Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-554
A nemzetgyűlés 554. ülése 1926. évi május hó 18-án, hedden. 381 hogy amint megindul a lakásépítési tevékenység, azonnal iparkodjanak sztrájkokkal és bojkottal visszaszerezni azokat a poziciókat, amelyeket azóta elvesztettek. Itt van a kezemben a május 1-én az épitőmunkások között szétosztogatott röpirat, amelyet egy kőművesmunkásom juttatott a kezemhez, amelyben egyenesen ez van (olvassa) : »Ha az építőipari termelés nem akad el, ha lesz elegendő épitkezés és munkához tudnak jutni az esztendők óta szenvedő és nyomorgó épitőmunkások, akkor készen kell állanunk a harcra, hogy visszaszerezhessünk mindent, amit elvesztettünk. Ma koldusbérért dolgoznak az épitőmunkások. Megint látómtól vakulásig dolgoztatják az épitőmunkásokat és belehajszolják a becstelen akkordmunkába. Az épületeken nincs rendes öltözőszoba, nincs tiszta és egészséges ivóviz, a bánásmód lealjasitóan gyalázatos. Harcot kell tehát indítani a munkabérek emeléséért, a munkaidő szabályozásáért és a munkaviszonyok rendezéséért. Ez a harc az élet harca a halálos elpusztulás ellen. Aki nem készül fel erre a harcra, HZ H vállalkozók szolgájává, a munkáltatók cinkosává aljasul. Ki kell irtani a gyalázatos nemtörődömséget az épitőmunkások soraiból. Az épületeken rengeteg szervezetlen épitőmunkás dolgozik. Ez tűrhetetlen. Meg kell szervezni őket. A szervezetlen huligánokból derék harcosokat kell nevelni, a munkáltatók szolgáiból áldozatkész szervezett munkásokat. Nem szabad tűrni a kizsákmányolást és nem szabad tűrni, hogy ezt a kizsákmányolást a szervezetlen tömegek, árulók és renegátok lehetővé tegyék stb. Az életünkről, boldogulásunkról van szó. Épitőmunkás testvérek, fogjatok munkához, induljon meg a harci készülődés, az agitáció az egész vonalon.« Én magam is szociális érzékkel rendelkező embernek ismerem magam. Magam is azon az állásponton vagyok, hogy a munkás méltó az ő bérére, hogy annak a megélhetési lehetőségét meg kell adni ; ellenben akkor, amikor hosszú idők tespedéséből végre oda kerülhetnénk, hogy az épitkezés valahogyan megindulhatna, amikor oda kerülhetnénk, hogy kereshetnének is azok a vállalkozók — méltóztassanak megállapítani saját maguk között — nem birnak keresni, mert olyan nagy konkurrenciával dolgoznak, olyan lehetetlen árakon vállalkoznak, hogy épen csak meg tudják a bőrüket menteni, akkor nem szabad a magyar munkásságot arra lázitani, hogy most ragadja meg az alkalmat és most préseljen ki magának olyan jogokat, olyan előnyöket, amelyek nélkül eddig is békésen és becsületesen dolgozott. (Saly Endre : A munkaadók is kihasználták a konjunktúrát: leszállították a munkabért, amikor nem volt munka ! Nekik szabad volt ?) Én mindig a kizsákmányolás ellen beszélek. (Saly Endre : De ők megcsinálták ezt ! Akkor nem volt szava!) Konstatálom, hogy ma az építőmunkások órabére a múltbeli órabérekhez képest az aranyparitás magasabb százalékán van, mint bármely tisztviselő vagy bármely közalkalmazott keresete. Ha mindenütt, a munkásság egész sor kategóriájánál lehet a 8 órai munkaidőt forszírozni, egy r helyen nem szabad és nem lehet : az épitőmunkásságnál, mégpedig azért, mert ez szezonmunkásság. (Saly Endre : Van munkanélküli elég ! Beállíthatnak annyit, amennyit akarnak!) Annál a munkásnál, aki nem képes dolgozni novembertől februárig, akinek tehát csak az év kétharmad részében van módja arra, hogy kereshessen, napi 8 órai munkaidőt követelni nem igazságos. (Saly Endre : Azért kell mindenkit elhelyezni munkába, hogy mindenki kereshessen !) NAPLÓ. XLIII. Elnök: Csendet kérek Saly képviselő ur! Petrovácz Gyula: Ha az építőiparban azt az átlagos évi óraszámot vennék, amennyit egy gyári munkás dolgozik és azt elosztanók az épi tő iparnak arra a nyolc hónapjára, és ezt mondanák ki munkaidőnek, akkor megérteném az álláspontot, de ez nem nyolc, hanem körülbelül napi tíz órát jelentene. Amikor tehát arra buzdítják a munkásságot, hogy a mostani 9 1 /«, 10, 10 ] I* óra helyett a nyolc órai munkaidőhöz ragaszkodjék az épitő szakmában, akkor hazafiatlan cselekedetet követnek el, mert ezzel igenis megakadályozzák az épitkezés gyors előmozditását. (Ugy van ! jobb felől.) Ha az urak ellene vannak annak, hogy a munkások akkord-munkában dolgoznak, akkor sem a munkásság érdekeit képviselik. Igenis meg kell adni a lehetőségét annak, hogy a munkásság a mai rossz viszonyok mellett télire valót kereshessen magának. De van itt egy másik felhívás is az »Épitőmunkás«-nak azt hiszem, szintén május 1-ei számában, amely a mai építőipari problémákat abban az egy kérdésben koncentrálja, hogy az építkezésben vissza kell állítani a bizalmi rendszert. Azt mondja (olvassa): »A bizalmi rendszer éltető eleme gazdasági mozgalmunknak, mert a bizalmi rendszeren keresztül tudunk frissességet belevinni a gazdasági mozgalmunkba és ezzel elősegíthetjük csociális és gazdasági jobblétünket.« Ezután a nagyon puffogó mondat után megnézem, hogy mi is annak a bizalmiférfiunak szerepe az épületen, vájjon az-e a szerepe, hogy minél gyorsabban, minél intenzivebben menjen a munka, hogy az épület minél hamarabb kész legyen és a lakások minél hamarább rendelkezésére bocsáttassanak a lakást kereső és nyomortanyákon nyomorgó közönségnek. Ehelyett azt találom, hogy : »A bizalmiférfi jogai: 1. A munkahelyen jogában áll a bizalmiférfinak értekezletet összehivni és ellenőrizni a munkahelyen illetlenül viselkedő és a munkát rendetlenül teljesítő szaktársakat, azokat figyelmeztetni a fegyelemre. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hál ez baj ?) 2. Jogában áll a bizalmiférfinak felelősségre vonni azon szaktársakat, akik hanyagul látogatják az értekezleteket. (Saly Endre : Nem a munkaidő alatt, a munkaidő után!) 3 Hivatva van a tagok könyvét ellenőrizni, hogy eleget tesznek-e vállalt kötelezettségüknek, vagyis ellenőrizni, vájjon a pártadót megfelelően lerótták-e. (Saly Endre : Ez nem pártadó!) Hát szakszervezeti adó. (Saly Endre: Az más!) Mondjuk, hogy más. Ha tehát ez a bizalmiférfinak hivatása és ezért kell megszervezni a bizalmi rendszert az építkezésnél, akkor ismét azt mondom : ez nem az épitkezés előmozdítására, hanem annak hátráltatására szolgál, mert ahol az építkezésnél értekezleteket tartanak, ahol az építkezésnél csak ezeket a kérdéseket veszik figyelembe, ott az épitkezés nem kellően halad elő. (Farkas István: Uraságod,ugy látszik, idegenben él!) Végzetül még egy szintén az épitőszakmába való panaszt akarok a népjóléti minister ur figyelmébe ajánlani a Magyarországi Munkások Kokkantsegélyző és Nyugdijegylete ellen. Ez a hosszú című, de ugy látszik kevés szociális érzékű egyesület megrokkant munkásoknak olyan intézete, amelyben a munkások befizetnek bizonyos tagdijjárulékokat azért, hogy öregségükre megfelelő nyugdijat, illetőleg nyugbért kapjanak. (Farkas István : A tagoknak több mint a fele polgár ! ) Akik itt alá vannak irva, kivétel nélkül munkások még pedig részben kőmives,- részben kőfaragó,részben ácsmunkások. Ezekkel foglalkozom tehát. Ennek az egyesületnek ezidőszerint van 11 háza, még pedig József-utca 23, József-körút 21, 53
