Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-550
A nemzetgyűlés 550. ülése 1926. és egy cédulát adtam át itt a teremben. (Mayer János: Tessék tisztességesen beszélni!) A minister ur egyptomi útja óta eltelt már két hónap és abszulote semmi sem történt, sőt az osztályvezetőjével beszéltem, aki azt mondta, flogy ezt ezen a héten a ministertanácsban kell elhatározni, mert a 75 milliárdot az egész országra nézve kevésnek találják és ujabb összeget kivan a kormány hozzácsatolni, (Mayer János földmivelésügyi minister: Beszéljen igy!) ha ez meglesz akkor abban a helyzetben lesznek, hogy a szétosztást megkezdhetik. Ez egy konkrét példa. íme egy dolog, s melyre megvan szavazva 75 milliárd, amelyért az anyagot beszerezhették volna és a kiosztást megkezdhették volna. Itt vitatkoztak, veszekedtek, honnan vásárolják a fát, Romániából, vagy Csehországból, szóval az adminisztráció dzsungeljébe került a kérdés, a kisemberek építeni r akarnak, kérnek, feljárnak küldöttségekbe és eredmény semmi sincs. (Drozdy Győző: Egy pár esztendőt eladminisztrálnak a 75 milliárddal!) À kormány tudhatta volna, amikor 75 milliárddal jött ide, hogy ez milyen kevés. De amikor 4350 község, vágy mondjuk kereken 4000 község lett volna olyan, ahol házhelyet kell szétosztani, olyan jelentéktelen összeg jutott volna egy községre, hogy már akkor kellett volna gondoskodni arról, hogy ez nagyobb összegre egészíttessek ki. A kormány azonban ezt sem tette meg, sőt azt sem, tette meg, hogy a 75 milliárd értékű anyagot idejében megvásárolta volna és annak szétosztásáról idejében gondoskodott volna. Amikor pedig ezt szóvá teszem, tetejébe a minister ur ezt személyes sértésnek tekinti és európai hangon azt mondja, hogy: magának érdemes válaszolni! Nekem egyáltalában nem valami nagy öröm és gyönyörűség ezeket a megjegyzéseket hallgatni, szellemi csatározásokat folytatni. Én komoly kálvária-járásnak, kötelességnek tartom az interpellációt és sem kormányfőtanácsosságot, sem igazgatósági tagságot nem fogadtam el sem a kormánytól, sem mástól senkitől a világon. (Zaj jobbfelől.) Ha tehát egy közügyet vagyok bátor idehozni és komolyan tárgyalni, akkor elvárhatom az adófizető polgárok zsebéből tiszteletdíjjal kitüntetett minister uraktól és állami hivatalnok uraktól, hogy ezekben az ügyekben készségesen álljanak rendelkezésre és a gondolat szé/oségéhez és az igazsághoz hiven minél gyorsabban és a szükségesség parancsához képest minél előbb osszák szét az anyagokat és csinálják az akciót, akár a Faluszövetségen, akár az iparos szövetségen, akár az Okh. intézményén keresztül vagy mind a hármat mellőzve, mint a kislakásokat épitő szövetség tagjai, de valmiképen inditsák meg az akciót, osszák szét az anyagot, mert a nép építeni akar, de hiába kéri az anyagot, hiába kopogtat a földmivelésügyi minister ur ajtaján, elutasító választ kap. , Én ezt a kérdést azért hoztam ide, mert ez valahol elakadt. Azt hiszem, hogy az admiminisztráeió ős erdejében és indái között akadt el. Mindenképen ki kell ezt onnan emelni és az igen t. minister urnák most már ideje van, tanulmányutjából hazaérkezett, bizonyára rengeteg^ ismereteket szerzett ott, ezekkel frissítve és gazdagítva ezt a kérdést még mélyebben és még alaposabban tudja megoldani. Én ezt a kérdést idehoztam, mert nemcsak az én körzetemben, hanem más helyen is bizonyára égető a kérdés. Hiszen maga az a tény, hogy az illető ministeri tanácsos ur 3ÍAPLÓ. SLIII. évi május hó 12-én, szerdán. 