Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-554
Ä nemzetgyűlés 554. ülése 1926. évi május hó 18-án, kedden. 343 kezdje meg az igen t. kormány, de a helyett, hogy e tekintetben okulna és belátná tévedéseit, azt látom, hogy a IV. fizetési osztályt is megnyitotta a főispánok előtt (Bottlik József: Már visszafejlesztette!) és eszeágában sincs á kormányzatnak, hogy a főispáni állásokat redukálja és a főispánok tekintetében iparkodjék takarékosságot elérni. Az igen t. minister ur azt mondja, hogy el van törülve a IV. fizetési osztály. Itt van a költségvetésben, hogy főispán van 29, a IV. fizetési osztály B csoportjában 19. Hát itt van a IV. fizetési osztály B csoportja. (Rakovszky Iván belügyminister: B csoport! Azt sem tudja 1 ? — Derültség johbfelől.) Ez nem azi V. fizetési osztály. (Rakovszky Iván belügyminister: De az!) A költségvetés szerint benn.© vannak a IV. fizetési osztályban. (Putnoky Sándor közbeszól.) Én nem is akarom meggyőzni az igen t. képviselő urat, mert nagyon jól tudom, hogy nem engedi magát, (Putnoky Sándor: Ilyenekben bizony nem!) Benne van tehát a költségvetésbem hogy a IV. fizetési osztályt a kormány megnyitotta a főispánok előtt, ezt nem fogják tőlem eldisputálni, amint a napot sem fogják ledisputálni az égről. (Héjj Imre: Maga meg a vármegyéket disputálja le!) A költségvetéssel a_ kezemben meg tudom állap itani az ellenkezőjét. Ha a minister ur eleget akar tenni az ellenzéki pártok kívánságainak, akkor ne anynyira Ígéretekkel és^ szavakkal, mint inkább tényekkel méltóztassék ezeknek megfelelni. Elnök: A képviselő ur^ beszédideje lejárt. Kérem, szíveskedjék beszédét befejezni. (F. Szabó Géza: Folytatás a jövő számban! — Derültség jobb/elől.) Kiss Menyhért: Méltóztassék olyan intézkedéseket tenni, amelyek az ellenzéki pártokat nem fogják megakadályozni politikai tevékenységükben és működésükben és méltóztassék intézkedni, hogy közigazgatási tekintetben a közigazgatási funkcionáriusok olyan atmoszférát teremtsenek, amely legalább megközeliti a megértést és a béke helyzetét, mert a mostani csak a felforgatást és a gyűlölködést szitja. Elnök: Szólásra senki feljegyezve nem lévén, kérdem, kíván-e valaki szólani. (Nem!) Ha senki szólani nem kivan, a vitát bezárom. A belügyminister ur kivan szólani. Rakovszky Iván belügyminister. T. Nemzetgyűlés! A felszólalt képviselő ur beszédében két külön elemet különböztetek meg. Beszédének egyik része foglalkozott a közigazgatási jog reformjával, másik része pedig a költségvetésből sorolt fel egész sor adatot téveisen. Először beszédének első részével foglalkozom és itt is helyre kell igazítanom a képviselő ur tévedéseit. Azt mondja t. i. az igen t. képviselő ur, hogy azon az ankéten, amelyet három esztendővel ezelőtt megtartottunk a közigazgatási reform kérdésében az én elnökletem alatt, a főprobléma az volt, hogy államositsunk-e vagy pedig az autonómiát meg- . tartsuk. Megnyugtathatom a képviselő urat, hogy ezen az ankéten az államosítás kérdéséről egyáltalában nem volt szó; mert azt hiszem, a közigazgatási ismereteknek minimális mértéke elegendő ahhoz, hogy különbséget tudjunk tenni az államosítás és a kinevezési rendszer között. (Kiss Menyhért: Egy a kettő!) A képviselő ur épen azt mondta, hogy minimális ismeret kell hozzá. Mindenesetre feltételezem, a képviselő úrról, hogy ez a minimális ismeretköre megvan. Erről volt szó, azonban csak mellékesen, mint az ankét által tárgyalt