Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-552

Ä nemzetgyűlés 552. ülése 1926. pitalizmus korlátlan hatalommá válik és amint válhatott is, ez ellen a korlátlan hatalom ellen mindent mieg kell tenni, hogy a munkásosztály megfeleiliő védelmét megteremthessük. Most, amikor a kereskedelmi egyezményeket egymásután megkötik, idehozzák és ratifikálják, különösen napirendre kell tűzni a munkásosztály szociális védelmét. Ebben a tekintetben a kormánynak nagyon sok mulasztást kell pótolnia. A kormánynak nagy kötelességei vannak és mi most csak azt mondhatjuk, hogy a magunk részéről minidlent el fogunk követni, hogy teljesítse is a kormány ezt a kötelességiát. Végül még egyet. Utalok arra, hogy a kormány^ már a múlt esztendőben^ felhatalmazást kért és kapott az exportvisszatierités életbeléptetésére vonatkozólag s ezt még* mostanáig se csinálta meg. Az (érdekképviseletek szorították arra a kormányt, hogy ebben a tekintetben felhatalmazást kérjen, mert hiszen tudvalevő az, hogy a belföldi forgalmi adó erősen megterheli az ipari gyártmányokat és az export terén a megterhelés miértékiben csökkenti a magyar ipari áru versenyképességét. Képtelen helyzet áll elő ebből és tűrhetetlen hogy a kormány a forgalmi adóval szemben a legenyhébb reformot sem akarja keresztülvinni. Az exportvisszatéritléis a magyar iparcikkek útját egyengetné kifelé, könnyítené az exportot és ezzel egyidejűleg természetesen a munkaalkalmat is szaporítaná. Németországban gondoltak erre, amikor leszállították a forgalmi adót 2%-ről 0'75%-ra.Gondoltak eíre Ausztriában is, amikor az exportvisszatérités rendszerét egyre jobban kifejlesztik. Épen a múlt hónapban törtánt meg Ausztriában, hogy kormányrendelettel a 40%-os exportvisszatéritést 100%-ra emelték fel, teljesen szabaddá tették az osztrák export útját attól a forgalmi adótól, amely nálunk oly tűrhetetlen mértékiben megnehezíti az exportot. Hiszen olyan magától értetődő, hogy ez a forgalmi adó, amelyei megterhelik a magyar árucikkeket, a magyar termelést, ugyanilyen mértékben akadályozza az exportlehetőségeket is, mert külföldön nem tud versenyezni azokkal a gyártmányokkal, azzal a termeléssel, amely minden _ forgalmi " adó^ megterhelés nélkül dolgozik. Én tehát ismételten utalni kivánok arra, hogy a kormány a kapott felhatalmazás értelmében sürgősen intözkedjék és különösen az iparcikkekre vonatkozólag az exportnál rendelje el az exportvisszatéritést annál is inkább, mert hiszen felhatalmazást kért rá, tehát éljen is most ezzel a felhatalmazással. Most még csak azt kivánnám legvégül megjegyezni, hogy a törvényhozásnak most már becsületbeli kötelessége az, hogy hozzáfogjon a munkásvédő törvények megalkotásához, becsületbeli kötelessége ez a magyar törvényhozásnak annál is inkább, mert azok a vámegyezmények, amelyeket eddig a többség votumával a magyar törvénytárba becikkelyeztek, nem védelmezik meg

