Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-553

308 A nemzetgyűlés 553. ülése 1926. évi május hó 17-én, hétfőn. dés van, amikor arról van szó, hogy terjesztetik a főváros közgyűlése elé egy javaslat, amelyben ezt a jogot az üzemek vezetésének és irányításának jogát megosztani akarják a belügyrninister ur szerve és az autonómia szervei között, akkor a székesfőváros autonómiájának minden egyes reprezentánsa élénken ellenáll ezen tervnek. Ne méltóztassék csodálkozni azon, hogy a székesfőváros közgyűlésén világnézeti szempontból diametrálisan szembenálló pártok is ugy találják, hogy ezt a jogot, az üzemek gazdasági vezetésének jogát, nem hajlandók kiadni kezükből és ha a kiküldött róka még annyira is dicséri a mi hangunkat, még akkor sem vagyunk hajlandók az üzemek sajtját kiejteni a csőrünkből. (Zaj.) Tgry tehát az a határozat, amelyet legutóbb a székesfőváros közgyűlése ebben a tekintetben hozott, nem jelent egyebet, csak ezt. Azt jelenti, hogy igenis, a belügyrninister ur az ő ellenőrző jogát gyakorolja az ő tetszése szerint bárminemű bizottság vagy bármely szakértő által, viszont az irányítást és a kezdeményezést a székesfőváros közgyűlése akarja hasonló módon gyakorolni. Én abból a tényből, hogy ez ellen a korrekt álláspont ellen a közgyűlésen mindössze 11 Ripka-párti (Szilágyi Lajos: Melyik az a Ripka-párt?) és 4 kinevezett bizottsági tag, összesen tehát csak 15 tag szavazott, látom azt. hogy ezt az álláspontot a főváros közgyűlésének olyan enormis többsége osztotta, melynek akarata mindenesetre tiszteletet és megfontolást érdemel. Abban a kérdésben, hogy most ez a kiküldött 12-es bizottság hogyan fogja megtalálni azt a módot, hogy az autonómia jogainak teljes csorbítatlan épségben tartásával biztosítsa a belügyminister ur jogának is teljes épségben való érvényesülését, lesz alkalma a főváros közgyűlése által kiküldött bizottságnak dönteni de egy egészen bizonyos az hogy ez a döntés más formában nem oldható meg, mint ezeknek a határoknak teljes tiszteletben tartásával és a főváros autonómiájának teljes megvédésével. (Helyes-lés a .jobbközépen.) A. belügyrninister urnák egy másik ténykedésére is ki akarok térni, amelvet az én igénytelen véleményem szerint az idő nem igazolt és ez az ügyosztályok összevonásának kérdése. A mélyen tisztelt belügyrninister ur akkor takarékossági szempontból megszüntetett négy ügyosztályt és egy alpolgármesteri állást. Ez t-a karé kossági szempontokkal és a közigazgatás egyszerűsítésének szempontjaival volt megindokolva. Én akkor is elleneztem és nem bírtam helyeselni de ma, egy évi tapasztalat után annál kevésbé tudnám ezt helyesnek és indokoltnak találni. De facto az a megtakarítás, ami ebből eléretett az öt főtisztviselő fizetése és nyusrdíja közti különbség- Ezzel az öt főtisztviselő fizetése és nyugdíja közti különbséggel szemben azonban az ügvosztályok öszKzevonásn által csak a székesfővárosi városháza épültében elrendelt átalakítások költségei is egy félmilliárdot tettek ki. tehát amíg ezt behozzák, addig a takarékosságról egyelőre beszélni nem lehet. Takarékosságról maid akkor lehet beszélni, ha ez az 500 millió korona a fizetés és nyugdíj közötti differenciából megtérül (Rakovszky Iván belügyrninister: Paoiros. dologi kiadások és az osztályok közötti levelezés!) Méltóztassék meggyőződve lenni, mélyen t. belügyrninister ur. hogy én most nem rekriminálni akarok. Azt állítom ma is. hogy ennek az ügynek személyi része likvidálva van és a személyi részre nem térek ki. Kitérhetnék rá és hálás téma