Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-555

A nemzetgyűlés 555. ülése 1926. lék, hogy a népjóléti ministeriumot fel kell oszlatni és a többi ministeriumokba beolvasztani. Nem tudom elképzelni, bogy valaki a tüdővész elleni védekezést, a gyermekvédelmet, az anya- és cseesemővédelmet nem tartja anynyira fontosnak, hogy külön eresebb szociális érzékű hivatalt állitson ezeknek az ügyeknek gyógyítására és továbbvitelére, de nem tudom elképzelni azt sem, hogy találkoznék a nemzetgyűlésben valaki, aki azt merné állitani, hogy a kérdés meg van oldva azzal, ha a népjóléti ministeriumot feloszlatjuk és a többi ministeriumokba olvasztjuk be, mert hiszen akkor az előadókat szintén oda kell vinni, minden bevételt és kiadást ott kell elszámolni, tehát nem takarékoskodtunk, nem nyertünk semmit. A magam részéről nemcsak azt tartom rendkivül fontosnak és szükségesnek, hogy ez egy kézben összpontosuljon, hanem azok után a megnyilatkozások után, melyeket a jobb- és baloldalról hallottam, meg kell állapitanom, hogy a népjóléti ministerium ügykörét még inkább tágitani kell. (Ugy van! a jobboldalon.) Természetesen az ügykör tágitásával együttjár, hogy ugy az egyik, mint a másik párt most már közös erővel szoritsa a pénzügyminister urat arra, hogy ne csak apró összegekkel alimentálja a népjóléti tárcát, hanem olyan összeget bocsásson rendelkezésére, amely megfelel annak a koncepciónak, melyet a népjóléti minister ur sugároz ki magából; akkor, amikor a népjóléti ministeriumot a legteljesebb odaadással és hozzáértéssel vezeti. (Ugy van! a jobboldalon.) Jól van ez igy és nekünk nem is lehet egyéb feladatunk, minthogy gáncs nélkül, sok belátással és megértéssel támogassuk a népjóléti ministeriumban folyó munkát. Hiszen a népjóléti minister ur bizonnyal annyit juttat az egyik serpenyőbe, mint a másikba, amenynyire épen a rendelkezésre álló költségből telik. Sokan az egyik serpenyőt, sokan a másik serpenyőt féltik a felbillen éstől; ez az egyik, amaz a másik ügykört szeretné dotálni dúsabban, ám ez természetszerűleg mindig csak a másik ügykör rovására mehet. Hiszen épen mi itt a nemzetgyűlésen mondjuk meg azt, hogy az adózók zsebébe milyen mélyen lehet belenyúlni, tehát nekünk kell a legnagyobb belátással lennünk: a tekintetben, hogy a szűkre szabott^ népjóléti quotiensből mennyi esik az egyik és másik ügykörre. Olvasom, hogy a gyermekvédelemre, anyaés csecsemővédelemre, a tömegnyomor enyhítésére, közjótékonysági és emberbaráti célokra milliárdok mennek el. Én ezt épenséggel nem sokallom, mert épen én vagyok az, aki az emberbaráti intézményeket a legteljesebb mértékben tudom pártolni. Nem sokallom ezt, sőt, ha rajtam és a nemzetgyűlés összakaratán múlnék s ha a nemzet arra képes is volna, akkor még sokkal nagyobb összeggel kellene ezt honorálni. Hamarjában nem tudnám megmondani, hogy melyik a fontosabb ügykör, melyik a sürgetőbb, hol kell azonnal segíteni, melyik vár arra, hogy a gyógyitó eszközöket rendelkezésére bocsássuk. Fontos a népbetegség, tüdőbaj, tömegnyomor, nemi bajok gyógyitása, mindez milliárdokat vesz igénybe és természetesen mi inkább csak kritikával állunk elo, mint egészséges propozicióval. Meg vagyok győződve, hogy a népjóléti miniszter urnák nem lehet más vála sok mindenféle kritikára és követelésre, mint az, hogy adjatok pénzt* a koncepcióm megvan és akkor mindent tökéletesen meg tudok gyógyitani. Szegény ez âz ország de nem vagyunk annyira szegények évi május hó 19-én, szerdán. 