Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-553

S02 A nemzetgyűlés 553. illése 1926. évi május hó* 17-én, hétfőn. javaslatnak ide való beterjesztése, illetőleg- itt való letárgyalás azoknál a viszonyoknál fogva, amelyek a nemzetgyűlésben ezidöszerint uralkodnak, igazán kárbaveszett és reménytelen volna. Amikor mi a költségvetésnél, amelyet valóban normál költségvetésnek lehet tekinteni, ilyen hosszú ideig immorálunk, nem lehet csodálni, ha olyan rendkivül fontos, olyan nagyjelentőségű reformnak tárgyalására, mint amilyen a közigazgatási reform, nem kerül sor. (Propper Sándor: Más annak az oka!) De van egy másik ok is, (Farkas István: Egy rendes kormány kellene hozzá!) amiért én ennél a tárcánál bizonyos témákat egyenesen elhanyagolok és mellőzök. (Fábián Béla: A belügyi tárcánál divatos az eltussolás!) Ez nálam nem forog fenn, erről biztosithatom a t. képviselő urat! (Zaj. — Elnök csenget.) Ez azért van igy, mert a belügyi tárcával kapcsolatos tervek, gondolatok, indítványok a pénzügyi bizottságban lettek volna előterjeszthetők. Méltóztassanak csak elgondolni, milyen nagyjelentőségű témák vannak napirenden. (Rupert Rezső: De hiába a legjózanabb javaslat, mindent leszavaznak! — Zaj. — Elnök csenget.) A közigazgatási reformon kivül itt van pl. nemcsak a fővárosnak, hanem a városoknak, sőt többet mondok, a községeknek is üzemviteli kérdése. Ez egyike a legizgatóbb kérdéseknek annyiban, mert* igazán érdekli a közigazgatási jogászokat és szakértőket, hogy ez a kérdés miképen volna rendezendő. Méltóztatnak tudni, hogy a törvényhatóságokról szóló régi törvény a minister jogát ebben a tekintetben a minimumban állapította meg. Ez természetes is volt, hiszen ezelőtt 50 esztendővel az üzemek jelentőségéről nem is álmodhattunk. Ujabb intézkedés csak a fővárosi törvényben történt és azt is méltóztatnak tudni, hogy e törvényintézkedésre vonatkozólag eltérők a vélemények. A minister legfőbb felügyeleti ós ellenőrzési joga szemben áll az autonómiával, amely a székesfővárosban a legerősebb, de igen nagyjelentőségű a törvényhatóságoknál, törvényhatósági városoknál, sőt általában még a községeknél is. Én azt gondoltam t. i., hogy a pénzügyi bizottságban mind a két nagyjelentőségű téma valamikópen szóvá fog tétetni. Végrtelenül sajnálom, hogy ez nem történt meg, sem inditvány, sem észrevétel nem tétetett s még felszólalás sem történt ezen igazán nagyjelentőségű belügyi kérdéseknél. Én meg ennek az anyagnak hiányában nem érzem magamat hivatottnak és feljogosítottnak arra, hogy ezekről a kérdésekről bővebben is nyilatkozzam. T. Nemzetgyűlés! Az előterjesztettekből méltóztattak látni, — s ezt általában meg lehet állapítani — hogy a belügyi tárca gazdaságosan működik és hogy a gazdaságosság elvei szerint csinálta meg a maga költségvetését. Megállapítható az is, hogy a többlet percentualiter kisebb, mint más tárcáknál, amiből ; következik az, hogy a takarékosság elve ennél a tárcánál igen erősen az illetékesek szeme előtt lebegett. (Rupert Rezső: Több mint egy billió a rendőrministerium költségvetése!) Ezek alapján tisztelettel kérem, méltóztassék a belügyi tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra kö vétkezi ki Forgács Miklós jegyző: Eőri-Szabó Dezső! ; Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik. . .. . I Ki a következő szónok? Forgács