Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-553
A nemzetgyűlés 553. ülése 1926. évi május hó 17-én, hétfőn. 325 maszkodva kijelentem, hogy gróf Bethlen István kormánya iránt őszinte bizalommal viseltetem, (Helyeslés a jobboldalon.) mert megcsonkított országunk kétségbeejtő helyzetében akkora, vagy talán még nagyobb feladatok elé állitotta a magyar sors gróf Bethlen István ministerelnököt, mint a tatárjárás után IV. Béla királyt vagy a mohácsi vész után Martinuzzi Fráter Györgyöt. Azért mondom, hogy nagyobb és súlyosabb feladatok elé állitotta a magyar sors a jelenlegi ministerelnököt, mint a tatárjárás után IV. Béla "királyt, mert hiszen tudjuk, hogy a tatárjárás után az ország csonkitatlanul megmaradt és a visszatérő király nyomban hozzáláthatott az ország helyreállításához. Várakat, erődöket építtetett, köztük a hires és remek Mátyás-templomot, s olyan hatalmas arányú volt ez az épitkezés, hogy olyannal IV. Béla királynak sem elődjei, sem utódjai nem dicsekedhettek. Nézetem szerint ebből az következik, hogy a tatárjárás talán mégsem lehetett olyan rettenetes, mint ahogyan azt Rogerius mester siralmas krónikája leirja, mert 3000 megmaradt magyarral egy teljesen kifosztott és kirabolt országban nem lenetett volna olyan korszakalkotó beruházásokat teljesíteni, mintaminőket IV. Béla király teljesített minden külföldi anyagi támogatás nélkül. A mohácsi vész utáni Magyarország is jóval nagyobb volt, mint a mostani és a török sem volt olyan ádáz ellenség, mint a trianoni államok urai, (Ugy van ! a jobboldalon) mert hiszen az ország közepét megszállva tartó török nem gázolt bele a lelkiismereti szabadságba és nem akarta senkinek a torkára forrasztani _ a magyar szót csak azért, hogjf a magyarságot saját nemzetiségébe beolvassza. (Halász Móric : A török mellett a magyar közigazgatás is fennállott !) Én tehát ebben a sziszifuszi erőfeszítésben, amelyet a sors a magyar nemzetre rótt, amellé a férfiú mellé állok, aki ezeknek a hatalmas feladatoknak a teljesítésére vállalkozott, márcsak azért is, mert nézetem szerint a jelenleg élő magyar államférfiak közül ezeknek a feladatoknak megoldására az ő egyénisége a legalkalmasabb. (Ugy van ! a jobboldalon.) És ha nem ezekről a padokról, hanem ellenzéki oldalról szolgálnám is hazám érdekeit, akkor sem tudnám sárral dobálni azt a megyar embert, aki bár más elvi állásponton, de ugyanazokért a végső célokért küzködik, amelyekért minden magyar embernek küzködnie kellene. Nem tudnám sárral dobálni a magyar ministerelnököt, mert jobban tudom szeretni hazámat mint gyűlölni ellenfelemet. (Helyeslés a jobboldalon.) Aki gyűlölködni tud, aki könnyelműen belegázol a mások becsületébe, az nézetem szerint elveszítette az erkölcsi alapot ahhoz, hogy nemes eszmének és emelkedett gondolatnak legyen hirdetője, mert nemes eszmét és emelkedett gondolatot csak nemes eszközökkel lehet diadalra segíteni. (Ugy van! a jobboldalon). Aki nem nemes eszközökkel küzd az általa képviselt gondolat diadaláért, az nem is az eszme diadalát, hanem csakis a saját érvényesülésének önző érdekeit szolgálja (Ugy van ! a jobboldalon.), Én nem tudom megérteni, hogy elvi ellentétekből hogyan támadhasson magyar emberek között olyan mély és széles szakadék, amelyet ne lehetne áthidalni a mi nagyratörő nemzeti céljainknak és törekvéseinknek arany-hid jávai. (Lendvai István : Tessék ezt Vázsonyi Vilmostól kérdezni!) Megkérdezném, ha itt lenne. (Lendvai István : Az hatezer éves szakadék !) És én, miután látom, hogy a jelenlegi magyar kormány működésélben effelé az arany-hid felé közeledik és miután