Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-551

250 Â nemzetgyűlés 551. ülése 1926. évi május hó lé-én, péntehen. náriumban, a laboratóriumban, vagy a klinikán kell folyni, ahol a tanár körül csekély számú hall­gatóság tömörül, amellyel azu* án a tanár szemé­lyesen foglalkozik ugy, hogy a vizsga igazán csak formaság, mert a személyes érintkezés révén tudja meg a tar ár, hogy a körülötte csoportosult ifjak közül ki tud, ki nem. (Ugy van! jobbfelöl.) Hiszen, igen t. képviselő ur, ha visszagondo­lok az én fiatalkoromra, emlékezem, hogy akkor egy egyeteme volt — Erdélyt nem számítom ide — a legszorosabb értelemben vett Magyarország­nak, — és ez volt az eszményi állapot azok szemé­ben, akik az egy, ú. n. jól kiépitett egyetem hivei. Ott leültünk alapvizsgázni harmincan, akiknek még arcára sem emlékezett a tanár, és csak arra a negyedórára vagy sokszor öt percre volt utalva, ameddig mi előtte ültünk, hogy tudásunkról Ítéle­tet mondjon. Nos, ezek nem eszményi állapotok voltak, hanem beteg viszonyok, és ezeknek a kifolyása az, hogy nem a négy egyetem fog nevelni értelmi proletariátust, hanem a budapesti egyetlen egyetem, amely régebben fennállott, nevelt tény­leg értelmi proletariátust, amely a nyakunkon van. Én tehát nem vizsgagépet óhajtok, mely a hallgatók ezreit vizsgáztatja le az év végén, és nem professzorokat, akik magasan lebegnek a hallgatók ezrei felett, hanem olyan egyetemi taná­rokat kivan ok, akik csekély számú auditoriummal intenziven és személyesen foglalkozhatnak, akik ezen személyes érintkezés révén meggyőződhetnek arról, tudnak-e valamit az ő hallgatóik, akik igy azután a legalaposabb képzéssel mennek ki az életbe. Felkérem az igen t. képviselő urat, legyen szíves a vidéki egyetemeket meglátogatni, többek között a pécsi egyetemet, amelynek címénél fel­szólalt és örömmel fogja tapasztalni, hogy ez ?z állapot jórészben már meg is valósult. Pl. a biológiai vagy fiziológiai, vagy bármely más laborai óriumban 10—14—15 hallgató dolgozik, kísérletezik a tanár vezetése alatt, a tanár körében. Ez az eszményi állapot, és ha csekély számú hallgató fog tömö­rülni a szakemberek köré, akkor csekélyebb számú embert fogunk a négy egyetemről kapni, de jól kiképzett et. Ez volt az a kérdés, amelyet az igen t. képvi­selő ur hozzám intézett. Ismétlem, én nem akarom a hallgatók ezreit, én kis auditóriumokat akarok, azonban olyan auditóriumokat, amelyekkel a tanárok intenziven foglalkoznak. Mármost ki­emelem azu'án azt, hogy ez már megvalósulóban van, és hogyha egyes helyeken szórványosan bajok mutatkoznak is, ez általános emberi dolog. Én nem tartanám szerencsésnek, ha pl. én felügyeleü jogomnál fogva bizonyos brutalitással nyúlnék bele a dologba, mert ez javíthatna egy konkrét dolgon, de mindig veszedelmes precedens abból a szempontból, hogy a minister beavatkozzék a tanszabadság kérdéseibe, amelyeknek szenteknek kell lenniök. Azt hiszem, ezzel meg is feleltem volna az első kérdésre. Az igen t. képviselő ur másik kérdése az, hogy miért foglalkozom egyetemekkel, mikor itt van egy millió analfabéta. Tegnapelőtt adtam elő, t. képviselő ur, hogy körülbelül 200 milliárd papirkorona erejéig építünk mi ma épen a népnek, elsősorban a tanyákon, a falvakban népiskolákat. Az egész magyar közigazgatási apparátust nagyobb építkezést meg sem bír. Államépitészeti hivatalaink, amelyek ezeket az építkezéseket vállalatba adják, azonkívül út­építésekkel is él vannak foglalva, ámenek hála Istennek szintén nagymértékben folynak és a kultusministerium központja sincsen beállítva na­gyobb munkálatokra. Ez óriási akció, amely folya­matban van. Ezt