Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-551
258 À nemzetgyűlés 551. ülése 1926. ein május hó lá-én, pénteken. nevelni, szakítani kell azzal a módszerrel, hogy vánkosokat, varrógépeket és egyebeket vigyenek el pusztán azért, hogy az állami testnevelési alap növekedjék, azon a réven, hogy véletlenül az egyszerű munkásembernek fia, aki mással van elfoglalva, nem megy el a leventegyakorlatra Ha megvan ez az intézmény, ez működését tényleg a sport céljainak szentelje. Minthogy egyébként is meglehetősen súlyos aggályaim vannak a Testnevelési Tanáccsal szemben, annak személyi járandóságait sem szavazom meg. Elnök : Szólásra következik : Csik József jegyző : Vargha Gábor 1 Yargha Gábor : T. Nemzetgyűlés ! Már csak az idő rövidsége miatt sem kívántam felszólalni, de lehetetlennek tartom, hogy erről az oldalról azt a — hogy enyhén fejezzem ki magamat — vakmerő támadást, amelyet a levente-intézmény ellen intéztek, vissza ne utasítsam. (Baticz Gyula: Ez a lényegen nem változtat !) Bármilyen gyengén ment is végbe ez a támadás, annál csúnyább és nem tudom megérteni az igen t. szociáldemokrata pártot, hogy mindig szembehelyezkedik a mi nemzeti intézményeinkkel, nem tudja beleélni magát a mi érzelmi világunkba, (Saly Endre : A pofozásba !) és ahelyel', hogy velünk együtt törekednék a nemzet ellenálló képességének fokozására, es a nemzeti eszme kifejlesztésére, lekicsinyli és ócsárolja a mi legsajátosabb nemzeti intézményünket. Hiszen ha az első nemzetgyűlés egyáltalán nem alkotott, nem csinált volna semmi egyebet, minthogy ezt testnevelésről szóló törvényt megalkotta, akkor is örök hálára kötelezte volna az egész nemzetet, mert olyan alkotás ez, (Saly Endre : Nem is az első csinálta, hanem a második !) amely ha nem is minden tekintetben, de sok irányban eldönti a nemzet jövendő sorsát és arra olyan befolyással van, amelynek következménye ma még kiszámíthatatlan. Olyan perspektívát nyújt a jövőre, hogy még azoknak is, akik ennek a szegény nemzetnek jövőjében csak reménykedni tudtak, be kell látni, hogy ez olyan alapvető i cmzeti kultúrintézmény, amelyet nem szabad megtámadni, mert, ha ez a törvény beidegződik a nemzet életébe, ha együtt fog élni a nemzettel, és ha majd teljes megértésre fog találni a falvak népénél — mert hiszen ez a fontos és lényeges — akkor olyan erős és uj generáció fog támadni, amelynek szive a sorsdöntő nehéz órákban is a helyén fog lenni, amely nehéz órák be fognak következni a nemzetre nézve, mert be kell következniük. De ezek a nemzetnek hasznára csak akkor lesznek, ha egy egész, öntudatra ébredt nemzet van itt, amely látja a tarthata lanságát annak a helyzetnek, amelyben vagyunk. Mert kétségtelen, hogy ez a helyzet csak ideig-óráig tartható fenn és mindaddig, amig fennmarad, magában fogja hordani egy sötét, bizonytalan jövőnek nemzetsorvasztó csiráit. Tiltakozunk az ellen a beállítás ellen, hogy itt katonákat akarunk nevelni. Eszünk ágában sincs katonákat nevelni. Ez teljesen távol áll tőlünk. Ez az intézmény a legteljesebb, legkomolyabb kultúrintézmény, amelynek hivatása, célja az iskolákból kikerült ifjúság testi, szellemi és erkölcsi nevelése. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én a járásomban lévő levente-egyesület fővédnöke vagvok, s igy nagyon jól ismerem az egész ügyet. Äliitom, hogy nálunk ilyen dolgokról szó sem lehet. Itt van kezemben a tanterv, amelyet fel fogok olvasni és akkor meg fognak győződni aról, hogy mindez alaptalan állítás. (Szeder Ferenc: Arról nem szólottunk!) A védnökségem alatt álló egyesületekben az oktatás november 15-től március 7-ig a következő volt: vasárnap 2-től y 2 3 óráig vecsernye, 3-től Vs4-ig erkölcstan, 4-től 5-ig történelem, azután a másik vasárnapon — megjegyzem csak