Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-550

À nemzetgyűlés 550. ülése 1926. Felteszem a kérdést, méltóztati'k-e Pakots József képviselő ur távolmaradását igazoltnak tekinteni, igen vagy nem! (Igen!) Ha igen, ilyfen értelemben mondom ki a határozatot. Következik Györki Imre képviselő ur interpelláieáója a belügyminister úrihoz. Kérem a jegyző urat, ho,gy az interpelláció szövegét felolvasni sziveskedjélk. Hebelt Ede jegyző (olvassa): »1. Hajlandó-e a belügyminister ur intézkedni az iránt, hogy saját választókerületemben beszámológyülést tarthassak? 2. Hajlandó-e a belügyminister ur intézkedni az iránt, hogy a választókerületemhez tartozó külsőségeken (tanyákon) a debreceni rendőrhatóság gyűlés megtartására engedélyt adj on 1 3. Hajlandó-e intézkedni a belügyminister ur az iránt, hogy a rendőrhatóság a beszámoló gyűlések engedélyezésénél egyformán járjon el, akár kormánypárti képviselő, akár ellenzéki képviselő beszámolójának engedélyezéséről van szó.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Négyéves képviselőségem alatt többizben előfordult az, hogy saját választókerületemben beszámológyűlésre kértem engedélyt. Több izben előfordult az is, hogy a kért engedélyeket megkaptam, legtöbbször azonban csak ismételt beadványaim alapján. Ilyen gyűlés betiltására, beszámoló nem engedélyezésére vonatkozó határozatot a múltban mindékor szó nélkül tűrtem, szó nélkül vettem tudomásul és még egyetlenegy eset sem volt arra, hogy itt a Házban szóvá tettem volna ezt a betiltást. Most azonban, mikor azt veszem észre, hogy a debreceni rendőrkapitány ismételt kérésemre sem teszi lehetővé azt, hogy beszámolót tartsak saját választókerületemben, amikor látom négyéves működésem alatt azt a tendenciát, hogy az ottani helyi hatóság nem teszi lehetővé azt, hogy a kerületemhez tartozó külsőségeken, tanyákon egyszer is megjelenjek választóim előtt és ott parlamenti ténykedésemről beszámolót tartsak; amikor látom ezt a rosszhiszeműséget, látom ezt a lehetetlen helyzetet; ez arra késztet, hogy a t. Nemzetgyűlés előtt tegyem szóvá a kérdést és kérjem a belügyminister urat, hogy sürgősen intézkedjék ebben a dologban. Szükségesnek tartom ezt a kérdést azért is ide hozni és nem olyképen megoldatni mint ahogy előre látom, hogy a belügyminister ur azt a választ fogja adni, hogy tessék fellebbezés folytán a kérdést hozzá vinni és akkor végső fokon elintézi a dolgot, mondom, szükségesnek tartom a kérdést azért is ide hozni a Ház elé, mert valahányszor gyülésbetiltásra vonatkozólag reklamációkkal léptem fel a helyi hatóságoknál, ott mindenkor értésemre adták, ami természetes és köztudomású tény is, hogy utóvéglre nem a helyi hatóság engedélyezi vagy nem engedélyezi a gyűlés megtartását, ő csak egy végrehajtó közeg s hogy engedélyeznek-e politikai gyűlést, az mindig a belügyminister úrtól függ vagy a politikai hatóságtól, a főispántól és a rendőrhatóság csak végrehajtó közeg. Nem akarom tehát kiélezni a dolgot, hogy magát a debreceni rendőrkapitányság vezetőjét tegyem felelőssé a gyűlés betiltásáért, illetőleg a beszámoló nem engedélyezéséért, hanem a felelősségrevonást a minister úrral szemben állitom fel. Teljesen tarthatatlannak tartom, hogy négyéves parlamenti működésem alatt nem leévi május hó 12-én, szerdán. 