Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-555
420 . A nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi május hó 19-én, szerdán. foglalkoztak, csaknem egyöntetűen mind az önkormányzat, kiterjesztése és visszaállítása mellett törtek lándzsát, akkor szoimoruan kell megállapítanom azt hogy hét évvel az önkormányzat feloszlatása után a népjóléti minister ur nemhogy visszaállítaná a munkásbiztositó pénztárak önkormányzatát, hanem ellenkezőleg: a közelmúltban egy ujabb intézkedéssel ujabb rést ütött az Önkormányzaton és annak egységen, amelyet hxxsszas verekedés, hoszszas küzdelem és a szociálpolitikusok hosszas tanakodása után alkottak meg*: a munkáisbiztositó pénztárak oentralizáoióján. Az történt ugyanis, hogy a kormány a kivételes hatalomra való utalással a Budapesti Közlöny április 20-ikáín megjelent számában rendeletet tett közé, amelyben a Budlapesti Keír öleti Muniklásbiztositó Pénztár miegszüntetéséről és teendőinek az Országos Pénztár által történő ellátásáról intézkedik. Ez teljesen érthetetlen és azt kell mondanom, hogy az, aki ilyen merész csieiliekedetre ragadtatja magát, aki egy ilyen rendeletet kiad anélkül, hogy arra nézve szakértőket, szakembereket megkérdezett volna, neímesaik törvénytelenséget jklövet el, mert kivonta e fontos alkotmányjogi kérdést a netmzetgyülés megítélése alól, hanem romboló munkát is végzett a munkasblztositás épülete ellen. Méltóztassanak megállapítani, milyen indok vezette a népjóléti minister urat akkor, amikor ezt a rendeletet kiadta. Hivatkozni ma, 1926-ban, egy fontos alkotmányjogi kérdés megítélésénél, a. munka .biztosítás szervezetének megalkotásánál és a szervezet egységének megbontásánál a kivételes törvényre, hivatkozni egy, a Friedrich-kormány által kiadutt ministeri kivételes rendeletre, hivatkozni az 1920 : 1. te.-nek egy intézkedésére, azt hiszem, ina már helyt nem álló és különösen f akkor nem állhat helyt a munkásbiztositás kérdésének ilyetén való megoldása, ha figyelembe vesszük azt, hogy a munkásbiztositás kérdéséhez már az első nemzetgyűlés is hozzányúlt, akkor sem mert azonban a kormány ilyen merész lendülettel és gesztussal a kérdéshez hozzányúlni, hanem törvényhozásilag kivánta a kérdést rendezni és törvénnyel változtatta meg 1921-ben a munkásbiztositási bíráskodást. Ha tehát akkor, 1921-ben volt lehetőség arra, hogy a munkásbiztositás kérdésében e fontos problémának megoldását, a nemzetgyűlésre bizzák, akkor semmi alap és semmi indok nem volt arra, — hacsak puccsszerű indokolással nem lehet a minister urnák ezt az intézkedését mentesíteni — hogy 1926-ban rendelettel szabályozza és bontsa meg a munkásbiztositás egységét. Ez történt és nem kevesebbet rejt magában ez a kivételes hatalomra alapított rendelet, minthogy a Budapesti Kerületi Munkásbiztositó Pénztárt, amely nemcsak Budapesten, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon párját ritkító intézmény volt, ez a rendelkezés teljesen eltüntette a föld szinéröl, holott erről az intézményről még azt sem lehet mondani, hogy azt törvényes alakulat teremtette meg. Meg kell állapítani ugyanis, hogy akkor, amikor a hivatalos faktoroknak még sejtelmük sem volt munkásbiztositásról, amikor még senki sem, — sem önkormányzati testületek, sem ipartestületek, még kevésbé az állam — nem gondolt arra, hogy a munkások betegség esetére való biztosításáról gondoskodás történjék, akkor a Budapesten lévő szervezett, munkások