vasárnap van oktatás — közgazdaságtan, történelem, sport és egészségtan, hőisme, tűzrendészet. Ez a beosztás. Azt hiszem, ezzel fényesen meg van cáfolva, hogy eszünkágában sincs katonákat nevelni. (Szeder Ferenc : Nem erről szólottam !) Önök nagyon jól tudják, hogy a háború milyen borzasztó pusztítást vitt végbe az ifjúság erkölcsében. Az ifjúságot vissza akarjuk téríteni az erkölcsösség útjára. Testileg erős, egészséges, hazafias jellemű, törvénytisztelő férfiakat, polgárokat akarunk nevelni a hazának, hogy ezzel a hazát megerősítsük. (Baticz Gyula: Ez ellen nincs kifogásunk !) Önök nagyon jól tudják, hogy a falvakban a 12 éves gyerek az iskola után teljesen magára van hagyatva, senki sem vigyáz rá. Mig a városban több alkalom kínálkozik az ifjúságnak a továbbképzésre, a faluhelyeken a szegény, fiatal, serdülő gyermek a korcsmák tölteléke lesz, ha idejekorán nem gondoskodik az állam ezeknek oktatásáról. (Saly Endre : Könyvet és ne puskát tessék nekik adni !) Megengedem, hogy a törvényvégrehajtásában vannak egyes hibák, zavaró momentumok, amelyeket ki kell küszöbölni. Nekem is az a meggyőződésem, hogy törvényt erőszakkal, fizikai kényszerrel, büntetésekkel végrehajtani nem lehet. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Na hát ! Egyetértünk !) Bocsánatot kérek, de ez nagy különbség. Ezt az intézményt azért sem lehet elítélni, mert sokkal fiatalabb intézmény, hogysem még tökéletes munkát várhatnánk tőle, alig két éve áll fenn, tehát gyermekbetegségben szenved, azért elnézéssel kell lenni iránta. Én, igenis, ezt a törvényt csonka törvénynek tartom, amely kiegészítésre szorul és ez a kiegészítés az iskolán kívüli népoktatásról szóló törvény meghozatalával történhetik meg. (Ugy van! jobb felől.) Mert amig ezt csak vasárnapi iskolának hagyjuk meg, vagy csak szabályrendeletekkel fogjuk rendezni, addig ennek semmi eredménye nem lesz. Meg kell alkotni az iskolánkivüli népoktatási törvényt, kötelezővé kell tenni a 12-től 16 éves korig az oktatást, legalább is a téli hónapokban; az ifjúságot nevelni kell erkölcsös, munkás életre, hogy idővel a hazának öntudatos polgárai legyenek. Hiányos ez a mostani törvény először azért, mert nincsenek kellő számban megfelelő szakoktatók, vagyis az a hiba, hogy sok olyan oktatót alkalmaznak, akiknek nincs elegendő képzettségük. Nem tudom, hogy tévedésből, vagy elnézésből-e, de a tanítói kar nem lett ide bevonva, ezt szóvá kell tennem és arra kérem a minister urat, hogy a tanítói kar bekapcsolásáról gondoskodni méltóztassék. (Helyeslés.) A második hátránj^a a törvény végrehajtásának az, hogy nincsenek megfelelő gj^akorló-terek. A községeket nagyon nehéz rábirni arra, hogy a területeket ingyen átengedjék. Harmadik hiány az, hogy a testnevelési tanács nincs egy általános terv birtokában. Mert mi történt 0 Az első évben például meg lett állapítva a ruházat, ennélfogva beszereztük mi társadalmi utón 600 levente sapkáját; 18 millió koronát gyűjtöttünk össze erre a célra. De jön egy rendelet, hogy ezt a sapkát ki kell cserélni és másikat kell beszerezni. Ilyen terheket nem tud a társadalom elviselni. Nekem tehát az a nézetem, hogy ez a törvénj r mindaddig csonka marad, amig az iskolán kivüli népoktatási törvény megalkotva nincs. E tekintetben határozati javaslatot fogok benyújtani es arra kérem a minister urat, hogy ennek a törvérrynek a megszerkesztéséről mielőbb gondoskodni méltóztassék. Mert nagyon jól tudom, hogy ezt a nemzetet gazdasági problémák megoldásával lehet gazdaggá tenni, de naggyá csak kultúra teheti, és csak a kultúra emelheti ki abból a balkáni környezetből, amelybe Trianon taszította. Azért a következő határozati javaslatot nyújtom be. (Olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormány í,
