Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-553

338 Â nemzetgyűlés 553. ülése 1926. évi május hó 17-én, hétfőn. tárcánál egy uj vitát produkálni azért, mert a közigazgatás közegeinek is van itt szerepük, nem lehet. Méltóztassék megérteni, hogy én a közigazgatási hatóságokat nem utasíthatom olyan kérdésben, amely más resszortba tartozik és hatáskörömnek legsúlyosabb túllépése volna, ha én a levente-ügyben a közigazgatási hatóságokhoz bármilyen rendeletet bocsátanék ki. Ami pedig a kihágási eseteket illeti, viszont szintén visszaélés volna hatalmammal, ha kihágási ügyekben utasítanám a hatóságokat. Tessék megérteni : a rendőri büntetőeljárás bizonyos fokig hasonlit a törvényszék előtt való eljáráshoz. Én kihágási Ítéletek dolgában rendeletet ki nem adhatok, én csak a hozzám megfellebbezett ügyekben harmadfokon dönthetek és ezekben a kérdésekben bizonyos fokig biró vagyok. (Szilágyi Lajos : Végeredményben mégis oda kerül a dolog!) Amíg azonban a törvény kihágásnak minősít valamit, addig a hatóságoknak kötelessége a törvény által megállapított kihágási büntetéseket kiszabni és én egyetlen tisztviselő ellen sem járhatok el, mert a törvény alapján büntetést szabott ki. Az egyetlen alkalom, amikor én ezekbe a kihágási ügyekbe egyáltalában beleavatkozhatom, ha azokat megfellebbezik. Ezekben az esetekben mindig meg is teszem a megfelelő intézkedést. T. Nemzetgyűlés ! Röviden akarok még foglalkozni Strausz István t. képviselőtársamnak a költségvetés általános vitájában elmondott szavaival. Én köszönettel nyugtázom az igen t. képviselő urnák azokat a szavait, amelyekből én legalább némi elismerést vélek kiolvashatni. Kénytelen vagyok azonban visszautasítani a képviselő urnák azt a feltételezését, — mert hiszen talán nem akart komoly vád lenni — hogy én fondorlatos politikus vagyok és mint fondorlatos politikus akarok segíteni a községeknek beruházási nehézségein. Elvégre kérdés, hogy mire ez az ügy egyáltalában dűlőre kerül, én fogom-e intézni ezt az ügyet vagy nem. (Urbaines Kálmán : Kernéijük, hogy igen!) De akárki intézi is, olyan ministert, akinek bizonyos hatalom »nincs a kezében, nem lehet elképzelni, mert hisz a parlamentáris kormányzás abban áll, hogy a végrehajtó hatalom le van téve a kormány kezébe, viszont ellenőrzi ezt a közvélemény, elsősorban a parlament. A kormányzás mindig azzal jár, hogy bizonyos hatalom jut az ember kezére és méltóztassék elhinni, hogy az a kis plusz, amelyet az jelentene, hogy a községeknek bizonyos összegeket tudunk beruházás céljára rendelkezésre r bocsátani, valóban nem olyan nagy különbség, hogy ettől joga vagy^ oka lenne a képviselő urnák félni, annál kevésbé, mert hiszen ezek gazdasági kérdések. Megnyugtathatom a képviselő urat, hogy nem is akarok ebbe a gazdasági kérdésbe azután belenyúlni. Én az én szerepemet befejezettnek tekintem akkor, midőn magát a nagy kérdést megoldottuk, amidőn gondoskodtunk fedezetről arra nézve, hogy a községek ne pótadóból, hanem kölcsönből eszközöljék a maguk beruházásait ; a kölcsönnek financiális kezelése azután úgysem a belügyminister, hanem a pénzügyminister kezében futna össze. Én tehát, t. képviselő ur, a magam részére nem is képzelek olyan hatalmat, amellyel esetleg visszaélhetnék politikai szempontból. . De általában tévedés van a kérdés megítélése körül. Hiszen én nem egy alapot akarok létesíteni állami pénzekből. Én a pénzügyminister úrral együtt igyekszem közvetíteni a községek részére a privát kölcsönt és annak lebonyolítása elsősorban azoknak kezében fog maradni, akiknek a kölcsönt nyújtják. (Strausz István : Azt tetszett