Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-551
S4-Ô À nemzetgyűlés 551. ülése 1926. évi május %6 14-én, pénteken. működött is, mert az itt megalakult egyházközségek az illetékes egyházmegyei hatóság jurisdictiójának elhatározásából keletkeztek. Megalakítottuk a szabályrendeletet, meghoztuk a belső szervezetre vonatkozó rendelkezéseket, megalakítottuk a fellebbezési fórumokat és ezeket mind jóváhagyta az illetékes egyházi hatóság, tehát illetékes, jurisdictioval bíró egyházi hatóság eljárásának szüleményei ezek a szervezetek. Az egyházközségek után, ha ezek mind meg vannak szervezve, életképes fejlődés mellett szükségszerüleg ki kell alakulnia az országos szervezetnek is. Én igenis, a magam részéről tudom azokat a nagy nehézségeket, amelyek ebben a tekintetben fenforognak épen egyházam belső struktúrájára való tekintettel. Remélem azonban, hogy az illetékes tényezők meg fogják találni az utat arra, hogy az országos autonómia megvalósítható legyen. Mi természetesen a hierarchikus beosztást és ennek szükségszerű tekintetbevételét nem akarjuk semmiképen sem alterálni, de remélem, hogy megtaláljuk azt az utat, amelyen az egyházközségek kialakulhatnak. Budapesten van az egyházközségek központi tanácsa, amely fellebbezési fórum. Ebből tehát méltóztatnak látni, hogy a vannak egyházközségek, vannak egyes nagyon régi egyházközségek az országban. így pl. a volt pozsonyi egyházközség, továbbá az erdélyi katholikus státus egyike a legelsőknek. Azt mondhatnám tehát, hogy az autonóm szervezet kiépitése tekintetében a gyakorlat azt mutatja, hogy a katholikus egyházon belül az alulról felfelé való evolúció jelenségével állunk szemben. A pozsonyi egyházközség volt a legrégibb, azután következett az erdélyi katholikus státus, azután jöttek a budapesti egyházközségek, amelyek már ujabb alkotások. A budapesti egyházközségek megtalálák az első fellebbezési fórumot, *a központi tatnáesot. Az adókivetés tekintetében nem lehet azt mondani, hogy az egyházközségek ugy vetik ki az adót, ahogy nekik tetszik, mert nekünk szabályaink vannak arra, hogy mennyi adót lehet kivetni és ez a központi tanács, mint fellebbezési fórum bíráskodik a fellebbezések kérdésében és állapítja meg végső fokon azt a közös kulcsot, amely szerint Budapesten az egyházi adót ki lehet vetni. Arról természetesen eddig halvány ideám sem volt, hogy ezerszázalékos adókivetéssel is állhatunk szemben, mert a budapesti egyházközségekben az adókivetés maximális kulcsa 5%, de van sokkal kisebb, 2%-os kivetési kulcs is. T. i. foglalkozás és jövedelem szerint kategóriákat létesítettünk, és a munkások, a magánalkalmazottak és a köztisztviselők kulcsa egészen más, mint azoké, akik jövedelmi adót fizetnek. Nálunk ugyanis annak, aki kereseti adót fizet, más a kulcsa, mint annak, aki jövedelmi adót fizet. Mi tehát azt az elvet tartottuk szem előtt, hogy méltányosság szerint a megfelelő jövedelem megfelelő módon legyen megadóztatva. Kétségkívül a leggyönyörűbb példáival állunk szemben az önfeláldozásnak a budapesti egyházközségek hitélete tekintetében, mert olyan heroikus cselekedeteket látunk ezeknek keretén belül, amelyek azt mutaják, hogy az állam fentartásának egyik nélkülözhetetlen bázisa mélyen ott gyökerezik e néprétegek lelkében és ennek kifolyása az, hogy a budapesti egyházközségek az önadóztatás, a jótékonyság tekintetében a legragyogóbb példákat mutatják. (Malasits Géza : Tehát még sem bünős Budapest?) Sohasem panaszkodtak az adókulcs tekintetében, mert már a kivetésnél is a legnagyobb méltányossággal állunk szemben. "Százszázalékos, vagy pláne ezerszázalékos