Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-555

A nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi május hó 19-én, szerdán. 409 Ugyanezen ügyosztálynak hatáskörébe volna továbbá utalandó még egy szociális szempontból rendkivül nagyfontosságú akció lebonyolítása. És ez nem volna más, mint a hadikölcsön- valorizáció kérdésének egyelőre legalább karitativ alapon való rendezése, amire nézve különben az igen t. pénzügyminister ur az egységespárt egyik értekezletén — ugy emlékszem — pozitiv Ígéretet tett s amelynek megvalósítását kérjük és sürgetjük állandóan s mely kimondottan szociális jellegű intézkedésnek végrehajtásával — nézetem szerint — csakis a szociális jellegű népjóléti tárca bizható meg. Semminemű más szerv még csak megközelítőleg sem olyan alkalmas e célra, mint épen a népjóléti tárea közjótékonysági és emberbaráti ügyosztálya, melynek élén különben is egy kiváló szociális érzékkel bíró egyén áll, Lengyel Zsolt h. államtitkár személyében. T. Nemzetgyűlés! Tekintettel ezen kérdések nagy fontosságára, vagyok bátor a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): »Határozati javaslat. Azá országszerte tapasztalható, szűnni nem akaró köznyomorra való tekintettel, utasítsa a Ház a kormányt, hölgy a népjóléti tárca »közjótékonysági és emberbaráti« ügyosztályának hatáskörét^ bővitse ki a falu tömegnyomorának enyhítésére irányuló feladattal, továbbá álljon el a kiárusításra, felruházásra és foglalkoztatásra vonatkozó decentralizálás gondolatától, végül létesítsen ezen ügyosztály keretén belül egy »alapot«, melynek segítségével a háború folytán anyagilag tönkrement kis exisztenciák^ (pl. munkaképes hadirokkantak stb.) gazdaságilag talpra volnának állíthatók olyképen, hogy számukra megfelelő forgótőke, illetőleg valamelyes ipar folytatásához szükséges kellékek beszerzése volna — lehetőleg kamatmentes kölcsön utján — biztositható. Mindezek megvalósítása céljából gondoskodjék a népjóléti tárca ezen ügyosztályának fokozottabb mérvű pénzügyi támogatásáról. Utasítsa továbbá a Ház a kormányt, hogy a hadikölcsön valorizációjának kérdését rendezze — kellő gazdasági erők hiányában — egyelőre legalább parciálisan, de ez esetben kizárólag a karitatív szempontok figyelmbevételével, s ezen kimondottan szociális jellegű intézkedésnek végrehajtásával a népjóléti tárca »közjótékonysági és emberbaráti« ügyosztályát bizza meg. Budapest, 1926 május hó 19-én. Alföldy Béla s. k.« (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! Ha a közegészségügy, gyermekvédelem és^ szociálpolitika terén céltudatosan és eredményesen — de egyúttal a takarékosság elve alapján is — óhajtunk eljárni, akkor ténykedésünkbe mindenekelőtt rendszert kell belevinnünk. A helyes megoldás a szóban levő tárcára nézve korántsem a tárca megszüntetésében, hanem ellenkezőleg hatáskörének racionális kiépítésében áll. Lehetetlen állapotnak tartom azt, hogy egy kimondottan egészségügyi és szociális tárca hatásköréből a közegészségügy, avagy szociálpolitika jelentős része ki legyen zárva; sőt tovább megyek, ide kellene hozni az összes munkásügyeket is, mert ennek hiányában a tárca megjelölése sem felel me°r a való tényállásnak, amennyiben az ezidőszerint csak »népjóléti«, de nem »munkaügyi« ministerium. A tárca keretének ilyetén kibővítésével az adminisztráció, illetőleg kormányzás nagy egyszerűsítését érnők el, mert az azonos vagy hasonnemü feladatok egy kézben való összpontosítása mekönnyiti, egyszerűsíti és céltudatossá teszi az egész irányítást. Lehetetlen visszásság- áll fenn a tárca szociálpolitikai hatáskörét illetőleg is. A törvényhozás,^ illetőleg ministertanács a szociálpoliti: kai kérdések közül egyeseket ötletszerüles kiragadott annak idején és átutalt ennek a tárcának hatáskörébe, míg a többit az anyaminiisteriumban hagyta. A szegényügy és egyes alapítványok a népjóléti ministerhez kerültek, mie

