Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-554

A nemzetgyűlés 552. ütése 1P26. évi május hó l8-án

} kedden. 379 a jelenséget is, mert ez azt mutatja, hogy azok a kritikai megjegyzések, amelyek a multat illették, ha talán nem is érték el azt, hogy azok megvizsgáltatva vagy orvosolva lennének, azt mindenesetre elérték, hogy ebben a rendszerben gyökeres irányváltozás történt, elérték, hogy a népjóléti minister ur a legszemélyesebb behatásával vaskézzel a leghelyesebb vágányra terelte az épitési akciót. Mert annál a három nagy állami bérpalotánál, amely most épül, — amelyeknél tehát az épitkezés most még talán nehezebb viszonyok között bonyolittatik le, mint ahogyan lebonyolittattak az előbbiek, — a helyzet az, hogy az épitkezés jelentékenyen olcsóbb, mint eddig volt. Az egyik épületnél, amelyet Fischer József épitész tervezett és Mester István épit, a 9600 köbméter beépitése köbméterenkint csak 410.000 papirkoronába kerül. A másik épületnél, amelyet Schöner épitész tervezett és Glock építőmester vezet, 10446 köbméter beépitése köbméterenkint 434.000 koronába kerül. A harmadik épületnél pedig, amelyet Müller Félix épitész tervezett és Nagy István épitőmester vezet, a beépített köbmennyiség 11.600 köbméter, az épitós költsége nem egészen 5 milliárd, ugy hogy a beépítésnek köbmétere csak 430.000 papirkoronába kerül. Méltóztatnak tehát látni, hogy ezek az összegek ma már messze alatta maradnak azoknak a köbméterenkinti beépítési költségeknek, amelyekről a múltban beszéltünk. Itt nem 780.000 korona köbméterenkinti beépítési költségről van szó, mint a Bethlen-udvarnál, hanem annak, ha nem is egészen pontosan, de közel a feléről van szó. Mindez igazolja azt, hogy ha az épitkezés helyes irányban vezettetik, ha bevonul oda az a keresztény szellem, amely most ott van, akkor az állami építkezési akciónak ez csak nyereséget és okszerű takarékosságot jelent. Erre vonatkozó megjegyzéseim után kérni akarom a minister urat arra, hogy az állami lakásépítési tevékenységnek most már előre bejelentett beszüntetése után a magán lakásépítő tevékenységnek sokkal fokozottabb mértékben való megindítását méltóztassék lehetővé tenni. Tudom, hogy ez nemcsak a minister úron áll, tudom, hogy ez főképen a pénzügyminister úron fordul meg. De méltóztassék ^ megengedni, hogy azt a kísérletet, amely a magánépitési akció megindítására vonatkozólag történt, igazolásául lássam mindannak, amit erre vonatkozólag a múltban elmondottam. Amikor 5 milliard korona magánépitkezési kölcsönre méltóztatott kéthetes jelentkezési határidőt kitűzni, akkor erre volt 80 jelentkező és az az összeg, amely rendelkezésre állt, mindössze 20-nak kielégítésére volt alkalmas; vagyis a jelentkezők közül, akik a kéthetes, tehát igazán rövid idő alatt jelentkeztek, 60-at el kellett utasítani, mert az építkezési hitelre szánt összeg elégtelen volt. Pedig méltóztassék megengedni, ez az építkezési hitel nemcsak hogy rövid ideig volt a közönség tudomására adva, hanem emellett még meglehetősen drága és meglehetősen rövid törlesztési időtartamú is volt, hiszen 8%-os pénzről és 16 évi törlesztésről volt szó, amely törlesztés később 25 esztendőre lett kitolva, tehát egy aránylag, a többi országoknak az építkezések támogatására fordított összegeivel szemben meglehetősen rövid lejáratú és drága kölcsönről volt szó, mégis ugy elkapkodták, hogy a jelentkezőknek csak ner gyedrészét lehetett kielégiteni. A magánépitkezés megindítására feltétlenül kevés az az akció, ahol nem lehet többet, mint csupán a jelentkezőknek negyedrészét kielégiteni, ennek következtében, igenis, cda kell törekedni, hogy ezt az akciót