Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-554

362 A nemzetgyűlés 554. ülése 1926. évi május hó 18-án* kedden. téren lassanként érnek már az utóbbi évek céltudatos munkájának gyümölcsei. Az egészségügyi politika feladata kettős: egyfelől a betegekről gondoskodik, míáisik, talán még ennél is e'isőbbrendü feladata a betegségek elten való védekezés^ a prophilaxis. Kórházaink, a nélkülözések hosszú évei után végre újra rendben vannak- Eléggé jól fel vannak már szerelve (Farkas István: No, No!) és a betegek ellátásáról is kellő gondoskodás történt. A beteggondozás költségeire előirányzott 17 millió pengő a szükségletet körülbelül fedezi. Mivel pedig a beruházási alap rendelkezésére álló összegekből kórházi eéloíkra is több millió pengő jut, (tehetségessé válik elsősorban több elmebetegosztály és e mellett több tüdőbetegosztály felállítása is egyes kórházaikban. Ezen kivül a ministerium a beruházási Programm keretében egy nagyszabású magaslati gyógyintézet felállítását vette, tervbe, mely tüdőbetegeik számára épül majd fel a Mátrában, vagy a Bükkben, Ez az intézet lesz hivatva arra, hogy Nagy-Magyarország veszendőbe ment magaslati gyógyintézeteit pótolja. Már sokkal r mostohábban gondoskodott a kormány az egészségügyi politika másik nagy feladatikomplexumáról, a betegségek ellen való védekezésről. Erre a célra ezúttal is csak ugyanannyit irányoz elő, mint a tavalyi budgetben. A költségvetés csak annyiban alkalmazkodott a változott viszonyokhoz, hogy az előirányzott összegekben az egyes tételeken belül történtek eltolódások. A ragályok leküzdésére előirányzott összeg valamivel több, mint fél millió, talán épen hogy elég lesz, de 300.000 pengő a népbetegségek leküzdésére ijesztően keivé«. (Farkas István: Szégyen gyalázat!) Ebből az összegből kell a tüdővész, a nemibetegségek és az alkoholizmus elleni küzdenem, nemkülönben a legutóbb megkezdett és már is szép eredményeket felmutató egészségügyi propaganda költségeit fedezni. Ez a propaganda eddig mintegy 4000 előadást rendezett szerte az országban, nagyszabású sajtóakciót fejt ki, filmelőadásokat tart és hamarosan már a rádiót is a propaganda szolgálatába fogja állítani. A munkaadók áldozatkészsége révén a népegészségügyi muzeumot is sikerült e nagyfontosságú intézmény céljából kellő eszközökkel ellátni. A propaganda terén, mint tapasztalataink mutatják, kevés pénzzel is sok eredményt lehet elérni, ámde a tüdővész leküzdésére a jóakarat nem elégséges. Túlságosan kicsiny a dispensairek száma s ami van, legjava részének tevékenysége tanácsadásban merül ki. Szegénysorsu betegeknek anyagi eszközökkel való támogatására, élelmiszerekkel és legkivált tejjel való ellátására nincs pénzünk! Örvendetes emelkedés, — 21.600 pengő mutatkozik az ápolónők kiképzésére előirányzott összegekben. Éhhez az akcióhoz rövidesen egy másik akciója a népjóléti ministeriumnak fog csatlakozni: gyermekgondozónők kiképzése. A kormány, hála a Rockefeller-alap bőkezű — évi 45 ezer dollár — támogatásának, remélhetően már legközelebb gyermekgondozónő képzőintézeteket nyit Budapesten és Debrecenben. Kívánatos lenne, ha a hivatalos körök ezen intézmény számára megnyerhetnék a magyar társadalom közreműködését is. Utalok e tekintetben a németországi kitűnő protestáns leányrendekre, amelyek serény tevékenységüket a gyermekgondozás és betegápolás különböző ágainak szentelik és tagjaikat