1 a jótékonysági és közcélokat szolgáló legtöbb alán és alapítvány tovább rEl IS cl kultusztárcánál maradt. Legnagyobb baj azonban az, hogy a szociálpolitika általános irányítására sem kapott annak idején a népjóléti és munkaügyi minister felhatalmazást, hanem erre a célra a ministerelnökségen állítottak fel külön ügyosztályt. Ugy gondolkoztak, hogy az anyamlinisterium, a régi kormányhatóság — elsősorban a ministerelnökség, avagy a belügyministerium — mint többféle szociális ügyágnak intézője. — helyzeti energiáját kihasználva, — nagyobb súllyal léphet fel az alsóbb hatóságokkal szemben. Ez az érv bizonyos tekintetben helytálló ugyan, ezzel szemben azonban rá kell mutatnunk arra. hogy a régi kormányhatóságoknál a szociálpolitikai szempontok érvényesítése mindenkor csak mellékes mozzanat volt, tehát nem öncélú tevékenység, szóval azok a bizonyos tárcák — jelenlegi személyi összetételük és egyéb működésük természeténél fogva, — nem tudtak és nem is fognak tudni a szociális kérdésekkel kellőképen foglalkozni. És ez nem is várható tőlük, tekintettel arra a nagy érdekellentétre, amely egyfelől a manapság igen nagy megterheléssel járó ilyen kérdések megoldásához, másfelől a politikai, kulturális, avaev gazdasági szempontok érvényesítéséhez szükséges, amúgy is igen nagy anyagi áldozatok között fennáll, amihez még hozzájárulnak természetesen a táreaköltségek lehető mérséklésére állandóan törekvő pénzügyi érdekek is. Azt a pénzügyministert elsősorban az államháztartás egyensúlya, a kereskedelemügyi és földmívelésügyí ministert a vonatkozó gazdasági ágak minél nagvobb fellendítése, a beliigyministert a politika érdekli és ezekkel szemben ezek soha sem lesznek hajlandók holmi, még csak a jövőben gyümölcsöző közegészségügyi, illetve szociális követelményeknek érvényt szerezni, amit igenis csakis az a minister tehet meg. akinek kizárólag ezek képezik főfeladatát. Ezért ismételten hangoztatom azt, hogy egy eredményes munkának és e mellett egy logikus céltudatos takarékosságnak conditio sine qua non-ja az ügyköröknek természetük szerinti csoportosítása és elosztása. Hisz ez volt már áz alapgondolata az egész ministerium létesítésének is, amelynek felállítását tudvalevőleg az Eszterházy-kormány tervezte és az 1918. évi néptörvény váltotta valóra, amely említett csoportosításnak végrehajtása felől a 6625/1918. M. E. számú rendelet intézkedik, amelyet azután a 6383/1919. ME. számú Huszár-féle rendelet is a maga teljességében fentart. Ma pedig az 1920 :

1. te. 6. §-a a törvénybázis, amely a Huszár-féle rendeletet teljesen hatályhan tartja s így ennek intenciója, vagyis egyes ministeriumok bizonyos ügycsoportjainak — ugy mint munkaügyi, szociális, egészségügyi és gyermekvédelmi ügyeinek — a népjólétig ministerium'ba való áttétele, illetőleg áttételének gondíolata ma sem tehető és semmiesetre sem tehető skártba. Annál kevésbé tehető ez, minél jolb'bian, minél hangosabban 'kiáltanak segítség után és kiáltanak alános, intenzív és rendszeres munka után azok a súlyos és még egyre fokozódó bajok és 57*