, vagy pedig vádlott, de egyidőben, egy percben, egy tárgyalási terem­ben őt egyszerre tanukép és vádlottkép kihallgatni lehetetlen, mert mindkettő perjogi helyzetét máskép állapitja meg a bűnvádi perrendtartás. Most az történt, hogy az elnök ur elrendelte lakásának felkutatását és iratainak lefoglalását. Méltóztatnak mindnyájan emlékezni, hogy három héttel ezelőtt Hir György képviselőtársamat itt kikérték, nem a franküggyel kapcsolatban, hanem más mulasztásokkal, sikkasztásokkal és ehhez hasonló dolgokkal kapcsolatban s akkor Rakovszky István képviselőtársam javaslatára, tekintettel arra, hogy az előadó ur által ismertetett tény­állásból nem lehetett megállapítani, milyen delik­tumokat követett el, a nemzetgyűlés többsége nem fogadta el azt a javaslatot, hogy letartóztat­hassák, hanem csak a vizsgálat lefolytatása végett adtuk ki. Most mégis, annak ellenére, hogy Hir György képviselőtársam a frankperrel kapcsolatban ki nem kéretett, az eljáró eínök­biró ur mégis vizsgálatot tartott a lakásán, fel­kutattatta iratait, lefoglalásokat eszközöltetett ÍIAELÓ. XLIII. nála annak ellenére, hogy Ábrányi Kornél eseté­ben volt példa rá, amely esetet én átnéztem, hogy abban az időben a magyar országgyűlés ugy értelmezte a mentelmi jogot, hogy a szerkesztőség­ben végzett kutatásokat — minthogy szerkesztő volt és szerkesztőségi kéziratot kutattak — meg­engedhetőnek tartotta, ellenben lakásának fel­törését nem engedte meg és egyhangúlag tilta­kozott az ellen, hogy egy képviselő magánlakása feltöressék anélkül, hogy az országgyűlés e tekin­tetben kiadta volna az illető képviselőt Olyan világos, hogy a nemzetgyűlés kiadása és hozzájárulása nélkül nemzetgyűlési képviselő lakásán házkutatást tartani nem lehet, — erre nézve már precedens van Ábrányi Kornél eseté­ben — hogy itt feltétlenül a mentelmi jog meg­sértését látom fenforogni és ezért az 1867. évi XII. te. 47. §-a értelmében bejelentem Hir György képviselőtársunk mentelmi jogának meg­sértését. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az elmondottakhoz bátor vagyok még hozzá­fűzni, hogy az egész judikatura célja minden körülmények között az igazság felderítése. Meg­történt az, hogy két katholikus püspököt, az or­szág legnagyobb... Elnök : Minthogy a képviselő ur hibáját meg­ismételte, rendreutasítom és a szót megvonom. (Nagy zaj a baloldalon. — Felkiáltások : Miért ?) Csendet kérek, képviselő urak! A házszabályok 182. §-ának 2. bekezdése ér­telmében a mentelmi bejelentés vita nélkül átté­tik a mentelmi bizottsághoz. Következnek az interpellációk. Az első interpelláló Petrovácz Gyula képvi­selő ur. Kérem a jegyző urat, hogy az interpellációt szíveskedjék felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa) : »Interpelláció a ministerelnök és a belügyminister urakhoz a be­tiltott »Világ« című lapnak más címen való újbóli engedélyezése tárgyában : 1. Igaz-e az a hir, hogy a kormány a súlyos nemzetellenes vétség miatt indokoltan betiltott »Világ« című napilapot más cím alatt, ugyanazon szerkesztőség és nyomda előállításában ismét engedélyezni akarják % 2. Összeegyeztethetőnek tartja-e ezt az eljá­rást a súlyos kormányintézkedések komolyságá­val ? Petrovácz Gyula s. k. « Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Petrovácz Gyula : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk !) Az előrehaladott időre való tekintettel röviden kivánom interpellációmat megindokolni. Amikor súlyos államellenes és az állam hitele ellen elkövetett vétség miatt a belügyi kormány élt a Világ című lappal szemben a be­tiltás jogával, (Pikier Emil : Csak a biróság mondhatja ki a betiltást ! — Zaj.) akkor azt a keresztény és a nemzeti közvélemény a maga részéről a legteljesebb megelégedéssel és elég­tétellel vette tudomásul. (Rakovszky István : Én is keresztény vagyok ! — Zaj !) A Világot én mindig abban a táborban láttam, amelytől teljesen idegenek azok az érzések, amelyek a magyar hazafiasságot áthatják. Őket akkor, amikor a nemzetnek nagy, nehéz napjai vannak, mindig az ellenfél soraiban láttuk, s ak­kor, amikor a becsületes magyarok ünnepeltek, mindig az ünneprontók között voltak. (Rupert Rezső közbeszól.) Elnök: Rupert képviselő urat ismételten ké­rem, méltóztassék csendben maradni ! (Zaí.) Petrovácz Gyula : Ha csak azt az egyetlenegy tényt veszem, hogy a »Világ« egyike azoknak a lapoknak, amelyeket a mai megszállott területen a hatalom birtokosai a megszállott területre be­eresztenek, ez már magában véve is súlyos bé­60

Next

/
Oldalképek
Tartalom