a társadalom legjobb köreiből toborozzák. Ennél a pontnál néhány szót kívánok mondani az egészségügyi védőnői intézmény meghonosításának szükségességéről és fontosságáról. A legtöbb állam egészségügyi kormányzata belátta, hogy az egészségügyi viszonyok megjavítására nem elegendő a beteg emberek gyógyításának intézményes biztositása, egészségügyi rendszabályok alkotása és hatósági végrehajtása, hanem szükséges az is, hogy a lakosságban az egészség értékének megbecsülése felkeltessék s hogy az "emberek az egészség megvédéséhez szükséges ismeretekre közvetlenül is behatóan kioktattassanak. Csakis ily utón lehet az egészségügy fejlesztésének leghatásosabb eszközeit, a bajok és betegségek elhárítására szükséges eljárásokat a megelőzés elvének megfelelően sikeresen alkalmazni. A megelőzés elvén alapuló egészségügyi szolgálat legértékesebb segitőszerveinek bizonyultak világszerte az egészségügyi védőnők. Az egészségügyi védőnő főfeladata, hogy a hatóságok által az egészség védelme érdekében kiadott rendelkezések végrehajtását és az orvosok tanácsainak megfogadását az egyes emberrel, az egyes családokkal történő közvetlen érintkezés utján tettel, tanácsadással és meggyőzéssel biztosítsa. A védőnő tevékenysége minden életkorra s az emberi életnek jóformán összes vonatkozásaira kiterjed. A védőnő látja el tanáccsal a viselős asszonyt arra nézve, hogyan éljen lebetegádésig, útbaigazítja a fiatal anyát újszülött gyermeke gondozása tekintetében, eljár abban, hogy az újszülött szükség esetén társadalmi szervek gondozásába vétessék, segitő társa az iskolaorvosnak az iskolásgyermekek egészségügyi felügyeletében, meglátogatja otthonában a beteg gyermeket, tanácsot ad annak ápolására, hozzásegíti a szegénysorsu családokat a megfelelő és ingyenes orvosi ellátáshoz, részt vesz a fertőző betegek felkutatásában, segédkezik a tüdőbeteg-gondozó intézetekben, közreműködik balesetek alkalmával az első segélynyújtásban, mint u. n. gyári gondozónő az ipari munkások egészségének megvédéséhez szükséges eljárásokban, közvetíti a szegénysorsuak segélyezését s szükség esetén az ingyenes jogsegély szolgáltatását is. Magyarországon eddigelé csak egy intézmény, az egészségügyi kormányzat megbizásából az anya- és csecsemővédelmet intéző Országos Stefánia Szövetség alkalmazott nagyobb számú (mintegy 380) védőnőt, kik természetesen csak a Szövetség rendeltetése által kiszabott szűkebb keretekben működnek. Azokat az eredményeket, amelyeket a Szövetség az utóbbi időkben elért, főképen gondosan megszervezett védőnői szolgálatának köszönhető. A nemzet jövője szempontjából talán legfontosabb az a tétel, amelyet a népjóléti kormány a gyermekvédelem céljaira irányzott elő. Népesedési politikánk jövője attól függ, hogy mennyiben sikerül a legközelebbi nemzedéket a csecsemő- és gyermekkor veszélyein átvezérelni. Hogy ezen a téren mit lehet elérni, azt legjobban azok a szinte tüneményes eredmények mutatják, amelyekre a Stefánia Szövetség alig tiz éve fennálló anya- és gyermekvédelmi intézményei hivatkozhatnak. A szövetség fiókjaiban folyó buzgó munka, a legutolsó faluban is működő tanácsadóhely és az a nevelőmunka, amely ezekből kiindul, nemkülönben az ügyes propaganda, mely a legszélesebb néprétegekig is eljut, eredményezték ama meglepő javulását a helyzetnek, amelynek most szemtanúi vagyunk. A háború előtt közel 21 százaléka az újszülötteknek halt