Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-555
A nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi május hó 19-én, szerdán. 417 ket a szülés előtt, a szülés után, kap külön csecsemősegélyt, amitől a falusi nép elesik, miután nincs benne ezekben az, intézményekben, amelyek szükséges hiányokat pótolnak és amely intézményeik segítségére nemcsak annak a városi szegény embernek,, de a falusi szegény embernek is szükségei van. Ezen a téf 6 ??^ 6, ~~ miu tán tudom, hogy a minister ur lelkében ez a gondolat is, mint megvalósítandó gondolat él — kérem, hogy iparkodó ék minél előbb bevégzett tényelket idehozni a nemzetgyűlés elé, hogy a törvényt ezen a téren is megalkothassuk. Én azt hiszem, hogy ezekkel az intézkedésekkel fogjuk azt a megelőző munkát elvegezni a szociálpolitikai téren is, amelyet a közegészségügy terén most már annyi eredménnyel végzünk. Ezekkel az intézményekkel meg fogjuk előzni azt, hogy ha az emberek megöregszenek vagy megbetegszenek, ha az anyák szülnek, szegényen és krajcár nélkül, nyomorúságban tengődjenek s éljenek. Elejét vesszük a szegénységnek és elejét vesszük a lelki lezüllésnek is,, mert hiszen a szegénység minden rosszra, minden bűnre ráviszi az, embereket. (Ugy van! Ugy van!) Ha az emberek valamiképen szociális téren megelégedett körülmények közé kerülnek, akkor lelkűkből ki fognak veszi azok az indulatok, azok az anyagok, amelyeket manapság olyan sokszor hasznainak fel a kedélyek fellazítására és felhasználnak sokszor olyan cselekményekre, amelyek folytán a szegény ember a törvénnyel kerül összeütközésbe. Nagyion helyesen mondotta a minister ur, hogy ő nem fog soha rálövetni a szegény emberekre. Arra kell törekednünk, hogy ne legyen szegény ember olyan körülmények között ebben az országban, hogy kénytelen legyen kiprovokálni a rendőrhatóság beavatkozását és kénytelen legyen fegyverek elé is állani. (Szomjas Gusztáv: Nagyon helyes!) Ezt csakis egy céltudatos, következetes, szociális politikával lehet elérni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Éppen ezért, ha ennek az országnak van pénze kultúrpolitikára, kell. hogy legyen pénze szociális politikára is (ügy van! a jobboldalon), mert az egyik csak egy része a szociálpolitikának és a kettő együtt alkotja azt a politikát, amely ennek a magyar népnek .iobb jövendőt van hivatva megteremteni. (Ugy van! a jobboldalon.) A kórházakról kívánnék még néháíny gondolattal megemlékezni, nem mintha be akarnék avatkozni a kórházak szakkérdéseibe, mert inkább azoknak anyagi ügyeit szeretném kissé megszellőztetni. Az összes^ kórházak lerongyolt állapotban vannak a vidéken. Fábián képviselő ur a pesti kórházakról rémséges dolgokat mondott el beszédében. Ha ezek nincsenek is meg ilyen mértékben az országban, mégis nagy bajok vannak a kórházak anyagi ügyeiben. Ennek oka az a néhány esztendő, amely a háború után eltelt s amely esztendőkben az államháztartás nem volt abban a helyzetben, hogy az t országos betegápolási adó terhére az ápoltak ápolási díját olyan összegben állapítsa meg, amelyből azokat eltartani lehetett volna. Ennek következtében a legtöbb kórház eladósodott és a legtöbb kórház képtelen volt elkopott, lerongyolódott és használt ruháit és szereit pótolni. A költségvetésben van egy tétel a nem állami kórházak támogatására, azonban én ezt az összeget kevésnek tartom, mert azzal a kevés pénzzel annak a sok kórháfenak baján alig, ha lehet segíteni Én azonban r örömmel hallottam, hogy a kórházak