mondani, hogy alapot létesít !) Lehet, hogy ezt a kifejezést használtam, hogy alap, azonban alap az is, ami felett más rendelkezik, nemcsak az, ami felett a belügyminister rendelkezik. Itt azután Gaal Gaston képviselőtársam az ő szokott barátságos modorával közbeszólott, hogy őrült egy idea, azután nagyon helyeselt annak, hogy ezt mindössze azért akarjuk megcsinálni, hogy uj hivatalt állítsunk fel. Megnyugtathatom a képviselő urakat, hogy ezzel kapcsolatban semmiféle uj hivatalra nincsen szükség, mert hiszen a dolog gazdasági részét elintézi a pénzügyministerium illetékes osztálya, a belügyministeriumban pedig igazán olyan csekély munkatöbbletet fog okozni a dolog, hogy ezért sem uj hivatalra, sem pedig létszámszaporitásra nem lesz szükség. Mielőtt szavaimat befejezném, ki akarok még térni Kabók Lajos t. képviselőtársam a kereskedelmi tárcánál hangoztatott egy állítására. Azt mondta a képviselő ur, hogy a belügyministerium alá tartozó kivándorlási alap épitésénél az épületben üzembe kerülő liftet idegen cégtől rendeltük meg a közszállitási szabályzat kijátszásával, azután hozzátette — ami jellemző a képviselő úrra — hogy: »Nem tudok már jót gondolni, és igazán azt kell kijelentenem, hogy e külföldi rendelések mögött olyan kérdések húzódnak meg, melyek legutóbb a honvédelmi ministeriumban lelepleződtek.« Azután bizonyos proviziókról beszélt. Mielőtt valaki ilyen váddal előállana, minimális kötelessége, hogy legalább nézze meg, hogyan történtek a dolgok; mielőtt kijelentéseket tesz, minimális kötelessége megnézni, hogy a közszállitási szabályzat betartatott-e, igen vagy nem, és hogy a pályázatnál a legolcsóbb ajánlat fogadtatott-e el, igen vagy nem. Kereken kijelentem a képviselő urnák: kiiratott a pályázat, a pályázatra felhivattak az ezzel a szakmával foglalkozó összes budapesti cégek, nem külföldi, hanem magyar cég nyújtotta be a legolcsóbb ajánlatot, mégpedig távolról olcsóbbat, mint a többi s ezt ánlatot fogadta el a belügyministerium, aminthogy a közszállitási szabályzat értelmében nem is tehetett egyebet. Az azután kiforgatása a dolognak, hogy ez a cég nem Magyarországon állítja elő ezeket a felvonókat. Az összes magyar cégek ugyanis, amelyek felvonókat épitenek, külföldi anyagból állítják ezeket össze, és bármelyik másik ajánlatot fogadtuk volna el, mindenkép külföldi, csak itthon összeállított anyagot kaptunk volna. Én azonban épen a közszállitási szabályzatra való tekintettel, nem tehettem egyebet, minthogy a pályázók közül a legolcsóbb ajánlatot fogadtam el és ilyen körülmények között senkinek sincs joga ehhez a kérdéshez bizonyos gyanusitásokat fűzni. (Helyeslés jobbfelöl). Befejezem szavaimat. Én a múlt ősszel hosszasabb expozéban foglalkoztam részletesen mindazokkal a témákkal, mindazokkal az ügykörökkel, amelyek hatáskörömbe tartoznak, ugy hogy nem akarom untatni a t. Nemzetgyűlést azzal, hogy most, alig félesztendő eltelte után ismét ilyen részleteket mondjak el. Annál inkább kérem a belügyi tárca költségvetésének elfogadását, mert nekem az az érzésem, hogy még sokat, nagyon sokat lehetne tenni ezen a téren és kötelességünk volna sokat tenni. Sajna, az ország pénzügyi helyzete azonban nem engedi meg, hogy minden programmpontot megvalósítsunk. Kérem tehát a t. Nemzetgyűlést, hogy legalább ezt a minimálisát méltóztassék a kormányzatnak rendelkezésére bocsátani addig is, amig jobb idők folyamán többet fogunk tudni tenni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középén.) Elnök : Szólásjoga senkinek többé nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat: méltóztatnak-e elfogadni