volna a jobboldal számára kitérni a dologra, de nem térek ki. De azt igenis állítom, hogy ennek a kérdésnek anyagi, dologi része nincs likvidálva. A székesfőváros közönségének közérdeke ellen van ez az intézkedés, mert hiszen azok az ügyosztályok ma is épugy állanak, amint azelőtt állottak, csak az a különbség, hogy nem egy tanácsnok, hanem főjegyző ál] az élén. (Rassay Károly: Sehol sincs olyan túltengő adminisztráció, mint itt!) Elismerem, mélyen tisztelt kén viselő ur, hogy a székesfővárosnak némileg túltengő adminisztrációja van és ezzel szemben a mai szituációban nem lehet négy állás megszüntetésével védekezni, hanem igenis, egy gyökeres szervezeti reformmal, amelyet csakis az uj székesfővárosi törvény van hivatva megoldani. Ez annak- nem lehet esrv szerves alkotó része, ellenben mit idéz elő? Előidéz egy olyan túlterhelést az egyes főtisztviselőkben, különösen a két megmaradt alpolgármesterben, hogy egy-egy alpolgármesterre 30 bizottságban való elnöklés esik. Méltóztassék elképzelni azt, hosry szerdán és csütörtökön közgyűlés és tanácsülés miatt nem lehet nekik elnökölniük, marad tehát négy napjuk, amikor, ha délelőtt és délután is ülést tartanak, egy héten nyolc ülést tudnak tartani, vagyis minden negyedik héten tudósak leigy bizottság ülésezni, amiből az következik, hogy a fővárosnál levő ügyek halasztást szenvednek, ez pedig a közérdek kárára van. (Rassay Károly: Szervezeti reformot!) Nemcsak én látom ezt így, hanem igenis igy kell látnia az egész városnak, ha felfigyel azokra a nap-nap után megnyíló sírokra, amelyek a székesfővár ois főtisztviselői karát mostanában megtizedelik; hiszen a halál még sohasem grastszált annyira a székesfőváros főtisztviselői karában, mint most. Egy esztendő óta hat tanácsnokot és egyéb hasonló rangú főtisztviselőt temettünk, a múlt héten is temettünk egyet, akik; öszeropoannak ama horribilis munka alatt, amely rájuk hárul. Nem akarok a múltra vonatkozólak rekriminálni, de a jövőre vonatkozólag szeretném kérni a belügyrninister urat arra, hogy az októberben bekövetkezendő tisztujitásníál ne méltóztassék gátat emelni az ellen, ha megint három alpolgármestert és 16 tanácsnokot választunk mert méltóztassak miegrgyőződve lenni, ha lehetséges volna addig a szervezeti reformot megcsinálni (Rakovszky Iván belügyrninister: Nem lehet!) én volnék a legelső, aki meleg tapssal üdvözölné! A belügyrninister ur tanú arra., hogy én minden beszédemben az uj székesfővárosi törvényjavaslat megalkotását sürgettem. Ma is nagyon boldog lennék, ha a székesfőváros törvény reformja addig megvalósitható volna. Amennyiben azonban addig -nem valósitható meg, (Rassay Károly: De miért? Ezt nem tudom megérteni!) akkor méltóztassék belenyugodni abba, hogy mi az őszi . tisztujitásnál ne ítéljünk halálra embereket akkor, mikor őket tanácsnokkiá vagy alpolgármesterré megválasztjuk, hanem hogy mi akkor olyan embereket is választhassunk meg, akiknek munkaereje nem őrlődik fel ennek a rettenetes igazán el nem viselhető munkának súlya alatt. A folyó évben ismét megfrissitették a választók névjegyzékét, a választók névjegyzé; kének idei reviziója azonban olyan jelenségeki kel járt, amelyekről itt is szónak kell esni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Bevették a kihagyottakat! — Propuer Sándor: Nem irtották ki a szavazókat! — Egy hang a szélsőbalolda; Ion: Nem vették be a halottakat!) Hogy mi ] történt, arról beszélek, a halottakról azonban ! nem ajánlom, hogy ott beszéljenek, mert azonnal jövök vele. Nem áltatom magamat azzal,