Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-553

 nemzetgyűlés 553. ülése 1926. évi május hó 17-én, hétfőn. 329 Fél egykor kezdődnek !) Lehet, hogy némely helyen nem igy van, de én saját praxisomból ismerem az ügyet, és állithatom azt, hogy erre nincs megadva a lehetőség. A kormányzatnak gondoskodnia kell arról, hogy a leventék ezeknek a vallásos kötelezettségüknek is eleget tehessenek. Rendszerint az istentiszteletek 10 órakor kezdődnek, már pedig ha 8 vagy 9 órakor kezdődnek a levente-gyakorlatok, és 12-ig tartanak, a leventék természetesen nem tudnak megfelelni vallásos kötelezettségeiknek. Ami a sajtószabadság kérdését illeti, egészen természetes, hogy egy jogállamban erre is nagy súlyt kell helyezni és minden módon arra kell törekedni, hogy a sajtószabadság érintetlenül hagyassék^ El kell ismernünk azonban annak szükségességét is, hogy azok ellen az újságok ellen, amelyek a nemzet érdekei ellen vétenek, bizonyos rendszabályokat kell életbeléptetni. Amikor a Felvidéken jártam, szomorú szivvel tapasztaltam azt, hogy két újságot, nevezetesen a Világot és a Népszavát beengedték a Felvidékre, mig a többi újságot nem, ugy hogy a Felvidék magyarsága úgyszólván ebből a két újságból tájékozódott az itteni politikai és társadalmi állapotok felől. Gondoskodni kell arról, hogy ellenségeink ne adjanak ilyen privilégiumokat bizonyos újságoknak, mert ezeknek a privilégiumoknak rendszerint megvan az ára ; akkor ezek az újságok nem mindig ugy irnak, mint ahogy a magyar nemzet érdeke azt megkövetelné, hanem sok tekintetben ugy, amint azt ellenségeink érdeke követeli. (Ugy van ! a középen.) A sajtószabadságot igenis, hagyjuk érintetlenül, a nemzet érdekei ellen azonban a sajtónak nem szabad vétenie. Különösen most, ezekben a kritikus és szomorú időkben, a sajtónak különösen éreznie kell azt a becsületes hivatását, amellyel a hazának tartozik. A szociáldemokrata párt a maga deklarációjában főleg azt domboritotta ki, hogy miután a belügyminister ur az egyesülési és szólásszabadságot nem respektálja* a párt nem tartja a minister urat méltónak arra, hogy tárcája költségvetésének vitájában résztvegyen. Azt is emiitette a deklaráció, hogy nem hiszi, hogy volt még egy időszak az országban, amikor ilyen kérlelhetetlenül nyomták volna el a gyülekezési, a, szervezkedési és a szólásszabadságot mint most. Én mindig tiszteletben tartom minden párt álláspontját, erre nézve azonban legyen szabad megjegyeznem azt, hogy én tudok egy időszakot, amikor még kevésbé tartották ítiszteletben az egyesülési és gyülekezési szabadságot, és ez a szociáldemokraták uralma alatt volt. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) T. Nemzetgyűlés ! Gondoljunk vissza 1918-ra, amikor a szociáldemokrata kormány tartotta kezében a hatalmat. Akkor ez a szabadság semmivé zsugorodott össze, mert ezt ők csak elméletileg vallották, a gyakorlatban azonban a leghevesebben állást foglaltak a gyülekezési és egyesülési szabadság ellen- Ők ezt ugy értelmezték, hogy nekik joguk van gyűlésezni és egyesületeket létesiteni, de más pártoknak, még a velük konsonáns pártoknak se engedték meg, hogy véleményüknek szabad folyást engedjenek, mint ahogy ez az akkori közoktatásügyi ministerrel, ha jól emlékszem, Egerben megtörtént. Én nem nagyon pártolom ebben a tekintetben ä belügyminister urat, hiszen akik figyelemmel kisérik a nemzetgyűlés működését tapasztalhatták, hogy épen ebből a szempontból többizben felszólaltam a nemzetgyűlésben és követejtem a keresztényszocialisták részére az egyesülési és gyülekezési szabadságot és nem helyeseltem a belügyminister urnák ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját. De bocsánatot kérek, ne az tanitsa ki a belügyminister urat ebben a kérdésben, aki maga is vétett ez ellen. (Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az igen t. szociáldemokratapárti képviselők egy része a szovjettanácsban is résztvett annak idején. (Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Ezt nem szemrehányásképen mondom, mert meg vagyok győződve arról, hogy a szociáldemokrata párt már ebben a tekintetben is javitott felfogásán (Lendvai István : Hol és mikor ?) és ha még egyszer uralomra jutna, akkor a szólásszabadságot és az egyesülési szabadságot becsületesebben képviselné, mint akkor. Mindez nem jelenti azt, hogy az egyesülési és gyülekezési jog fentartása mellett a legélesebben állást ne foglaljak és e helyt is ismételten felhivom a belügyminister ur figyelmét arra, hogy az egyesületeknél és az egyes szakszervezeteknél mindig helyezzen súlyt arra, hogy amenynyiben azoknak működése a gazdasági kérdések határát nem lépi túl, azoknak adja meg a teljes akeiószabadságot. Hogy ma nincs keresztényszocialista földmunkás-szövetség kormány magatartásának következménye, mert a keresztényszocialista földmunkásoknak nemcsak a. gyülésezést nem engedték meg, hanem a csendőrök sok esetben elszedték tagsági könyveiket is és méltatlan üldözésnek tették ki azokat a munkásokat. Ez nem helyes álláspont, mert hiszen a keresztényszocialisták mindig keresztény és nemzeti alapon állottak és nekik sohasem jutott volna eszükbe, hogy kritikus időben a polgárság ellen foglaljanak állást, vagy pedig a nemzet érdekeit veszélyeztető kérdésben a nemzet mellé ne álljanak. Ez nem jutott volna eszükbe, épen ezért szomorú volt látni azt, hogy a kormányhatalom ellenük fordult. Ha már a szociáldemokrata párt az egyesülési és gyülekezési jogot kivánja, legyen szabad ezzel a kívánsággal kapcsolatosan nekem is egy kívánságot előterjesztenem. Meg vagyok arról győződve, hogy a szociáldemokrata párt komolyan vallja az ő kivánságát, akkor nem veszi tőlem rossz néven saját kivánságom előterjesztését. Ez szintén az egyesülési jogra vonatkozik. Nevezetesen azt kivánom, hogy minél előbb törvényben szabályoztassék a munka szabadságának megvédése. (Helyeslés jobbfelől és a középen. — Lendvai István : Nem látom be, hogy ez a kormány miért nem iktatja ezt törvénybe !) Nemrégiben ez a kérdés itt a parlamentben szóba került és ahogy az újságokban, tehát nem a hiteles naplóban, olvastam, az egyik szociáldemokrata képviselő, amikor erről az oldalról egy ilyen törvényjavaslat benyújtását és törvényerőre emelését kérték, azt kiáltotta közbe : csak próbálják meg ezt a javaslatot idehozni. Nem tudom, igy volt-e, mert nem voltam jelen, csupán az újságban olvastam ezt a közbekiáltást. Igazán nem értem a szociáldemokratáknak ezt az ellenszenvét a munka szabadságának megvédésével szemben. Ha ők a szabadságnak, nevezetesen az egyesülési szabadságnak hivatott lovagjai, vájjon mi kifogásuk lehet az ellen, ha annak a munkásnak megadják azt a jogot, hogy ő abba a szervezetbe, abba az egyesületbe léphessen be, amelybe akar. Őnekik kellene kivánniok, hogy minél előbb életbe lépjen egy olyan törvény, amely a munkást megvédi egyrészt a munkaadó diktatúrájától, másrészt pedig egyéb szakszervezetek erőszakosságától. E tekintetben ma nagyon szomorú jelenségeket tapasztalunk. Akárhány gyár van Magyarországon, ahol más munkás, mint szociáldemokrata szakszervezeti munkás nem dolgozhat. És ha keresztényszocialista, vagy szervezetlen munkás