Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-551
A nemzetgyűlés 551. ülése Ï926. Szeder Ferenc: T. Nemz e'gyűlés ! Azoknak az indokoknak alapján, amelyeket ezen az oldalon a tanyai iskolák létesítésére minduntalan felhoztunk, bátorkodom a következő javaslatot élői erjeszteni. Javaslom, hogy a tanyai iskolák létesítésére előirányzott 1,624.000 pengő emeli essék fel a tavalyi mértékre, azaz 2,320.000 pengőre. Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyzi» : Senki sincs feljegyezve. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vi; át bezárom. A kuHuszminister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Amint méltóztatnak tudni az appropriációs javaslatból, amelyet a pénzügyminisí er ur benyújtott, nekem építkezésekre nemcsak a költségvetésben előirányzott hitel áll rendelkezésemre, hanem azonkívül még egy igen tekintélyes beruházási hitel ugyanerre a célra. Ezek az összegek a jövő kezelésben nagyjában elégségesek arra, hogy célt érjünk. Ahogyan az alapbeszédemben, az első nagy beszédemben mondottam volt, többet tudunk a rendelkezésemre álló hitelből megépiteni, mint amennyi az úgynevezett sürgős nagy programúiban fel volt véve. Az Államépiteszeli Hivataloknak és a kultuszminist eriumnak mostani, sajnosán csekély személyzete egy nagyobb építkezési akciót nehezebben is tudna elimentálni. Én tehát az igen t. képviselő ur támogatását majd akkor fogom kérni a hitelek felemelése tekintetében, későbbi esztendőkben, amikor megint számottevő összegre lesz szükség. (Szeder Ferenc : Ha akkor még itt leszünk, nagyon szívesen !) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánít qm. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. nemzetgyűlést, méltóztatik-e a rovatot eredeti szövegében elfogadni, szemben Szeder Ferenc képviselő ur elleninditványával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani J (Megtörténik.) Többség. A Ház az eredeti szöveget fogadta el, Szeder Ferenc képviselő ur elleninditványát pedig elvetette. Következik: Művészeti tanintézetek. Kiadás. Rendes kiadások. »22. cim. 1. rovat.« Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni 3 Hebelt Ede jegyző (olvassa) : 22. cim. Művészeti tanintézetek. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok : 664.034 pengő. — Ki c s Menyhéi t ! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! A művészeti tanintézeteknél vagyok bátor a minister ur figyelmét felhívni a Képzőművészeti Főiskolának tanítására és kiállításaira. Annak idején, amikor Benczúr Gyula világhírű festőművészünk lehunyta szemét és örökét be kellett tölteni, ez épen az úgynevezett keresztény irányzat idejére esett. Akkor mélyreható személyi változás állott ott be, a tanítás rendes menete a Képzőművészeti Főiskolánál megváltozott és nem abban a rendszerben és szellemben tanítottak tovább, amelyet Benczúr és elődei : Lotz, Székely Bertalan és a többi nagy művészek bevezettek, hanem egy uj irányzatot igyekeztek ott meghonosítani és a tanári kart is ugy állították össze a Képzőművészeti Főiskolában, hogy tiszteletreméltó művészeket neveztek ugyan ki tanároknak, ezek a művészek azonban Csók Istvánnal, Vaszaryval és a többiekkel élükön, az új iskola hi vei. Én azt hiszem, hogy a minister ur véleménye e tekintetben teljesen azonos az enyémmel, hogy t. i. mindenféle művészeti irányt lehet akceptálni, lehet a futurista, a plein air vagy a flamand festészeti irányokat is tanítani, de a művészetnek megvannak a maguk örök törvényei, amelyek ugy az évi május hó 14-én, pénteken. 