Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-552

29a 'A nemzetgyűlés 552. ülése 1926. van itthon a nemzetgyűlésben kifejteni, és törekedhetik az orvoslására, vagy kifejtheti azt a napilapok hasábjain, amint legutóbb egy másik volt magyar igazságügyminister. Nagy Emil épen a franküggyel kapcsolatban ezt a Budapesti Hírlap hasábjain megtette. Most áttérek magára a cikkre és annak bizonyos részleteire. Maga a nevezett liberális lap jónak látta a cikk előtt a következő közleményt közölni (olvassa): »A volt magyar igazságügyminister alább következő kijelentései különösképen érdekesek. Mi azonban hangsúlyozni szeretnők, hogy a bűnösség vagy az ártatlanság kérdésében definitiv véleményt majd csak a pernek lefolytatása, a pernek lezárása után lehet alkotni.« (Egy hang a jobbközépen : Korrekt nyilatkozat! — Kuna P. András: Becsületes vélemény! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: El kell olvasni a cikket]) Meg kellett érnünk tehát azt, hogy annak az ellenséges és a keresztény-nemzeti gondolattal semmiképen sem rokonszenvező orgánumnak is volt annyi tisztessége, hogy kijelentette — ezzel legalább is azt jelentette ki, — hogy nem mindenben irja alá Vázsonyi Vilmos képviselőtársunk, volt magyar igazságügyminister kijelentéseit és volt olyan logikus, hogy megállapította, hogy majd az ártatlanság vagy a bűnösség kérdésében csak a per letárgyalása után lehet végképen nyilatkozni. Azt mondja első mondatában a volt igazságügyminister ur, Vázsonyi Vilmos képviselőtársunk, hogy »majdnem hat hete távol vagyok Magyarországtól«. Méltóztassék megengedni, azt tegyem hozzá, hogy ha Vázsonyi Vilmos képviselőtársamnak, testileg olyan jót tesz a külföldön való tartózkodás, mint amennyire politikailag a magyar közállapotoknak jót tenne, ha Vázsonyi Vilmos és a többi Vázsonyi Vilmosok minél hosszabb ideig távol lennének a magyar közélettől, akkor Vázsonyi Vilmos képviselőtársunk huszonnégy órán belül tökéletesen felgyógyulna. (Létay Ernő: Milyen szellemes!) Azt mondja továbbá: ... »azonban nagyon szivesen kész vagyok arra, hogy a frankper tárgyalásának eddigi eredményére vonatkozóan a magam megjegyzéseit megtegyem. Bizonyos momentumok ebben a tárgyalásban a részletek ismerőinek annyira az idegeire mennek, hogy sokkal nehezebbé válik számára a hallgatás, mint az, hogy beszéljen.« Hát idege válogatja, t. Nemzetgyűlés, és az a kérdés, hogy valakinek az idegein milyen sok száz vagy esetleg sok ezer éves atavisztikus hurok rezegnek végig. Nekünk is nagyon sok minden az idegeinkre megy; ennek a küzködő lerongyolt Magyarországnak különösképen az idegeire ment az a frankhadjárat, amelyet sajtóban és nemzetgyűlésben épen Vázsonyi Vilmos képviselőtársunk és az ő tábora folytatott. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelői) T. Nemzetgyűlés ! Azt mondja ez a cikk, miután tudomásul adja a közönségének, hogy az a. kormány, amelynek uralma alatt nyugodtan megtörténhetett mindaz, ami megtörtént, makacsul a helyén marad, azt mondja tovább, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szenzációs ! Hát ez

< nemzetgyalázás ?) hogy a vizsgálatban a legfelsőbb hatalom, és az ő ügyészsége képviseli a vádat; a kormány azon törekszik, hogy ebben az ügyben ártatlansági bizonyítványt szerezzen magának, (Ruppert Rezső : Persze, hogy arra !) de milyen értéke lehet egy ilyen bizonyítványnak akkor, amikor a pörnek előkészitése, mikor a panasz és a vád képviselete a kormány orgánumainak kezében van! (Felkiáltások a jobboldalon: Ez mindenütt igy van ! — A szélsőbaloldalon : Ezért kellett volna lemondani ! Ez nem nemzetgyalázás !) Méltóztatik látni, hogy miről van szó, hogy kezdődik az inszinuáció, ((Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) I évi május hó 15-én, szombaton. Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! Lendvai István : ... ami végigvonul az egész cikken. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Önök engem nem fognak elnémitani. A külföld elé ugy álíitják oda ezt az egész ügyet, mintha a kormány egyenesen bűnpalástolást követne el, mintha egyenesen részese lenne a frankhamisitásnak, és mintha a magyar független bíróság nem volna független ettől, a szerintük bűnrészes vagy bűnpalástoló kormánytól. Azt mondja a továbbiakban ez a cikk — és ebben az egyben igazat adok a cikkírónak, de majd rá is fogom olvasni, hogy milyen értelemben — hogy »az igazságnak azonban félelmetes ereje van, és ha nem tudja magát egy árvíz erejével keresztül ütni, akkor lassankint mégis csak átszivárog.« Mondom, módomban lesz majd erre rámutatni. A cikk a továbbiakban, amiket nem kivánok részletezni, állandóan és ismételten visszatér arra, hogy a törvényszéki fötárgyalást vezető tárgyalási elnök egyszerűen mulasztásokat követ el, tendenciózusan teszi azt, hogy bizonyos kérdéseket nem tesz fel a vádlottaknak vagy a tanuknak és tervszerűen kerüli azt, hogy világosságot vethessenek a tárgyalás során arra, hogy a kormánynak igenis tudomása volt a frankhamisításról és hogy a kormány igenis részes és hogy a kormány igenis elkövette a bűnpalástolást. (Rupert Rezső : Ezt nem kell Vázsonyitól hallani, ezt ugy is tudjuk !) Aki a cikket végigolvassa, meggyőződhetik arról, hogy nemcsak a kormány ellen intéztetik olyan támadás, aminő támadást még olyan szélsőséges ellenzéki képviselőnek sem volna szabad épen ilyen orgánumokban, épen a külföldön elkövetni, hanem a legvakmerőbb támadás történik a magyar bíróság függetlensége és tekintélye ellen. (Ugy van ! jobbfelői.) Azt hiszem, hogy ezt a t. Nemzetgyűlés szó nélkül nem hagyhatja s kell hogy a törvényhozás is a maga részéről, legalább a maga túlnyomó többségében felháborodással és megvetéssel visszautasítja (Egy hang a szélsőbaloldalon : Hahaha !) és kell, hogy egyúttal igazságos és méltó megtorlás ezért ne késsék, mert efféle bűnöket a független magyar bíróság ellen talán még Vázsonyi Vilmos képviselőtársunknak, a volt igazságügyministernek sem szabad elkövetnie. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Ha bárki más követte volna el ezt, súlyos bűn lenne, de annál súlyosabb, hogy egy magyar nemzetgyűlési képviselő követte el s még súlyosabb, ha egy olyan nemzetgyűlési követi el, aki magyar pecsétőr volt valamikor, akinek tehát fokozottan kellene éreznie a felelős" séget és kellene tudnia azt, hogy nagyon sok tekintetben egyszerűen nincs is igaza sem a cikkének tendenciájában sem annak egyes részleteiben. (Fábián Béla: Ez relativ dolog! — Nagy Vinee : Ez nem nemzetgyalázás !) Híreket hallottunk arról, hogy az ügyészség már a maga részéről megindította volna az eljárást Vázsonyi Vilmos képviselőtársunk ellen. Nem tudok róla hivatalos helyről, várom az igazságügyminister ur válaszát és nyilatkozatát. Ez az egyik ok, amiért most e hirek dacára is szóvátettem ezt a kérdést, (Rothenstein Mór : Mi az ? Megrendelték ?) a másik ok pedig, hogy miért épen csekélységem teszi szóvá ezt a kérdést ; miért épen csekélységem érezte ezt kötelességének, az, hogy_ csekélységem annak a nemzedéknek képviselője itt ebben az ülésteremben, amely nemzedék 20—25 esztendővel ezelőtt még csak az iskola padjaiból szemlélhette azt a munkát, amit Vázsonyi Vilmos és az ő tábora ennek a nemzetnek rovására, megkezdett és végzett (Fábián Béla: Megmagyarositották Budapestet ! ~ Felkiáltások