Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-555
Á nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi május hó 19-én, szerdán. 403 elpusztulnak, fedél nélkül inaradnak.es nem fog megindulni a termelő munka sem. A lakásnvomorusáig közismert. Mindenki tudja, hogy Magyarországon, különösen a nagyobb Városokban milyen nagy a lakásnyomoruság. Ezen az egyes városok már iparkodnak is ses-iteni, Budapest székesfőváros pl. a maga erejéhez mérten siet a polgárság segítségére, hogy a polgárság egyrészt munkához, másrészt pedig fedélhez jusson. A magyar kormány volt eddig az, amely ezen a téren keveset, mondhatnám semmit sem csinált, de mindenesetre kevesebbet tett 6—7 év alatt, mint amennyit Budapest székesfőváros tett azóta, amióta szcciiáldemokraták kerültek be Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságába. Ezt nem lehet tagadni, ezek tények, amelyek konstatálása elől én sem kívánok elzárkózni. Az építkezés előmozdítása, amint annakidején a minister ur mondotta, nem állami feladat,, ezt szerinte a magám vállalkozásnak kell elvégezni és igy szerinte a magyar kormány erre a munkára nem vállalkozhatik. Nem akarok most ezzel a kérdéssel hosszasabban foglalkozni és nem akarom bebizonyítani, hogy ez nem teljesen igy áll, csak hivatkozni akarok arra, hogy annákidején a népjóléti minister ür egy törvényjavaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé, amelyben kötelezni akarta az egyes vállalatokat arra, hogy munkásaik részére bizonyos számú lakást építsenek. Közben a minister ur meggondolta a dolgot, viszszavonta a törvényjavaslatot azért, mert a munkaadókkal megegyezett olyanformán, hogy ők törvény nélkül is kötelezik magukat arra, hogy bizonyos számú lakást fognak épiteni. Én a magam 1 részéről nem teszem kifogás tárgyává, hogy a minister ur nem tárgyaltatta le ezt a törvényt, mert én magam is azon az állásponton vagyok, hogyha valamit meg lebet oldani barátságos utón, akkor mindig ezt az utat kell választani és csak akkor, ha a kérdést nem lehel; békéig utón megoldani, kell esetleg erélyesebb rendszabályokhoz folyamodni. A 'minister ur is azt gondolta, hogyha á munkaadóik, a vállalatok ezt megigérik, Ígéretüket he is fogják tartani. Azt hiszem, hogy a minister ur is 'be fogja látni, hogy éhben nagí^on csalódott, mert a vállalatok azoknak a kötelezettségeknek nem tettek eleget, nem építették fel azokat a lakóházaikat, amelyeikinek felépítését annakidején a kormánynak megígérték. De nem is lehetett ez máskép, mint ahogy történt. Hol veszi a kormány az erkölcsi bátorságot ahhoz;, hogy egyes vállalkozóktól azt kéri és azt követeli, hogy munkásaik számára lakásokat építsenek, akkor, amikor a magyar kormány ugyanezt nem csinálja! meg. De nemcsak hogy nem csinálja meg a magyar kormány azt. hogy az állami alkalmazottaik részére lakásokat építtetne, hanem még privát lakásokat, privát házakat is lefoglal állami hivatalok céljára. Ha tehát a. kormány a lakásínségen enyhíteni alkar, ak'kor magáinak kell jó példával előljárnia és elsősorban is azokat a orivát házakat, azokat a privát lakásokat kellene kiüríttetnie az állami hivatalok által s gondoskodnia kellene arról, hogy az állam maga építsemi megfelelő épületeket az állami hivatalok számiára. A népjóléti minister ur annak idődén alacsony kamatozás mellett, helyezett kilátásba ilyen kölcsönöket, illetőleg r bocsátott a Pénzin tézefi Központ utján az építtetők rendelkezésére, így kívánván a bérházak, a