269 olasz és a flamand reneszánsz-ban, mint a régi művészetben azonosak voltak, akár a festészetnél, akár a szobrászatnál. A rajzolásnál a testalkotásnak törvényeit, kétszerkettőjét minden körülmények között tanítani kell és csak azután következhetnek a színezésben és más tekintetben eltérések. Ezt mindenféle művészeti evolúciónál tapasztaltuk és ez a művészettörténetben is meg van irva. Alkalmam volt a Képzőművészeti Főiskola ifjúságának több kiállítását megtekinteni. Ezek azonban, sajnálatomra, arről győztek meg engem, hogy ott a tanitás nem abban az irányban folyik, mint amelyet Székely Bertalan, Benczúr Gyula és Lotz megindítottak és amely igazán nagy hírt biztosított az intézetnek, hanem a tanítványokra is átragadt ez az uj rendszer, amelyet ez az ujabb irányzat kivan a művészetben érvényesíteni. Amint az egyes művészeknél, akik kikerülnek az intézetből, feltétlenül tiszteletreméltónak tartom, ha akármilyen irányzatban — akár futurista, akár plein air, akár más irányban — nyilatkozik meg művészeti tehetsége és képessége, épugy feltétlenül betegesnek és helytelennek tartom magában az intézetben csak egy irányzatnak tanítását. Még egy másik kérésem van. A képzőművészeti iskolai tanárok kinevezésénél méltóztassék a minister urnák a régi tradiéionális szellemet ápolni. Bármilyen kitűnő esztétikus is valaki, mint pl. Lyka Károly, mégis Benczúr állását elfoglalva nagyon nehéz feladat elé állította saját magát, mert a képzőművészetben mindenütt az egész világon nem az az egyetemi tanitási módszer van érvényben, amelyet ujabban Pékár Gyula igyekezett ott bevezetni, hanem mesteriskolák vannak. Egy-egy kiváló világhirü művész maga köré gyűjti tanítványait és egyéni tudásával, zsenialitásával igyekszik őket a művészet titkaiba bevezetni. Ezen régi, a világ minden részében — igy Münchenben és Parisban is — alkalmazott és bevált leghelyesebb módszerrel szemben nálunk uj módszert igyekeznek bevezetni, t. i. az egyetemi tanitási szisztéma szerint akarják a művészetet is tanítani, ami pedig felfogásom szerint teljesen képtelen dolog. Arra kérem a minister urat, hogy ezekben a kérdésekben olyan művészeket, mint Zala György, Stróbl Alajos, és a festőművészek közül azokat, akiknek Parisban, Londonban világsikereik voltak, méltóztassék megkérdezni, mert ezeknek szakvéleménye ezekben a kérdésekben sokkal irányadóbb és súlyosajbb, mintha akármelyik esztétikus vagy kiváló újságíró mond szakvéleményt, a közmüvészeti oktatás reformjáról. Minthogy a kiállítások arról győztek meg, hogy tényleg nem abban a helyes, egészséges, szociális és művészei i irányban halad a tanitás, amelyben haladnia kellene, ebben a t ekint e" ben fel' ét lenül a t anárokon keresztül óhajtandónak és szükségesnek tartanám valamilyen módon a minise er ur beavatkozása.. Ugyancsak itt felhívom a minister ur figyelmét arra is, hogy a művész-tanítványok rendkívül nagy nyomorúságban vannak. Ezeknek élelmezése, elhelyezésük lakás tekintetében még mindig nagy probléma. Eddigelé Középeurópának szinte egyetlen állama sem vehette fel a versenyt művészképzés tekintetében Magyarországgal, ha azonban a művésznövendékek ellátásáról, szociális jólétéről nem méltóztatnak gondoskodni nagy oh b mértékben, Középeurópa legnagyobb festői és szobrászai csakugyan nem fognak Magyarországból kikerülni. Arra kérem a minister urat, hogy amint a székesfővárosnál megcsináltuk azt, hogy a közgyűlésen keresztül elfogadtattuk, hogy nagyobb összegű vásárlásokat eszközöljenek, necsak az érett művészek alkotásaiból, hanem a kiválóbb és tehetségesebb növendékek alkotásaiból is, ugyanar
