Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-551
266 A nemzetgyűlés 551. ülése 1926. évi május hó lé-én, pénteken. hogy a tani lóság milyen mostoha sorsra van kárhoztatva. Végtelenül csodálkozom azon, hogy az országban lejátszódott forradalmak, ellenforradalmak és felfordulások, tehát épen az emberi lélekből eredő kirobbanások után, amelyek gazdasági okokra is vezethetők vissza, a magyar állam vezetői a mindenkori kormányok nem gondoltak arra, hogy a néplélek legelső befolyásolói a tanítók és épen ezért őket kellene elsősorban olyan helyzetbe hozni, hogy megelégedett emberként élhessenek lcöztünk és ne legyenek lelkileg a forradalomra disponálva ; végtelenül csodálkozom azon, hogy a polgári társadalom el tudja tűrni az ilyen állapotokat, nagyon csodálkozom rajta, hogy már régen nem jöttek rá, hogy a néptanitók azok, akiket elsősorban kellene az anyagi gondoktól mentesíteni és akiket egyedül csak arra a hivatásra kellene szorítani, hogy tényleg a nép gyermekeit oktassák, műveljék és kiemeljék az állati sorból. Nem lehet kivánni, hogy az a néptanító a legembertelenebb munkákat végezze akkor, amikor neki megvan a maga feladata. Nagyon jól ismerik ők ezeket a feladatokat és nem lehet azt kivánni tőlük, hogy olyan mellékfoglalkozásokat űzzenek, amelyek nem is igen férnek össze a tanítói hivatással. A tanítók vidéken, faluhelyen a község és a falu intelligenciájához tartoznak. Lehetetlen és elképzelhetetlen sors az, hogy ilyen anyagi dotáció mellett a tanítónak kifelé adnia kelljen az urat, befelé pedig korgó gyomorral legyen kénytelen nézni, hogyan élnek mellette a jómódú polgárok. Nem lehet csodálkozni azon, ha igy a tanítóságban felüti bizonyos fokú elegegetlenség a fejét és az a módszer sem megoldás szerintem, amelyet a minister ur a napokban kilátásba helyezett, mert nem a büntetés, fenyegetés és korbács az az eszköz, amellyel a tanítóságot jó útra lehet térileni, hanem megfelelő gondozása a tanítók érdekeinek. Egészen bizonyos, hogy ha ez igy tolják tovább, a tanítói pálya olyan lesz, amelyre senki sem fog vágyakozni. Hallottunk a minister úrtól panaszt, hogy a tanítói pálya igen elhanyagolt pálya és nem igen jelentkeznek rá az emberek. Nem is jelentkezhetnek olyan dotáció mellett, amilyenben a tanítóság részesül, és nem lehet csodálkozni azon, hogy nem igen törekednek erre a pályára. Tisztelettel kérem a magam részéről is, hogy méltóztassék Szeder képviselőtársam indítványát, amelyhez én a magam részéről csatlakozom, elfogadni. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A kulluszminister ur kíván nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó yallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! Szeder igen t. képviselő ur szóvá tette, hogy a tanítók és tanítónők egyes egyesületeknél vannak alkalmazva. Ebben a pillanatban, azt hiszem, 600-an vannak alkalmazva különféle más téren népiskolai tanítók és pedig azért, mert nem óhajtottam őket átmenetileg B-listára tenni. (Helyeslés.) Tudtam, hogy a tanyáknál belátható időn belül 6—800 uj tanítóra lesz szükség, és azt hittem és meg vagyok róla győződve, hogy rossz utón jártam volna, ha ezt a 600 tanerőt átmenetileg B-listára heh ezem, nyugtalanságot okozok nekik, és azután újra alkalmazom őket. Hasztalan ígértem volna meg nekik, hogy megint alkalmazom őket, a nyugdíjazás puszta ténye, olyan nyugtalanságot okozott volna életükben, amelyért a felelősséget nem vállalhattam el. Ezeket a tanerőket succeszive be fogom vonni olyan arányban, amilyen arányban a tanyai iskolák megépülnek. Ami most már az illetmények kérdését illeti, amire ismételten visszatértek a túloldalon, én