Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-554

3^4 À nemzetgyűlés 554. ütése 1926. évi május ho 18-án, kedden. visszaélések is történnek ezzel az ingyenes rendeléssel úgyannyira, hogy még vagyonos emberek is az ingyenrendelésekre látogatnak el. Ha ezt a két esetet egybevetjük, az osztóigazság az volna, hogy a betegápolási díjaknak a súlyos részét Budapestnek kellene viselnie vagy legalább is a nagyvárosoknak, mert ezek húzzák a hasznát az intézményeknek, s ha a falu ugy is ráfizet, akkor mentesíteni kellene, ez volna az igazság. A gyermekvédelemmel épen igy vagyunk. Ide lehetne származtatni vissza azokat a gyermekeket is, akikről a falunak kell gondoskodni. Ilyenformán nem akarok erről a kérdésről többet beszélni. Mármost amit! az igen t. minister ur gyönyörű expozéjában a betegség és az aggkori biztositásról szólt, aláírom, elfogadom, sürgettem is, azonban a földmivelésügyi ministerium tárcájánál óhajtok erről beszélni, minthogy én inkább a falusi néprétegek, tehát a földmivesmunkások érdekeit vagyok hivatva itt képviselni. Én elvben helyeslem a munkanélküliség ellen való biztosítást és teljesen egyetértek a minister úrral abban, hogy, aki itt él és dolgozni akar, annak joga van az élethez, jöjjön ez az intézkedés, amely szociális, emberbaráti és humánus, csak ne legyen azután rossz visszahatással. Mert 1918-ban azt láttam, hogy a fölfordulásnak leginkább a munkanélküli segély volt az oka, azt láttam, hogy a földeken a cukorrépa kiszedetlen maradt, mert a munkások felvették a munkanélküli segélyeket és nem szedték ki a földből a cukorrépát. ^Akik utaztak és a vasúti kocsi ablakán kinéztek, láthatták, hogy mind ottmaradt a termés. Ezért történhetett meg az, hogy mi, akik mezőgazdasági terményekben exportállam vagyunk, 1919 őszén — azt kell mondani, legnagyobb gyalázatunkra — Amerika bu-^ zajára és zsirjára voltunk rászorulva. Ez a helytelen intézkedés juttatta ide ezt az agrárországot. Szerintem nagy körültekintéssel kell ezt a kérdést kezelni. Nem hagyom elvitatni magamtól, hogy szociális érzékkel vagyok telve. Nem is lehetek más, származásom is ezt diktálja, hiszen keresztülmentem az összes szenvedéseken. Nem könyvekből tanultam, amit tudok, hanem mindazt átéltem és átszenvedtem, amit egy szegény földmi vésnek át kell élnie. Ezért meggondolandónak tartom a lakásügyekkel kapcsolatban a lakásbérek felszabadítását, amiről most szó van. Belátom, hogy a munkásnak nagyon nehéz megfizetni a magas lakbért. De munkaalkalmat is hogyan teremtünk, ha nagyon meg lesz kötve a lakbér í Az épitkezést az állam egymagában nem végezheti, itt a magántőkének is meg kell mozdulnia, a magáatőke pedig csak akkor mozdul meg, ha jövedelmezőséget lát. Itt a megoldást valahogyan más formában kellene keresni, ugy, hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon, mert igy aligha fog megindulni a magánépitkezés. Hogy pedig minden épületet, amely szükséges, az állam épitsen meg, veszedelmesnek tartom a jövőt illetőleg. A legkönnyebben lehet kommunizálni akkor,

t ha a közhatalom kezében vannak dolgok. Minél több magánexistenciát teremteni, ez legyen a főcél és ezt tegye a hatóság maga is. Pártállásomnál fogva, de különösen azért, mert a minister ur személye iránt is megkülönböztetett tisztelettel és bizalommal viseltetem, a tárca költségvetését elfogadom- (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik ! Csík József jegyző : Fábián Béla ! Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés : Az előttem felszólalt t. képviselőtársam szavait, dacára annak, hogy közöttünk politikai nézeteltérések vannak, teljes mértékben magaméváteszem. Mondhatnám, alig van beszédének egyetlenegy része is, amelyet a magam részéről nem írnék alá. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy ennek á tárcának vitájánál egy nagyon szomorú észrevélelt tegyek. E tárca költségvetési vitájánál valami fátumszerü sorsüldözést látok. Ez a tárca a legfontosabb tárcák egyike, nemcsak azért, mert a címe az, hogy népjóléti tárca, hanem azért is, mert a háború és a forradalmak okozta irtózatos bajokon és irtózatos nyomoruságokon kell az országot ennek a tárcának átsegítenie, ugy, hogy a segités módja ne jelentse egyszersmind azt, hogy az emberek azt érezzék, hogy akkor is törődnek velük, ha ők maguk nem törődnek saját magukkal és nem igyekeznek a saját nyomoruságukon segíteni. Mégis, méltóztassanak megbocsátani, amikor ma bejöttem az ülésterembe a népjóléti tárca vitájára, az volt az érzésem, hogy ha én itt felszólalok, tulaj donképen négyszemközti beszélgetést fogok folytatni a minister úrral, mert e tárca súlyos jelentőségének dacára, ennek a tárcának, mondom, az a fátuma, hogy valahányszor a költségvetése idekerül a nemzetgyűlés elé, mindig történik, mindig robban valami, ami az embereknek érdeklődését az általános jövőbeli nagy dolgoktól elvonja és odarögzíti a jelen szenzációi mellé. (Éhn Kálmán : Mert ez komoly munka !) Méltóztassanak visszaemlékezni »— nem akarok messzebbre menni, — a legutóbbi vitájára a népjóléti tárca költségvetésének. Véletlenül azon a napon, amikor elkezdtük a népjóléti tárca vitáját, volt a frankügy óriási szenzációja. Akkor voltam bátor itt a nemzetgyűlésen megjegyezni azt, hogy amikor a népjóléti tárca vitájában a nagy érdektelenség mellett mégis felszólalok, ugy érzem magamat, mint a szedani csatatértől néhány kilométernyire dolgozó szántóvető, aki nem is tudja, hogy nem az fogja eldönteni két országnak életét, hogy ő jól vagy rosszul szánt, hanem ott fog az eldőlni a szedani csatatéren. (Éhn Kálmán : Ma is szenzáció van !) Ezt akarom épen mondani. Ma, amikor idekerültünk, ismét szenzáció van, ismét az érdekli embereket, és minden érdekli az embereket, csak épen a népjóléti tárca nem. És bocsássanak meg, ha valakinek ide kellett volna jönni most, a népjóléti tárca vitájához, ha valakinek itt kellene lenni, — nem mondom, hogy zsúfolásig, tömött karzatok jelezzék ennek a tárcának rendkívüli fontosságát — ugy azoknak a túlsó oldalon levő padoknak nem volna szabad üreseknek lenniök. (Dréhr Imre előadó : De ezeknek sem !) Kérem t. képviselőtársam, én tisztelhetem, becsülhetem a minister urat, akinek ellenzéke vagyok, s az ellenzéki képviselő, ha tetszik nekt, bejön, ha nem tetszik, nem jön be, de a kormánypárti képviselő, akinek a vállán van tulaj donképen azáltal, hogy ő kormán y támogató, az egész kormányzati politikának felelőssége, itt kellene, hogy legyen, már pedig nincs annyi hely a franktárgyaláson, hogy azt mind kormánypárti képviselővel ne lehetne megtölteni. Igenis én a legnagyobb mértékben helytelenítem és elitélni valónak tartom azt, hogy a népjóléti tárcának egész vitája tulajdonképen csak négyszemközti beszélgetés. Négyszemközti beszélgetés nemcsak azért, mert oly kevesen vagyunk itt ma, hanem azért is, mert tudjuk, hogy holnapra ismét ezeknek az égő sebeknek kellene itt hangot adni és ezekre az égő sebekre ismételten nem lesz orvosság. De ezen nem is tudok csodálkozni, sajnos, ez az egész magyar életnek mai berendezkedése. Hogy mégis itt vagyunk a népjóléti tárca vitájánál ós nem hagyjuk ezt jelentéktelenül elmúlni a magyar nemzetgyűlés naplójából, nemcsak azért történik, mert mi a népjóléti tárcának és költségvetése vitájának jelentőséget, még pedig fokozott jelentőséget tulajdonítanunk, hanem.