kiszélesítsük, kimélyítsük és hogy a genfi kölcsönből a kormánynak ezentúl rendelkezésére bocsátandó összegek csaknem kizárólag erre a célra fordíttassanak. Hiszen pl. Poroszországban nem kivannak meg az épittetőtől mást, csak 10%-nyi saját tőkét, és megengedik, hogy 25% bankkölcsönt vegyen fel első helyre és az állami építkezési alap 65%-os amortizációs kölcsönt nyújt neki. Hamburg városában csak 5% r saját tőkét kivannak meg az épittetőtől, a tőkének még ezenkívül 10%-kal való megnövelését bankkölcsönnel, és 85%-ot nyújt a város amortizációval, de ugy, hogy kamatot nem kell fizetni, csak másfél százalék amortizációt. Bajorországban 10% saját tőkén kiyül 18—30%-éknyi első helyi bankkölcsönt engedélyeznek az építtetőnek és 1% kamatot és 1% amortizációt kell ezért fizetni. így magától értetődik, hogy Németországban egj^szerre erőteljesen fellendült a magánépitési akció s ezzel szemben a helyzet az, hogy az állam nálunk csak 50%-os amortizációs kölcsönt ad és azt is csak 25 esztendőre és 8% mellett. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Tizenhat évre !) 16 évre? Ujabban _ ugy vagyok értesülve, hogy 25 esztendőre kiterjesztették. Ha pláne csak 16 évre van kontemplálva, akkor ez a magánépitési^ tevékenység megindítására teljesen elégtelen és alkalmatlan. A szakkörök véleménye szerint, — amelyeknek memorandumai bizonyára már a minister ur asztalán fekszenek — legalább 30—35 esztendei időtartamú és legfeljebb 3—4%-os olyan kölcsönt kell adni, amely az építkezési költségnek 60%-áig terjedjen, amely 60% elé annyi bankkölcsönt lehessen felvenni még első helyen, hogy az építtető ne legyen kénytelen többet kimutatni, mint, beleértve a telket és beleértve e kölcsönök folyósításának interkaláris kamatait stb., legfeljebb az épitési költségek 20 vagy 25%-át. Azokra vonatkozólag, amiket az előttem szólott képviselő ur a lakások felszabadítása terén mutatkozó nekézségekről elmondott, méltóztassék megengedni, hogy kissé kényes álláspontot foglaljak el. Mert igaz az, hogy a lakások felszabadításával kapcsolatosan mutatkozó jelenségek aggasztóak, igaz az, hogy a -háztulajdonosok mohóságának és szivtelenségének olyan jelenségeivel találkozunk most a vidéki községekben, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ahol a lakásforgaiom szabaddá vált, amelyek Budapest székesfővárosra vagy általában a városokra rendkívül sötét felhőkként nehezednek a íakásfelszabaditás megengedése előtt, e nélkül a felszabadítás nélkül azonban a lakásépítési tevékenység megindulni nem fog. Addig, amíg kötött forgalom van, lehetetlenség lakásépítést végezni, {Ugy van! jobbfelöl.) márpedig Budapesten a lakásépítési szükségesség még sokkalta fokozottabban fennáll, mint ahogyan fennáll az a vidéken. (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Méltóztatnak-e azt tudni, hogy Budapest 206.467 lakásának 53%-a, tehát a lakásoknak több, mint a fele egyszobás és 26%-a kétszobás, vagyis összesen a lakásoknak 79%-a, csaknem 80?^^ csak egy- és kétszobás. így a székesfővárosnak 928.000 lakosából 640.000, tehát az összlakosságnak több mint 3

/*-része lakik egy-vagy kétszobás lakásban; méltóztatnak-e tudni, hogy 17.000 háromgyermekes, 5300 négygyermekes, 2800 ötgyermekes és 2200 hatgyermekes család lakik egyszobás lakásban, hogy tehát a Budapesten lévő összesen 9329 ötilletve többgyermekes családból 5129 család lakik egyszobás lakásban, és több, mint 10.000 olyan ember van Budapesten, aki egy szobában tizedmagával, vagy még többedmagával lakik"? Méltóztatnak-e tudni, hogy 46.000 lakásban van albérlő is, s hogy ebben a 46.000 lakásban 260.000 albérlő húzta meg magát ? Méltóztassék ezeket a szá-