ebben a pillanatban nagyobb mértékben folytatni nagyon bajosan lehetne és nem is az kell, hogy most elsiessük a dolgot, ha­nem az, hogy ugyanolyan arányban amint ez az akció most folyik 4—5 éven keresztül folytattas­sék és akkor biztosithatom az igen t. képviselő urat, hogy az a férfiú, aki 20 év múlva ül .majd az én helyemen . . . (Esztergályos János : Ön el akar menni ?) Az igen t. képviselő ur nem fogja meg­szabni, mikor menjek el és bármennyire nem óhajtja ittmaradásomat, nem tehetem meg neki a szívességet, hogy elmenjek. Értem, hogy óhajtja távozásomat, mert világnézetünk diametrális el­lentétben van s ahogy én nem kívánom az urak többségre jutását, ugy én is szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy önök sem kívánják hatalmamat. Ezt azonban nem az igen t. képviselő urak döntik el, hanem egészen más és arra hivatott tényezők. Ismétlem, ha 20 év múlva ül itt egy utód, azt hi­szem, kellemesebb helyzetben lesz, mint amelyben én vagyok, mert akkor az analfabetizmus minden­esetre el fog enyészni Magyarországon. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Következik a határozathozatal. A 6. cím 1. rovata összegében meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. rovat. Csik József jegyző (olvassa) : 2. rovat. Dologi kiadások a klinikák kivételével 158.072 P. Elnök : Megszavaztatik. Csík József jegyző (olvassa) : 3. rovat. Dologi kiadások a klinikáknál 1,180.974 P. Elnök : Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa) : 4. rovat, ösztön­díjak 433 P. Elnök : Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa) : Rendkivüli ki adások. Átmeneti kiadások. 1. rovat. Egyetemi intézetek folytatólagos felszrelésére 16.000 P, Elnök : Megszavaztatik. Csik József jegvző (olvassa) : 2. rovat. Klini­kák 16.000 P. Szabó Imre ! Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Ennél a tétel­nél az igen t. kultuszminister urnák november hó 27-én tett ígéretére való hivatkozással szólalok fel. Akkori kérésemre a minister ur volt szives meg­ígérni azt, hogy a pécsi egyetemmel kapcsolatban lehetőleg a legközelebbi időben már gondoskodni kivan a költségvetésben arról, hogy a csont­tuberkulózis gyógyitásával és bemutatásával is foglalkozhassanak és ilyen klinikai célokra nagyobb összeget fog a költségvetésbe beállítani. Azt hi­szem, felesleges megismételnem azokat az indo­kaimat, amelyeket akkor ennél a kérdésnél fel­hoztam, hiszen a minister ur Ígéretet tett indo­kaim alapján. Én tisztán azért szólalok fel, mivel a ministeri igéret megvalósítását ebben a költség­vetésben egyáltalán nem találom. Igaz ugyan, hogy a minister ur azt mondotta, hogy (olvassa) : »Hiszem is, hogy a következő költségvetési évek valamelyikében erre megfelelő fedezetet be tudok állítani stb.« Most én nem teszek egyebet, minthogy a minister urat figyelmeztetem arra, hogy a ministeri Ígéretek köteleznek. Nem szeret­nék abba a helyzetbe jutni, hogy csalódjam a mi­nister ur Ígéretében. Sajnos, ez már nem az első eset a törvényhozás előtt, hogy egyes ministeri Ígéretekben csalódtunk. Nem épen a kultusz­minister urat illeti ez a megjegyzésem, de bizonyos, hogy a cél, amelynek érdekében ezt kértem, amely célnak fontosságát a minister ur is volt szives el­ismerni, valóban megérdemli azt a figyelmet, hogy azt addig, amig ebben az irányban nem történik intézkedés minden költségvetésnél állandóan újra és újra felvessük, s legalább annyit tegyünk, hogy az Ígéretet ismételten regisztráljuk. Sokkal súlyosabb a helyzet a csonttuberku­lózis terén, mint amilyet el tudnak képzelni. Külö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom