Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-550
À nemzetgyűlés 55Ô. ülése 1926, a mozgalmaknak élén. Méltóztassék végignézni, az egyik községben egy nyugalmazott honvédezredes, ugyanott egy miniszteri főszámtanáesos, egy iskolaigazgató panaszáról van szó és méltóztassék végignézni az egész országban nemcsak ugy, ahogy engem speciálisan a saját kerületem érdekel. Ez nem kizárólag pestkörnyéki kérdés, mert tudom, hogy Törökszentmiklósról, Mezőkövesdről és az ország minden részéből százával jönnek küldöttségben emberek a minister úrhoz. Nem akarok semmiféle társadalmi osztályt, sem kereskedőt, sem iparost kiemelni, mert ugyanúgy megkérdezhetem a minister urat: mi történjék azzal a köztisztviselővel, akinek felmondanak azzal, hogy lelépési díjat fizessen» a saját lakása után, mert ha nem, akkor nem fogják benthagyni a lakásában? Vagy mi történjék ma, az általános munkanélküliség idején, azzal a magánhivatalnokkal, munkással, akinek felmondtak? (Szabó Imre : Csepel 14.000 lakosa közül 10.000 a lakó, 4000 a háziúr.) ím speciell Budapest környékére vonatkozólag irtam be interpellációmat. Ez azért történt, mert akkor, amikor ezek akis villaközségek megalakultak, ezeket azért építették, hogy oda kimenjenek lakni magántisztviselők, köztisztviselők Budapestről, hogy ott olcsóbban lakhassanak. Ma pedig még lakásfelmondás nélkül is az a helyzet, hogy egyrészt a villamos drágasága miatt, a Beszkár és a helyiérdekű vasút harca miatt, amelyre többször voltam bátor felhívni a minister ur figyelmet, s azért, mert a vasút nem veszi tekintetbe a helyi forgalmat, másrészt azért, mert a környékbeli községek az élelmiszerkedvezményeket nem kapják meg, — már pedig azok a szerencsétlen emberek, akik Csepelre vagy Sashalomra mentek ki lakni, nem azért mentek oda, mintha nem szivesen laknának Pesten, hanem azért, hogy olcsóbban lakjanak — ma sokkal drágábban laknak, mint Budapesten a Kossuth Lajosutcában. (Szijj Bálint : Hát akkor jöjjenek vissza!) Budapest környékén és Budapesten homogén lakosság lakik. Ha a minister ur meg akarta kimélni Budapest lakosságát és a pestkörnyéki rendezett tanácsú városok lakosságát azzal, hogy itt a szabad lakfelmondást nem engedélyezte, abban az esetben véleményem szerint a homogén érdekeltségű lakossággal szemben a minister urnák ugyanígy kellett volna eljárnia. Amikor ma gazdasági krizis van, amelyben ma máikicsiny és nagy benne van, és amely az egész országot alapjaiban rázza meg, amikor ma, sajnos, nemcsak a munkások vannak munkanélkül, hanem az egész lateinertársadalom is, amikor ma már a polgári társadalom a törvényes lakbérkülönbözeteket is, amennyivel negyedévenkint többet kell fizetni, nehezen tudja megfizetni, akkor nem tudom megérteni, miként lehetséges az, hogy a Budapesttel homogén lakosságú környéket teljesen szabad prédára hagyják. Nem akarom, hogy a nemzetgyűlés bármely tagja azt higyje rólam, hogy általánosítok. Nem általánosítok abban a tekintetben, hogy azt mondanám: a háziurak most mind fel fogják használni ezt a konjunktúrát, de vannak lelkiismeretlen emberek, akik nem törődnek az emberi nyomorúsággal, az emberi lehetetlenséggel, s a minister ur és a kormányzat nem adhat tápot az emberek lelketlenségének. Nagyon jól tudom, hogy a minister urat nemcsak az én kerületemből és Budapest környékéről s nemcsak egyes általunk felemiitett városokból, hanein az egész országból mindenünnen küldöttségek keresik fel, — nagyon rendes, kitűnő emberek vezetésével, rendes kitűnő emberek — és kérik a minister urat, hogy ezen évi május hó 12-én, szerdán. 223 a rendeleten változtasson, mert nem arról van szó, hogy egyes helyeken békebeli aranykorona értékig emeljék fel a házbéreket, hanem a békebeli aranyházbér kétszeresét és háromszorosát is követelik. Nem akarom itt ezt a témát bővebben kitaposni. Nem akarom azért, mert az én interpellációmnak egyedül az a célja, hogy ne legyen az a nyugtalanság, amely mindenütt uralkodik. Mindenüvé népgyűlések vannak összehiva; csütörtökön Csepelen, vasárnap Pestszentlőrineeu, Mezőkövesden népgyűlések készülnek, az egész országban, (Szijj Bálint : Dehogy az egész országban!) a községek lakossága népgyűléseken tárgyalja ezeket az ügyeket. Én tehát arra kérem a minister urat, legyen szíves, oszlassa el felszólalásával és intézkedésével azt az általános nyugtalanságot, mely e kérdésnek megoldatlansága miatt az egész országban uralkodik. (Szijj Bálint: Hát a háztulajdon ezután is hekuba, ugye-el!) Elnök : A népjóléti minister ur kíván szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Tudom, hogy a vidék lakásait felszabadító rendelet hatása bizonyos nyugtalanságban váltódott ki. Szeretnék azonban arra is rámutatni, hogy igen nagy nemzetgazdasági érdek és igen súlyos megfontolás vezette a kormányt akkor, amikor ezt a lépést megtette. Ezt a lépést a kormány — amennyire nekem szerencsém van az egész kormány intencióit ezen a téren ismerni — nem szivesen csinálná vissza. Rátérve mármost magára a nyugtalanság okára, tény az, hogy a háztulajdonosok ezeken a felszabadított területeken kétirányú nekik megadott joggal itt-ott — ugylátszik — túlmohón akarnak élni. (Felkiáltások : Visszaélnek !) Az egyik az, hogy felmondanak, esetleg ok nélkül, kellő indokolás nélkül, olyanoknak is, akik tényleg nem tudnak azután elhelyezkedni, hiszen nincs túlkínálat, sőt egyáltalában nincs kinálat lakás dolgában. A másik pedig az, hogy a bérek megállapításánál a szerződő felek egyik-másik esetben olyan követelésekkel állanak szemben a háztulajdonosok részéről, melyeket tényleg magam is felháborodással vagyok kénytelen megbélyegezni. Mindamellett kénytelen vagyok azt is megállapítani, hogy az országnak azokon a helyein, amelyekből hozzánk konkrét panaszok érkeztek, és amelyekbe kiküldöttem megfelelő embert emé panaszok megvizsgálására, eddig még minden esetben az volt az eredmény, hogy ugy a lakók, mint a háztulajdonosok kölcsönös megnyugvására sikerült a helyzetet teljesen rendbehozni. (Szabó Imre : A minister urnák nem lehet hivatása, hogy állandóan békéltessen.) Hogy példát hozzak fel a t. képviselő ur által említett Budapest-környéki községekből, nagyon súlyos panaszok érkeztek hozzám pl. Albertfalváról. A kiküldött megvizsgálta a helyzetet, és azután azt találta, hogy közbelépése révén végeredményben az összes felmondások visszavonattak, csak kettő tartatott érvényben. Az egyik azért, mert az a lakó, akinek felmondottak, ezelőtt nem tudom mennyi idővel, a háztulajdonos feleségét megverte, és hajánál fogva végighurcolta a lépcsőn, ugy, hogy valóban nem lehet követelni tőle, hogy most, amikor felmondhat egy ilyen izgága lakónak, őt továbbra is benn tartsa a házában. A másik eset pedig lakbér nemfizetés címén történt. 1925 közepétől kezdődőleg az illető nem fizetett Jakbért, nem azért, mert nem tudott fizetni, hanem — mint az adatok, melyeket lenyomoztattam, mutatják — azért, .mert nem akart fizetni. Az illető keresetben van és legutóbb is a lóversenyen nem volt oly szerencséje, hogy Sigray nemzetgyűlési képviselőtár-