1 a dolgozó munkást, nincsenek semmi hatással abban a tekintetben, hogy a nagy munkanélküliség enyhüljön, teljes szociálpolitikai védelem nélkül, a kapitalizmus mohóságának teljes kiszolgáltatottságában nem lehet meghagyni ezt a magyar munkásosztályt, sem az iparban, sem a mezőgazdaságban. Ez a munkásosztály most már joggal követeli, — a 12-ik órára utalhat — hogy hozzá kell fogni a munkayédő törvények megalkotásához. Erre int ez a javaslat is, melyet én a magam részéről közel sem tartok jónak arra, hogy annak becikkelyezéséhez sza- . NAPLÓ. XLIII. évi május hó 15-én, szombaton. 283 vazatommal hozzájárulhassak. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Malasits Géza képviselő ur. Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! Az igen t. előadó ur azokról az urakról, akik ennek a szerződésnek technikai részleteit bonyolították le, egy pár igen kedves dicsérő szót mondott, melyekhez én magam is hozzájárulok. Elismerem, hogy azok az urak, akik ennek a szerződésnek technikai részleteit keresztülvitték, igazán derék, jó munkát végeztek. Abban is egyezem az előadó úrral, hogy ennek az igazán szorgalmas és jó munkának eredménye meglátszik ugyan a szerződésen, a hatásai azonban az ország számára még sem lesznek olyanok, melyeket zavartalan örömmel lehetne üdvözölni. A szerződés tételei nem valami kedvezőek, szóval — hogy egyszerű nyelven fejezzem ki magam — a rengeteg fáradság, a rengeteg munka ellenére az eredmény nem kielégítő. Ezt a zsidó ugy szokta mondani: Viel nieloche, wenig broche, — nagyon sok munka és kevés áldás van ezen az egész szerződésen. Ha mármost kissé szemügyre akarjuk venni ezt a szerződést, ennek eredményét és különösen azt, hogy miért nincs ezen a szerződésen áldás, akkor ezt csak ugy tehetjük tökéletesen, ha a szerződő felek erőviszonyait, gazdasági és politikai struktúráját figyelembe vesszük; csak igy tudjuk egészen pontosan megállapitani, hogy miért nincs áldás azon a munkán, amelyet a mi tisztelt küldötteink igen derekasan és igen nagy fáradsággal végeztek. Ausztria, bár kapitalisztikusan termelő,, iparilag fejlett ország', de a nagybirtok ott nem olyan természetű, mint nálunk Magyarországon. Azután Ausztriában nincs hitbizomány. A földbirtok megoszlása sokkal egészségesebb, mint nálunk. A városai kivétel nélkül a mi városainknál jóval gazdagabbak; ugy ipari, mint mezőgazdasági lakossága a relativ jólét egy bizonyos fokán áll, sokkal többet vásárolnak a várostól, mint nálunk a falvak lakosai és igy Ausztria vagyonilag valamivel jobban áll, mint Magyarország. Politikailag Ausztria köztársaság, a kormány az általános, egyenlő és titkos választójog alapján választott nemzetgyűlés többségéből kerül ki. Mármost ezzel a magas kulturfokon álló, egyenlő birtokmegoszlásu és fogyasztóképes városi lakossággal biró Ausztriával szemben nézzük meg Magyarország politikai és gazdasági struktúráját. Rögtön meglátjuk, hogy miért nincs áldás azon a munkán, melyet a mi tisztelt küldötteink végeztek. Magyarország király nélküli királyság. Nyilt választójog alapján összehozott többségből került ki a kormánya, mely a közvéleményre való tekintet nélkül dönti el az ország sorsát. A birtokviszonyok megoszlása a lehető legkedvezőtleneb és ezen lényegesen a földbirtokreform sem segitett. Hazánk 16 millió hold földjének több, mint a fele, 8 7 millió hold, kilenezer család kezén van, ezzel szemben a többmilliós földmivesnépnek jut 8-7 millió hold és circa 1,200.000 nincstelen földmivesmunkásnak egy lánc földje sincs. A városi lakosság az elszegényedett középosztályu intelligenciából áll, egy egészen vékony iparosréteg van, amely tengődik, nyomorog, amelynek kulturszükségletét egy napilap kielégíti, amelynek további kulturszükségletét kielégiti esetleg a Pestről odaszállított képes hetilap, no meg a vendéglő zöld asztala. Ezen túl nem megy. 40