figyelmeztetem a t. képviselő urakat arra, amit úgyis tudnak, hiszen kell, hogy tudják, — hogy a kérdést, egy brans, egy reszort alkalmazottainak illetményét kiragadva megoldani nem lehet. Ez összefügg az egésszel és itt a pénzügyminister ur ezidőszerint revízióra nem hajlandó, mert azt mondja, hogy ez olyan, mint egy bolthajtás, amelynek, ha egyik kövét kivesszük, akkor a többi is utána dől és az általános revízió elmaradhatatlan. A pénzügyminister ur meggyőződése szerint az állami pénzügyek a személyi járandóságok emelését ebben a pillanatban nem birják el, ennélfogva ő elvileg elzárkózik a revíziókkal szemben. Lehet tehát egy igen jó taktikai sakkhúzás, a tanítók szimpátiájának megnyerése végett a kultusztárcától számon kérni a tanítói illetmények ujabb rendezését, az ujabb státuszrendezésf, de az igen t. képviselő urak épen olyan jól tudják, mint én, hogy ezt ma megoldani nem lehet. Elnök : A tanácskozást befejezetnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Az eredeti rovattal szemben Szeder Ferenc képviselő ur módosító indítványt adott be. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a rovatot eredeii szövegében elfogadni, szemben Szeder Ferenc képviselő ur ellenindiványával, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felallani. (Megtörténik.} Többség. A ház az eredeti szöveget fogadta el, Szeder Ferenc képviselő ur indítványát pedig elvetette. Hebelt Ede jegyző (olvassa] : 2. rovat. Dologi kiadások : 303.470 pengő. Elnök : Megszavazta tik Hebelt Ede jegyző (olvassa] : 3. rovat. Az iskolák helyi költségvetéseiben mutatkozó hiányok alapján utalványozandó ellátmányokra : 40.000 pengő. Elnök : Megszavaztatik. Hebelt Ede jegyző : (olvassa) : 4. rovat. A budapesti Ferenc József Tanítók Háza segélyezésére és épületének fentartási költségeire : 1028 pengő. Elnök Megszavaztatik. Hebelt Ede jegyző (olvassa) : 5. rovat. Néptanitók Lapja költségeire : 24.692 pengő. Elnök : Megszavaztatik. Hebelt Ede jegyző : (olvassa) : Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. rovat. Elemi népiskolai épületek helyreállítására : 24.000 pengő. — Csik József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! Ennél a címnél és ennél a rovatnál fel akarom hivni a kultuszminister ur figyelmét arra, hogy az elemi iskolák renoválását a jövőben sokkal intenzivebben eszközöljék, mint ez a múltban történt és adják meg a lehetőséget arra, hogy az ilyen renoválásokhoz ne kelljen egy egész tömeg hivatalos iratot intézni az illetékes hatóságokhoz, hanem azt lehetőleg soron KÍVÜI intézzék el. A magam praxisából veszem a példát. Újpesten hét állami elemi iskola van. Eredetileg nagyon szép iskolák voltak ezek, az idők multán azonban megrongálódtak. Most az a helyzet, hogy ezeknek az iskoláknak teteje anynyira megrongálódott, hogy sokszor becsurog az eső a tantermekbe, — vagy amint egy megtörtént esetet tudok — az igazgató irodájába és lakásába. Megkezdtük már most ezzel a jelenséggel kapcsolatban a hivatalos iratok küldözgetését a tanfelügyelőséghez, a kultuszministeriumhoz, azonban, ha a saját iniciativánkra mint gondnokság fel nem hatalmazzuk az iskolaigazgatót arra, hogy az iskolát renováltassa, akkor, mire a hivatalos leirat megérkezett volna a renoválást illetőleg, az egész épület elpusztult volna. Rendkívül fontosnak tartom tehát, hogy a renoválásra vonatkozó aktákat kvázi soronkivül intézzék el, mert ha sokáig húzódik a renoválás megkezdése, tovább romlik az épület, és sokszor azután kétszer-háromszor annyiba kerül a javítás, mintha kellő időben kezdték volna meg az épület javítását. Főképen Újpest iskoláira hivom fel a kultusz*
