Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-551

250 Â nemzetgyűlés 551. ülése 1926. évi május hó lé-én, péntehen. náriumban, a laboratóriumban, vagy a klinikán kell folyni, ahol a tanár körül csekély számú hallgatóság tömörül, amellyel azu* án a tanár személyesen foglalkozik ugy, hogy a vizsga igazán csak formaság, mert a személyes érintkezés révén tudja meg a tar ár, hogy a körülötte csoportosult ifjak közül ki tud, ki nem. (Ugy van! jobbfelöl.) Hiszen, igen t. képviselő ur, ha visszagondolok az én fiatalkoromra, emlékezem, hogy akkor egy egyeteme volt — Erdélyt nem számítom ide — a legszorosabb értelemben vett Magyarországnak, — és ez volt az eszményi állapot azok szemében, akik az egy, ú. n. jól kiépitett egyetem hivei. Ott leültünk alapvizsgázni harmincan, akiknek még arcára sem emlékezett a tanár, és csak arra a negyedórára vagy sokszor öt percre volt utalva, ameddig mi előtte ültünk, hogy tudásunkról Ítéletet mondjon. Nos, ezek nem eszményi állapotok voltak, hanem beteg viszonyok, és ezeknek a kifolyása az, hogy nem a négy egyetem fog nevelni értelmi proletariátust, hanem a budapesti egyetlen egyetem, amely régebben fennállott, nevelt tényleg értelmi proletariátust, amely a nyakunkon van. Én tehát nem vizsgagépet óhajtok, mely a hallgatók ezreit vizsgáztatja le az év végén, és nem professzorokat, akik magasan lebegnek a hallgatók ezrei felett, hanem olyan egyetemi tanárokat kivan ok, akik csekély számú auditoriummal intenziven és személyesen foglalkozhatnak, akik ezen személyes érintkezés révén meggyőződhetnek arról, tudnak-e valamit az ő hallgatóik, akik igy azután a legalaposabb képzéssel mennek ki az életbe. Felkérem az igen t. képviselő urat, legyen szíves a vidéki egyetemeket meglátogatni, többek között a pécsi egyetemet, amelynek címénél felszólalt és örömmel fogja tapasztalni, hogy ez ?z állapot jórészben már meg is valósult. Pl. a biológiai vagy fiziológiai, vagy bármely más laborai óriumban 10—14—15 hallgató dolgozik, kísérletezik a tanár vezetése alatt, a tanár körében. Ez az eszményi állapot, és ha csekély számú hallgató fog tömörülni a szakemberek köré, akkor csekélyebb számú embert fogunk a négy egyetemről kapni, de jól kiképzett et. Ez volt az a kérdés, amelyet az igen t. képviselő ur hozzám intézett. Ismétlem, én nem akarom a hallgatók ezreit, én kis auditóriumokat akarok, azonban olyan auditóriumokat, amelyekkel a tanárok intenziven foglalkoznak. Mármost kiemelem azu'án azt, hogy ez már megvalósulóban van, és hogyha egyes helyeken szórványosan bajok mutatkoznak is, ez általános emberi dolog. Én nem tartanám szerencsésnek, ha pl. én felügyeleü jogomnál fogva bizonyos brutalitással nyúlnék bele a dologba, mert ez javíthatna egy konkrét dolgon, de mindig veszedelmes precedens abból a szempontból, hogy a minister beavatkozzék a tanszabadság kérdéseibe, amelyeknek szenteknek kell lenniök. Azt hiszem, ezzel meg is feleltem volna az első kérdésre. Az igen t. képviselő ur másik kérdése az, hogy miért foglalkozom egyetemekkel, mikor itt van egy millió analfabéta. Tegnapelőtt adtam elő, t. képviselő ur, hogy körülbelül 200 milliárd papirkorona erejéig építünk mi ma épen a népnek, elsősorban a tanyákon, a falvakban népiskolákat. Az egész magyar közigazgatási apparátust nagyobb építkezést meg sem bír. Államépitészeti hivatalaink, amelyek ezeket az építkezéseket vállalatba adják, azonkívül útépítésekkel is él vannak foglalva, ámenek hála Istennek szintén nagymértékben folynak és a kultusministerium központja sincsen beállítva nagyobb