389 mégsem, hogy egyesek, különösen olyanok, akiit bűnös módon vonják ki magukat bizonyos terhek viselése alól, töb'bel ne adózhatnának. Leszögeztem annakidején és ezt teszem a jelen pillanatban is, hogy a progresszivitásnak vagyok hive minden téren. Akinek többje van, nagyobb áldozatot hozzon kulturális és szociális célokra, áldozzon népünk, fajunk egészségének fentartására, segítse elő a népszaporulatot és aki bűnös módon, rövidlátásból vagy önzésből hozzájárul a nemzet pusztulásához, azt öntudatra kell ébreszteni és a tudatos gyilkost sújtani kell. Az anya- és csecsemővédelemről akarok röviden szólni. Hogy állunk az ezzel a témával szorosan egybefonódó gyermektelenség ^és különösen az egy-gyermekrendszer kérdésével. Amerikában, a sokszor hivatkozott liberális szabad államban már régen rájöttek arra, hogy milyen magasztos az anya hivatása. Amerikában minden május hó első napját az anyáknak szentelik és anyanapnak hivják. Ezen a napon glorifikálják az anyai hivatást, akkor tüntetik ki azokat az anyákat, akik nem irtóznak a gyermeknevelés gondjaitól, akiknek nem a gondtalan, fényűző, délután zsurozó és éjjeli élet, hanem a gyermeknevelés a legfőbb gondjuk. Azoknak az anyáknak a napja május elseje, akik a család büszkeségét nevelik, a társadalomnak megértő férfiakat, a hazának odaadó, hűséges állampolgárokat és a szűkebb családnak támaszokat adnak. Az amerikai anyák tudják, hogy hazájuknak férfiakra van és lesz szüksége. Érzik, hogy bűn az erkölcs és a haza ellen véteni a gyermeknevelés elhanyagolásával vagy épen azzal, hogy gyermeket önzésből vagy bármi okból nem akarnak világra hozni, és érzik főként azt, hogy jaj annak az anyának, akinek a sirhalma körül az Mok multával gyermekek nem sereglenek össze, hogy a kegyelet adóját leróják. Mert tudja az amerikai gyermek is, hogy milyen kötelessége van az anyával szemben, az anyját glorifikálja, neki fogadalmat, szinte hűségesküt tesz és az anyát a saját megtakarított pénzével jutalmazza és ajándékozza metaj-i. A tapasztalat szerint rendkivül nagy pedagógiai és társadalmi jelentősége is van ennek a napnak, mert a gyermek jellemére megtisztító hatású, sőt az egész társadalomnak ünneplése tárgyává teszi a már-már sok teher és gond alatt roskadozó anyát. Nálunk szintén talán két héttel ezelőtt tartottuk az anyák napját, majd utána a gyermeknapot. Ha valaki nem szereti az ünnepléseket, én az vagyok; de ha valaki szereti ezt a magasztos ünnepet, én lelkem egész melegével köszöntöm azokat, akik az urna mellett szorgoskodnak s csak egyet szeretnék még: ha ugyanazok az asszonyok otthon, a házi tűzhely körül a gyermekek érdekében, a gyermekek erkölcsi, anyagi és testi nevelése körül ugyanolyan szorgosságot fejtenének ki. (Helyeslés jobb felől.) így kell nekünk is a magyar anyát megdicsőitenünk, ahogy az amerikaiak teszik, hogy az országnak derék férfiakat adjanak és mindenkép gondoskodni kell arról, hogy az anyák ezen nemes hivatásukban bennünk támaszt találjanak. Sok-sok támogatást kell nyújtani azon anyáknak, akikről a haza bölcse egy más vonatkozásban, ha jól tudom a véderővel kapcsolatban azt mondta, hogy a magyar anyák egy évben csak egyszer szülnek. A fajfentartásnak egyik alapfeltéttele a gyermekhalandósájs? korlátozása, a halandósági százalék leszoritása. Ma a statisztikai 'kimutatások szerint átlag száz élveszületett gyér-