lakóházak p-oitését előmozdítani Ezzel valamit lendített a dolgon, de nagy eredményt ezzel sem ért el az igen t. népjóléti minister ur. Amikor pedig mi ezt a kérdést itt szóvátettük, akkor a minister urnák rendelkezésére bocsátottunk körülbelül néhányszáz olyan kérvényt, amelyek benyújtóinak házhelye már volt annak idején s ezek most házhelyükre építtetni akartak és a minister úrtól kölcsönt kértek, hogy lakóházalkat, saját kis házikójukat felépíthessék. Mi ezt a névsort átadtuk a népjóléti minister urnáik és a népjóléti minister ur meg is ígérte, hogy ebben az irányban valamit tenni fog és amenynyiben módijában áll segíteni fog ezeken az embereken, hogy saját házikóikat fel tudjáik épiteni. Ezen a téren &em történt azonban semmi, maradt minden a régiben, mert valószínű hogy a minister ur, amint ő mondotta, bőjtölésre volt kárhoztatva és a pénzügyminister ur mein bocsátott rendelkezésére annyi pénzt, hogy ezt a kérdést megoldhatta volnja._ A minister ur maga is belátta annak ideién azt. hogy az ilyen kisembereik házikóinak felépítésére szükséges az, hogy kölcsönöket adjon nekik. Különösen Budapest környékén van erre szükség, ahol óriási bajok vannak épen a lakásépítés tekintetében. Azt hiszem, hogy ha a lakások építése terén valami lényegeset akarunk alkotni, valami lényegeset akarunk ezen a téren elérni, akkor erélyesebb kézzel kell ezt a dolgot megfogni, mert csak igy lehet ezen a dolgon segíteni, apró pepecselő munkával semilyen irányban nem lehet célt érni. A minister ur az 1924/25. évi költségvetésibe 34 millió koronát, vett fel állami kislakások építése céljára, az 1926/27. évi költségvetésben azonban már állami kislakások céljára semmi sincs felvéve. Épen ez is olyan dolog 1 , amit kifogás tárgyává kívánóik tenni. Nagyon sajriálloni, hogy a minister ur az 1926/27. évi költségvetésbe erre a célra nem tartotta, szükségesnek semmiféle összeget• felvenni és nem Háttá be annak szükségességét, hogy a lakásépítés terén valamit még tenni kell és hogy a kiöltségyieitésbe a kislakások építésére be tell állítani olyan összeget, hogy az épitkezést továbbra is folytatni lehessen. Épen ebből a szempontból van szerencsém a következő határozati javaslatot beterjeszteni és annak elfogadását kérni (olvassa): »A nemzetgyűlés utasítja a népjóléti ministert, hogy a lakásépítési tevékenység előmozdításának céljából inditson Budapesten és környékén építkezési akciót, amelynek keretében olyan munkások, alkalmazottak és kispolgárok juthatnak alacsony kamatozású hosszúlejáratú építkezési kölcsönhöz, kik telket vagy házhelyet bírnak és bizonyos meghatározott időn belül kötelezettséget vállalnak arra, hogy saját szükségletükre 1, 2 és 3 szobás lakásokat épitenek. Ugyancsak utasítja a nemzetgyűlés a népjóléti ministert, hogy az állami kislakásépitési akciót újból indítsa meg és annak 5 évre terjedő programmját terjessze a nemzetgyűlés^ elé s megfelelő előirányzatát a költségvetésbe állítsa be.« A lakásépítés problémájával komolyan kell foglalkozni, s én hiszem és remélem, hogy a minister ur nem kívánja a lakáskérdést Magyarországon a kihalási rendszer alapián mesroldani, —• ahogyan a tisztviselők létszámcsökkentését akarják megoldani — mert nagyon szomorú volna, ha a kormány igy hagyná a dolgot. Ami a lakásépítés terén eddig történt, az édeskevés volt. A kormánynak jobban ütemesebben és nagyobb tempóban kell hozzálátnia az énitkezés megindításához. Ká kívánok'mutatni arra is, hogy eddig