munkálatokra. Ez óriási akció, amely folyamatban van. Ezt ebben a pillanatban nagyobb mértékben folytatni nagyon bajosan lehetne és nem is az kell, hogy most elsiessük a dolgot, hanem az, hogy ugyanolyan arányban amint ez az akció most folyik 4—5 éven keresztül folytattassék és akkor biztosithatom az igen t. képviselő urat, hogy az a férfiú, aki 20 év múlva ül .majd az én helyemen . . . (Esztergályos János : Ön el akar menni ?) Az igen t. képviselő ur nem fogja megszabni, mikor menjek el és bármennyire nem óhajtja ittmaradásomat, nem tehetem meg neki a szívességet, hogy elmenjek. Értem, hogy óhajtja távozásomat, mert világnézetünk diametrális ellentétben van s ahogy én nem kívánom az urak többségre jutását, ugy én is szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy önök sem kívánják hatalmamat. Ezt azonban nem az igen t. képviselő urak döntik el, hanem egészen más és arra hivatott tényezők. Ismétlem, ha 20 év múlva ül itt egy utód, azt hiszem, kellemesebb helyzetben lesz, mint amelyben én vagyok, mert akkor az analfabetizmus mindenesetre el fog enyészni Magyarországon. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 6. cím 1. rovata összegében meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. rovat. Csik József jegyző (olvassa) : 2. rovat. Dologi kiadások a klinikák kivételével 158.072 P. Elnök : Megszavaztatik. Csík József jegyző (olvassa) : 3. rovat. Dologi kiadások a klinikáknál 1,180.974 P. Elnök : Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa) : 4. rovat, ösztöndíjak 433 P. Elnök : Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa) : Rendkivüli ki adások. Átmeneti kiadások. 1. rovat. Egyetemi intézetek folytatólagos felszrelésére 16.000 P, Elnök : Megszavaztatik. Csik József jegvző (olvassa) : 2. rovat. Klinikák 16.000 P. Szabó Imre ! Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Ennél a tételnél az igen t. kultuszminister urnák november hó 27-én tett ígéretére való hivatkozással szólalok fel. Akkori kérésemre a minister ur volt szives megígérni azt, hogy a pécsi egyetemmel kapcsolatban lehetőleg a legközelebbi időben már gondoskodni kivan a költségvetésben arról, hogy a csonttuberkulózis gyógyitásával és bemutatásával is foglalkozhassanak és ilyen klinikai célokra nagyobb összeget fog a költségvetésbe beállítani. Azt hiszem, felesleges megismételnem azokat az indokaimat, amelyeket akkor ennél a kérdésnél felhoztam, hiszen a minister ur Ígéretet tett indokaim alapján. Én tisztán azért szólalok fel, mivel a ministeri igéret megvalósítását ebben a költségvetésben egyáltalán nem találom. Igaz ugyan, hogy a minister ur azt mondotta, hogy (olvassa) : »Hiszem is, hogy a következő költségvetési évek valamelyikében erre megfelelő fedezetet be tudok állítani stb.« Most én nem teszek egyebet, minthogy a minister urat figyelmeztetem arra, hogy a ministeri Ígéretek köteleznek. Nem szeretnék abba a helyzetbe jutni, hogy csalódjam a minister ur Ígéretében. Sajnos, ez már nem az első eset a törvényhozás előtt, hogy egyes ministeri Ígéretekben csalódtunk. Nem épen a kultuszminister urat illeti ez a megjegyzésem, de bizonyos, hogy a cél, amelynek érdekében ezt kértem, amely célnak fontosságát a minister ur is volt szives elismerni, valóban megérdemli azt a figyelmet, hogy azt addig, amig ebben az irányban nem történik intézkedés minden költségvetésnél állandóan újra és újra felvessük, s legalább annyit tegyünk, hogy az Ígéretet ismételten regisztráljuk. Sokkal súlyosabb a helyzet a csonttuberkulózis terén, mint amilyet el tudnak képzelni. Külö-