kibővitésére és beruházásokra bizonyos hitelprogramul van kidolgozva, úgyhogy néhány év alatt ezen a téren is javulás várható. Mindent el kell követni, hogy a testileg beteg embereket tisztességes kórházakban ápolhassuk és minél több betegnek viszaadhassuk az egészségét. A lakásépítés kérdéséről sok szó és panasz hangzott el. Nem tehettek róla, de én annak a felfogásnak vagyok a híve, hogy a lakásokat igenis fel kell szabaditani minél előbb és vissza kell adni a tulajdonosnak a saját tulajdona fölötti rendelkezés jogát. (Helyeslés jobbfelől.) Én azt gondolom, ha a lakásokat felszabadit jak és a szabad felmondás jogát visszaállítják, akkor azok a mostan nagy arányokban mutatkozó bajok hamarosan meg fognak szűnni és össze fognak zsugorodni. Nem mondom, hogy lakásbőség van ebben az országban, de viszont azt sem merem állítani, hogy olyan nagy lakáshiány van, mint amilyenről beszélünk. Nagy baj, hogy a lakások terén is megnövekedtek az igények és mindenki megpróbálkozott nagyobb lakásban tartózkodni és élni, mint amilyenhez a zsebe és életkörülményei elegendő támaszul szolgáltak volna. Én azt hiszem, hogy ha a szabad felmondás joga vissza fog állani, akkor ezek az anomáliák szintén meg fognak szűnni. Örülök annak, ha az emberek iparkodnak minél tisztességesebb és jobb lakásban elhelyezkedni, hiszen ez mutatja valamiképen az emberi lélek és a kultúra fejlődését. De közegészségügyi szempontból sem közömbös az, hogy milyen lakásokban, milyen házakban élnek az emberek. Ezen a téren se nyújtózkodjunk azonban tovább» mint ameddig a takarónk ér. Egy bizonyos határt ebben is meg kell tartanunk, és akkor ezek a bajok mindig kisebbek lesznek. Itt is sok elnézéssel kell lennünk egymás iránt és ezen a ponton feltétlenül szükség van a szociális érzék kifejtésére, megnövekedésére, nevezetesen hogy a háziurak eltűrjék a lakóikat, de a lakók viszont ne kellemetlenkedjenek a háziuraknak, abból kiindulva, hogy: úgysem lehet kitenni bennünket innen. (Ugy van! a jobboldalon.) Tessék elhinni, hogy sok bajnak itt van a forrása. Sok háziúr szívesen kiadja^ a lakását továbbra is, talán még magasabb bért sem kivan, csak más lakót szeretne abban a lakásban látni. Igen sok lakó visszaélt a lakások megkötöttségével és magára haragította a háziurat, annak egész családját, úgyhogy állandó veszekedésekben élnek az emberek a portájukon. Talán még sem egészen egészséges állapot az, amikor a tulajdonos saját házában valamikép zsellérségre van leszorítva, a lakó viszont túlmegy lakói mivoltán s azt hiszi, hogy neki minden szabad, mert a törvény őt megvédi. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Egy igen érdekes panaszt hallottam ezen a téren. Egy szegény özvegyasszonynak van nálunk háza, amelyet egy évvel ezelőtt megvett már, de nem birt behurcolkodni saját házába. (Felkiáltások jobb felől: Sok van ilyen!) Most, amikor felmond lakójának, lakója azt mondja, hogy ő először is nem fogadja el a felmondást, vagy pedig ha elfogadja, akkor fizessen a tulajdonos 20 millió korona lelépést, azután keressen neki egy lakást, amelynek a bére nem lesz több, mint a mostani lakásának a bére, vagy ha több volna, akkor éveken át kötelezze magát a tulajdonos a két bér közötti különbözet megfizetésére. (Zaj a jobboldalon.) Ezeknek a dolgoknak egyszer már meg kell szünniök és ezen a téren rendet kell teremteni. Minden operáció fájdalmas, de az operációt mégis végre kell a betegen hajtani. Ez az állapot is a magyar beteg testnek egy kinövése, 58*