Miklós jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! A belügyi tárca vitájában az ellenzéknek túlságosan sok elmondanivalója van, annyival is inkább, mert véleményünk szerint ez a legfontosabb tárca. Az ország külpolitikája, pénzügyi és gazdasági helyzete attól függ, milyen egy ország belpolitikája, mert ha egy országban rossz belpolitikát csinálnak, ha az ország belügyi politikáját rosszul irányitják, abban az esetben odakint hiába igyekeznek a követek, a külügyi apparátus jó külpolitikát csinálni, hiába a pénzügyministerium minden terve, hiába minden tehetség, minden nagy gondolat, mert rossz belügyi igazgatás mellett s ott, ahol a rend teljes mértékben nincs helyreállítva, sem jó külpolitika, sem jó pénzügyi vagy kereskedelmi politika nem lehetséges. A legutóbbi költségvetés általános vitája alkalmával az egész belügyi tárcát és az országban uralkodó állapotokat csak egy mondattal akartam jellemezni és ez az egy mondat tette feleslegessé, hogy én a belügyi tárca vitájánál többet mondjak, az a mondat, amelyet ina is megismételhetek, hogy Budapesttől 28 kilométer távolságban még mindig Endre László a főszolgabíró. (Lendvai István: Isten éltesse! — Taps a középen.) Az a tény, hogy egy olyan ember, aki ellen a fegyelmi ügyek irtózatos tömege van folyamatban, aki az alispánnak, felettes hatóságának határozatait többszöri felhívás ellenére végre nem hajtja, aki ellen a bíróság előtti panaszoknak mérhetetlen tömege van folyamatban, Magyarországon még esztendők után is főszolgabiró lehet és vele szemben az egész belügyi kormányzat, az egész vármegyei hivatalos kormányzat tehetetlen, mutatja legjobban, hogy Magyarországon belügyi téren milyen állapotok vannak. (F. Szabó Géza: Folyamatban van az eljárás ellene!) Tudom, hogy esztendők óta folyamatban van, de mindig az a válasz, hogy majd a fegyelmi bizottság elintézi. Pestvármegye ben pedig a fegyelmi bizottság elnöke ennek a fegyelmileg többszörösen megtámadott főszolgabírónak vadászpajtása és legjobb cimborája, Pálóczi-Horváth István. (Putnoky Sándor: A fegyelmi választmány elnöke a főispán! Nagy jogi tévedés!) Ilyen körülmények között, amidőn az egész vármegye tudja, hogy mi az oka annak, hogy ez a kérdés nincs elintézve, én nem találok jellemzőbbet, nem tartok semmit nagyobb fekélynek — talán még Nádosy Imre országos főkapitányságát sem — és olyan határozott bizonyítéknak az egész magyar belügyi kormányzat visszássága mellett, mint azt a tényt, hogy ebben az országban egy főszolgabiró, bár az egész hivatalos apparátus az ő eltávolítását követeli, továbbra is megmaradhat hivatalában, Budapesttől 28 kilométernyire abban a községben, ahová a kormányzó nyaralni jár. A belügyminister tehát az eljárásoknak le nem folytatása jmiatt egy régi, még Ferenc Józsefi szokás következtében — hogy t. i. a főszolgabírót meghívják az udvar vadászataira — abba a kényszerű helyzetbe hozza a kormányzót, hogy egy olyan emberrel, aki ellen fegyelmi és bírósági eljárások tömege folyik, kénytelen .együtt vadászni. Ezért a belügyminister ur felelős és felelős az egész kormány is. (Petrovácz Gyula: Talpig gentleman!) Egy másik jellemző dolog az, hogy én a tegnapi napról azt olvasom, hogy az egyik községiben egy nagy fajvédő gyűlésen, amelyen — ma már a helyzetnek ez a jellemzője — fajvédők nem igen voltak jelen, hanem csak