215, hetett a Debrecen környékéhez tartozó egyetlen körzetbe kimenni, egyetlen tanyán megjelenni és ott gyűlést tartani. A kezeim között levő gyüléstbetiltó végzés azt mondja, hogy igy kellett határozni, mert a jelenlegi politikai helyzet és annak feszültsége folytán az időpont nem alkalmas ma gyűlések tartására. Ma nem alkalmas! Nem tudom, mikor tartja a belügyminister ur vagy az ottani főkapitány a politikai helyzetet gyűlések tartására alkalmasnak. Tény az, hogy néhány hónappal ezelőtt kértem engedélyt gyűlésre és akkor sem tartották alkalmasnak. Akkor fennállt a belügyministernek rendelkezése, amely teljesen szabálytalan és törvénytelen, hogy ha engedélyeznek is gyűlést, akkor sem engedik a frankkérdést napirendre tűzni. A múlt hetekben az egyik aktiv államtitkár, Schandl Károly a saját választókerületében nemcsak hogy beszámolót tarthatott, — pedig a politikai helyzet akkor ép ugy alkalmatlan volt, ha alkalmatlan volt, mint ma, de az ő részére mégis engedélyezték a gyűlés tartását — hanem lehetővé tették azt is, hogy ott egy aktiv államtitkár belekössön az ellenzékbe, az ellenzéket a hazafiatlanság vádjával illesse és a frankügyről is beszéljen. Arra kérem tehát a belügyminister urat, hogy tessék rendet teremteni ebben a kérdésben. Tessék odahatni és utasitani a helyi hatóságait, hogy a kerület képviselőjének beszámoló gyűlést mindenkor engedélyezzenek, tessék odahatni, hogy a Debrecen városához tartozó külsőségekben is megjelenhessek választóim előtt és tessék egyenlő mértéket alkalmazni az összes képviselőkkel szemben, ne pedig a beszámolók kérdéseiből is pártpolitikát csinálni és csak egységespárti képviselőknek és aktiv államtitkároknak megengedni a beszámolót. Elnök: A belügyminister ur kivan szólni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Igen könnyen tudok válaszolni a képviselő ur ^ interpellációjára, amennyiben épen az az intézkedés, amelynek követelésével a képviselő ur szavait befejezte, már régen ki is adatott. Nekem az az elvem, hogy képviselőket nem lehet elzárni attól, hogy bizonyos normális időközönkint saját választókerületükben beszámoló gyűléseket tartsanak és ott a közönségnek a maguk sáfárkodásáról beszámoljanak. Etekintetben el is ment az intézkedés az elsőfokú hatóságokhoz. Ha a képviselő ur kifogásolja, hogy épen a közelmúltban és pedig, ha jól tudom, 9-én kért az igen t. képviselő ur gyűlés tart ci'S cl Tel engedélyt, illetőleg nem a képviselő ur, hanem egyes debreceni lakosok és a kérelem elutasittatott, erre vonatkozóan két megjegyzésem van. Az egyik az, hogy ezt a gyűlést egyáltalán nem mint beszámológyülést kérték engedélyezni. Egyszerűen gyűlés engedélyezését kérték ezek az urak, nem is nemzetgyűlési képviselők és bejelentették a szónokokat. Ha a gyűlést mint beszámológyülést jelentették volna be, a helyi hatóság bizonyára máskép járt volna el. Az igen t. képviselő ur azt mondja, hogy bizonyára azt fogom válaszolni az interpellációjára, hogy miért nem fellebbezték meg az illetők, akik a gyűlést kérték, az elutasító határozatot. Ez tényleg igy is van. Kilencedikére kérték azok az urak a gyűlést, harmadikán kézbesitették az elutasitó határozatot, tehát bőven volt idő arra, hogy a gyűlést kérelmezők a határozatot megfellebbezzék. r Elvégre én nem vagyok ezermester, csodákat én se tu-