anyag egy része került szóba, mert hiszen az egész közigazgatás minden terrénumával foglalkozott ez az ankét, de nem ez volt a punctum saliens. Az ankéten ellenben igenis ugy a kormányt támogató, mint a kormánnyal szemben álló felek részérői majdnem egyhangúlag kialakult az a nézet, hogy átfogó és gyökeres közigazgatási reformnak nem érkezett el az ideje. Az ankét tehát végeredményben nem — mint a képviselő ur mondja — a veszedeimeztetett autonómia mellett foglalt állást, hanem arra az álláspontra helyezkedett, hogy ne vegyük elő ezt a súlyos és csak nyugodt időben megoldható nagy matériát. Az ankét ezen eredményének rendelte magát alá a kormány ós ezért várakozik ennek a nagyfontosságú reformnak előterjesztésével. Az igen t. képviselő ur azután nem túlságosan hízelgő kijelentéseket tett a magyar közigazgatással szemben. Én kénytelen vagyok a magyar közigazgatást a leghatározottabban védelmembe venni ezekkel a — hogy ugy fejezzem ki magamat — inszinuáeiókkal szemben. (Helyeslés jobbfelől.) Azt mondja az igen t. képviselő ur, hogy a magyar közigazgatási szervezet nem egyéb, mint az állam választási gépezete. Arra kérem a képviselő urat, menjen végig azokon az irodákon és azokon a hivatalokon, amelyek a magyar közigazgatást és a magyar rendészetet ellátják, menjen végig akár van választás, akár nincs, és azt fogja látni, hogy ezekben az irodákban és ezekben a hivatalokban nagyon szorgalmas, lelkiismeretes, alapos és nagy készültségre valló munka folyik. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Én nem áltatom magamat azzal, hogy kivételek nem fordulhatnak elő. Elvégre minden olyan működés, amelyet emberek fejtenek ki, bizonyos szakokban, bizonyos helyeken, bizonyos — mondjuk — nem tökéletesen felkészült emberek kezében mutathat fel hibákat, nagy átlagban azonban ez a magyar közigazgatási szervezet dolgozik és teljesiti kötelességét. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Horváth Zoltán: Inkább politizál!) Azt mondja továbbá az igen t. képviselő ur, hogy ez a közigazgatási szervezet a nagybirtok függvénye és tisztára arra szolgál, hogy a nagybirtokosok családtagjai ott elhelyezést nyerjenek. Meg vagyok ugyan győződve róla, hogy egy közigazgatási és általában egy igazgatási szervezetnek mindenesetre előnye az, lia azok a tisztviselők, akik ott dolgoznak, anyagilag függetlenek, azonban a magyar közigazgatás nagy átlagban ma már — sajna — nem áll ilyen vagyonos emberekből, tisztviselők azok, akik fizetésükből élnek, fizetésükért dolgoznak, és épen azért, mert erre a fizetésre rá vannak utalva, kénytelenek is lelkiismeretesen felfogni a maguk hivatását. Azt hiszem, hogy ez a nagybirtok elleni burkolt támadás mindenesetre egy másik témakörből maradt meg a képviselő ur nomenclaturájában és épen ennél a felszólalásánál is szükségesnek tartotta, hogy a nagybirtok ellen legalább is egy ilyen támadást intézzen. Most át akarok térni azokra a számadatokra, amelyeket a 'képviselő ur a költségvetés bírálatánál vagy ennek a tételnek a birálatánál felhozott. Mindenekelőtt kénytelen vagyok a képviselő urnák tudomására hozni, hogy csonka Magyarországon nem 13 vármegye és tör vényhatóság van, amint mondani tetszett, hanem 25 vármegye és 11 városi törvényhatósági, összesen tehát 36 törvényhatóság. (B. Podmaniczky Endre: Most legalább megtanulja!) Nem áll, hogy a főispánok száma nagyobb, mint a törvényhatóságoké, mert hiszen héttel 48*