kulcs, amelyet Farkas Tibor t. képviselőtársam emiitett, olyan nóvum, amelyet most hallottam először életemben. Mindenesetre valószínűnek tartom azonban, hogy egy ad hoc esetről, egy egyházközség önkéntes adományozásáról van szó," talán valami templomépítéssel kapcsolatban. Az lehetséges, hogy egy egyházközség saját maga egyhangú elhatározással kimondja, hogy templomépitésre megadóztatja önönmagát ilyen arányban, de ott nincs az a hatóság, amely közbeszóljon, mert volenti non fit injuria. Már pedig lehetetlenség, hogy ne saját elhatározásukból kifolyólag lett volna ez az eredmény, ez az elhatározás, hogy ezerszázalékos ^adózást vállaltak magukra. Én tehát — nehogy ebben a tekintetben félreértés legyen — szükségesnek tartom megjegyezni, hogy igenis remélem, hogy ezen egyházközségi szervezkedés után meglesz az országos autonómia is. Meg vagyok ugyanis győződve arról, hogyha a katholikus népet, a katholikus hívőket be fogják vonni a katholikus nagy vagyonjogi kérdések elintézésébe, akkor olyan erős várat fogunk építeni, amely érvényesíteni fogja azt a tételt, hogy azt a sok kulturális célt, amelyet a katholikus vagyon szolgál, ne engedjük azzal gyöngíteni, hogy megvonjuk ezektől a kulturális céloktól a segitő eszközöket. Mert ha mi egy házhatározattal ma megszüntetnek ezeket a katholikus nagyvagyonokat, akkor bizonyulna csak be, hogy a magyar államnak nincsen annyi ereje, hogy azt a sok kulturális célt teljesíteni tudja, amelyet ez az egyházi vagyon a maga spontán, önkéntes áldozatkészségéből is teljesít. Mindenesetre remélem, hogy meg fogjuk találni erre vonatkozólag a módot és akkor meg vagyok győződve arról, hogy a nemzetgyűlésben is csupa szimpátia-nyilatkozatot fogunk hallani ebben a kérdésben, mert látni fogja mindenki, hogy ez a vagyon nem egyének jólétének, önkényes céljainak szolgál, hanem nagy, hazafias, emberi és kulturális célok szolgálatában áll. A tételt elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon es a középen.) Elnök : Kíván-e még valaki szólani? (Nem !) Ha senki nem kivan, a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi minister ur kíván szólani. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Nem akarnék ma a katholikus autonómia alapvető kérdéseinek fejtegetésébe bocsátkozni. Kizárólag Farkas Tibor igen t. képviselő ur felszólalására óhajtanék válaszolni. Méltóztatnak tudni, hogy az országban egymásután alakulnak meg a római katholikus egyházközségek és ennek az alulról felfelé fejlődő autonóm mozgalomnak örvendeni lehet, hiszen ez egy organikus mozgalom, ahol a helyi tényezők önmaguk intézik saját dolgaikat. Mármost a terhek megszavazása természetesen másképen, mint annak az egyházközségnek képviselőtestülete utján, nem történhetik meg. Ha akadnak fiatalabb leikészek, akik a maguk szuggesztív erejével, a maguk nagyobb lelkesedésével esetleg beleviszik az egyházközséget valamely nagyobb költekezésbe, a háttérben mindig ott van a püspök, akinek mérsékelnie kell a dolgokat, s akinek elsősorban érdekében áll, hogy egyházmegyéjében elégedetlenség a túlságos adózás következtében be ne álljon. Magyaorrszág püspökeinek túlnyomó többsége ügyel is arra, hogy ilyen nehézségek ne legyenek. Amennyiben azu án mindennek ellenére mutatkoznának bajok, természetes, hogy a kultuszminist érnek bele kellene avatkozni és azt hiszem, az egész nemzetgyűlés egyetért velem akkor, amikor hangsúlyozom, hogy én mindig arra az álláspontra helyezkedem, hogy az autonómiával szemben az állam csak a legvégső esetben avatkozzék be. (Zaj 1 a szélsőbalöldalon.) Az államnak ezt a jogát termé-