látom, hogy a belügyminister ur tudásához és hazaszeretetéhez képest igyekszik kivenni ebből a törekvésből a maga oroszlán-részét, az ebből fakadó bizalmam jeléül a belügyi költségvetést I elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb oldalon. — A szónokot számosan üdvözlik). Elnök : Szólásra következik ? Csik József jegyző: Malasits Géza! Elnök : A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik! Csík József jegyző: Várnai Dániel! Elnök : A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik ! Csik József jegyző : Eothenstein Mór ! Elnök : A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik! Csik József jegyző: Kabók Lajos! Elnök : A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik! Csik József jegyző: Pakots József! Elnök : Pakots képviselő urat illeti a szó. Pakots József : T. Nemzetgyűlés ! Előttem szóló t. képviselőtársam jónak látta a belügyi vita keretén belül dithirambuszt zengeni a mai magyar kormányzat fejének : gróf Bethlen Istvánnak. Végtelenül sajnálom, hogy ilyen személyes térre vitte a politikai vitatkozás menetét, mert szinte alkalmat ad nekünk arra, hogy belekapcsolódjunk a parlamentáris gyakorlat szerint az általa elmondott dicsérő és_ méltányoló gondolatokba és pont az ellenkezőjét állapítjuk meg mindazoknak, amelyeket itt jónak látott most meglehetősen érzelmes frazeológiával a nemzetgyűlés elé vinni. Én azonban tartózkodom ettől s minthogy a belügyi költségvetés tárgyalásáról van szó, elhagyom ezeket azokra az időkre, amikor csakugyan az általános politikai helyzet megbeszéléséről lesz szó. Ugyancsak igen t. képviselőtársam a vármegyei autonómia nemzetvédő, magasztos hivatását jellemezve, hivatkozott Kossuth Lajosnak egy levelére. Mindazt, ami felszólalásának ebből a részéből, mint értékes megállapítás elkönyvelhető, mindnyájan osztjuk, csak sajnos, meg kell állapitanunk azt, hogy hol van most az a vármegyei autonómia, mely valamikor a nemzeti ellenállás korszakában, nemzeti jogokat, nemzeti függetlenséget védett, hol van annak tiszta és nemes szelleme? Hol van most, amikor egészen szervilis vármegyei közigazgatással találkozunk, amikor hosszú múltra, ma már tizenhat esztendőre tekintenek vissza a közigazgatási bizottságok, és mint történelmi anakronizmusok, ott ülnek a közigazgatásban, mikor nem az idők megfelelő szelleme szerint történnek azok a fontos intézkedések, amelyek a mai Magyarország életfeltételeit jelentenék. Ha végigmegyünk a magyar közigazgatáson, mindenütt azt látjuk, hogy a titkos szervezetek rendszere először is épen a közigazgatást hatotta át és mindenütt ott ülnek a titkos társaságok bizalmiai, mint esökevényei a régi rossz rendszernek, annak az átkos úgynevezett kommunista rendszernek, mert ugyanaz a szellemi tipus jelentkezik a közigazgatásban. Lehet akárminő kitűnő a közigazgatás feje, lehet akármilyen komoly, lehet szociális gondolkodású és képviselheti igazán a jog álláspontját, ott van mellette a közigazgatásban a szerv, az a kiküldött titkos szervezeti tag, aki megfogja a kezét és nem engedi érvényesülni azt a szellemet, amelynek érvényesülnie kellene. Ezt mindenki tapasztalhatja vidéken a saját kerületében, Magamnak is volt részem találkozni egy ilyen közigazgatási szervvel, aki megmérgezte az egész kerület járásának szellemét, aki gyűlölködő volt mindenkivel szemben s tönkre nyomoritotta a szegény embert és mindazokat, akik politikailag nem egy gondolatkörben éltek vele. Ezt az egyoldalú szellemet ki kell irtani és akkor lehet beszélni arról, hogy a vármegyék I autonómiája csakugyan nemzeti gondolatot kép45*