teremtették meg saját filléreikből, a maguk elhatározásából azt az intézményt, amelyet ugyancsak a szervezett munkások a maguk összetartásával, a maguk hatalmas akaraterejével európai intézménnyé növeltek. Ezt az európai intézményt tette most tönkre a népjóléti minister ur ezzel az intézkedésével, tönkretette ugy, hogy meg sem kérdezte sem a nemzetgyűlést, sem pedig a nemzetgyűlésnek egyetlen bizottságát. Pedig azoknak, akik a nemzetgyűlés munkásügyi bizottságának tagjai, emlékezetükbe idézem a népjóléti minister urnák egy kijelentésót, amelyet talán egy évvel ezelőtt tett a munkásügyi bizottság ülésén. Ezen az ülésen, amikor a munkásbiztositási értékhatár megállapításával foglalkoztunk, amikor keveseltük a járadékot és felszólaltunk az ellen, hogy kevés az a járadék, kevés az a segély, amelyet a munkások kapnak betegség esetén, amikor felpanaszoltuk, hogy a baleseti járadékosok valóságos alamizsnaszerü járadékot kapnak, amely egyáltalában nincs arányban a múltban kifizetett segélyekkel^ és járandóságokkal, akkor a minister ur ígéretet tett arra. hogy a jövőben minden, a munkásbiztositást érintő változtatást be fog mutatni a nemzetgyűlés munkásügyi bizottságának. Azt látjuk, hogy ez a bemutatás nem történt meg, hanem megtörtént ez az alkotmánysérelem, megtörtént az, hogy a munkásbiztositás egységét megbontotta, megtörtént, hogy a munkásságnak egy régi intézményét, amelyet, ismétlem, sajlát akaratából, saját elhatározásából és saját erejéből teremtett meg és tett naggyá, teljesen megszüntette és az Országos Munkásbiztositó Pénztárba beolvasztotta. Nem kívánok most részletesen foglalkozni azzal, hogy az érvényben lévő 1907 : XIX. te.nek tételes rendelkezéseibe miképen ütközik bele ez a ministeri rendelet, amely az egységesítést kimondotta; nem kívánok foglalkozni azzal, micsoda zavarokat fog a gyakorlatba támasztani azzal, hogy egy intézményt megszüntetett anélkül, hogy a hatásköröket elosztotta és szabályozta volna; nem kivánok részletesen n foglalkozni azzial sem, hogy a tisztviselőkérdésben, az orvoskérdésben, a r biztosítás kimondásának kérdésében a népjóléti minister ur e rendelet kiadásával bizonyos jogorvoslati jelentőséétől fosztotta meg az intézményt és az érdekelteket, csak ismételjen rá kell mutatnom arra, hogy itt a népjóléti minister ur súlyos törvénysértést követett el. Ezért szükségesnek tartom, hoigy a nemzetgyűlés ezzel a kérdéssel foglalkozzék és szükségesnek tartom azt is, hogy a népjóléti minister ur minél előbb törvényjavaslatot nyújtson be, amelynek benyújtásával adjon módot az érdekelteknek arra, hogy ezzel a kérdéssel szakszerűen és hivatásszerűen foglalkozhassanak. De nem mellőzhetem felszólalásomban azt sem, hogy a minister ur többizben Ígéretet tett már arra, hogy a bányamunkások nyugbérpénztárára vonatkozó egyesítést keresztülviszi. Erre vonatkozólag kezemben van a minister urnák december 18-án tartott felszólalása, amelyben a már meghozott és kihirdetett törvény alapján kibocsátandó rendeletet, amely a végrehajtást van hivatva szabályozni, a közeli tavaszi napokra helyezte kilátásba. Már a tavaszi napoknak is vége felé tartunk, de nem látjuk a népjóléti minister urnák olyan intézkedését, amely a megalkotott törvénnyel kapcsolatban a bányatársládák ügyeit rendezné és ezt a kérdést a közeljövőben megoldaná. Ennek következménye azután az, hogy harminc, húsz évi munka után, amelyet egyes bányamunkások a bányában eltöltöttek, ezek