217 kénytelen volt elismerni, hogy még nem kezdték meg, hogy hetek, sőt hónapok óta tárgyalnak arról, mikor kezdjék meg az anyagelosztást, mutatja, hogy ez a kérdés még milyen stádiumban van. Bizonyára más képviselők is érdeklődnek e tekintetben. Idehoztam tehát ezt az ügyet, hogy egyfelől alkalmat adjak a minister urnák arra, hogy ezt szorgalmazza az ügyosztállyal szemben, másfelől pedig az ország és az érdeklődők tudják meg, hogy ez a dolog nem a képviselők tunyaságán múlik, hanem adminisztrációs intézkedések hibái miatt akadt meg. Ezért hoztam ide ezt a kérdést és arra kérem a minister urat, szíveskedjék nyilatkozni. (Helyeslés a szélsőbaloldalin.) Elnök: A földmivelésügyi minister urat illeti a szó. Mayelr János földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! A házépítés akció országos jellegű. Ennek lebonyolításával a Falusi Kislakásépitő Szövetkezet bízatott meg. Az egész eljárás szervezés és előkészítés alatt áll. A szövetkezet anyagelosztó telepnek felállítását ott tervezi, ahol ennek az előfeltételei megvannak. Fő előfeltétele ennek az, hogy olyan számú házhelyhelz jutottak legyenek ott, hogy az e réven mutatkozó igénylések mérve ilyen telep felállítását indokolttá tegye, tekintettel arra, hogy ilyen telep felállítása administracionális és egyéb költségeket von maga után. Továbbá egyéb előfeltételek is szükségesek ahhoz. t. i. a földrajzi fekvése annak a helynek, ahol a telep felállítása kéretik, a forgalom, a vasútállomás és egyéb feltételek. Ezek fogják elbirálás tárgyát képezni akkor, amikor el fogjuk dönteni, hogy Kiszomborban egyáltalában lesz-e anyagelosztó telep létesítve, avagy nem. T. Nemzetgyűlés! A t. képviselő ur azt mondja hogy amikor én egyptomi utániról hazatértem, akkor is említés tárgyává tette ezt, akkor azonban még tudomásul vette hogy ez az ügy szervezés és előkészítés alatt áll. Hogy én egyptomi utómról hazatértem, ez nem olyan régen volt; tudja a képviselő ur, hogy az az idő olyan rövid, hogy az alatt az egész ügyet megszervezni nem lehetett. A t. íképviselő ur emiitette azt, hogy az általa felhozott összeg olyan csekély az igénylés mérvéhez képest, hogy nem nagy reményünk lehet arra, hogy ez az akció olyan nagyon kiterjedit legyen, mint amennyire kívánatos volna. Én arra kérem a képviselő urakat, ne ébresszenek elérhetetlen vágyakat a házhelyhez jutottak leckében) mert ha előveszi a t. képviselő ur a ceruzát és megszorozza a kiosztott házhelyek számát csak 10 millióval is, látja, hogy olyan enormis összeg jeta ki, amely túlhaladja az ország teherviselő képességét, tehát nem tudunk olyan összeget, bármilyen szeretettel fogalkozzunk ezzel a kérdéssel öszszehozni, amely szükséges volna ahhoz, hogy ezeket az igényeket ki tudjuk elégíteni. T. Nemzetgyűlés! Én attól tartok, hogyha itt azt hirdetjük, hogy mindenkinek, aki házhelyhez jutott, az állani házat épít vagy legalább is nagyon kedvezményesen fognak az illetők házhoz jutni akkor a privát szorgalom utján való épitkezés és tevékenység meg fog szűnni és ezzel nem használunk- hanem inkább kárára vagyunk azoknak, akik a saját szorgalmukból fognának vagy tudnának építeni. (Szeder Ferenc: Dehogy! Nem szűnt meg akkor sem, amikor a Darányi-féle házakat építették!) Mi olyan szeretettel, olyan odaadással és olyan lélekkel foglalkozunk ezekkel a nehéz szociális problémákkal, hogy igazán nem ér31
