Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-550
A nemzetgyűlés 550. ülése 1926. évi május %ó 12-én, szerdán. m havában élvezett illetmények mennyit javultak, illetve mennyiben módosultak a 7000. M. E. számú nevezetes rendelet révén, amely általában a státusrendezés neve alatt ismeretes. Azok, akik 13—24 évi szolgálati időt töltenek már a tanítói pályán, 95.000 korona havi jövedelemtöbbletet kapnak, illetve 4000 és 8000 korona havi jövedelemtöbbletet a státusrendezés óta. (Malasits Géza: Hova teszik ezt a sok pénztf) Nevetséges összeg ez, különösen, ha tekintetbe vesszük azt a nagyon minimális öszszeget, amellyel a tanitók a pályafutásukat a XI. fizetési osztály 3. fokozatában kezdik. Egy alkalommal, amikor erről a státusrendezésről beszéltem, elmondtam, milyen lehet az élete annak a fiatal tanítónak, aki másfélmillió koronás havi fizetéssel kezdi a hosszú időn keresztül kilátása sincs rá, hogy nyomorúságos fizetésénél fogva magának családot alapithasson. Pedig sok esetben nagyon fontos ez, mert lejárt már az az idő, amikor a tanitók még künn a falvakban, a tanyákon is hozományvadászokként jelentkezjiettek. Én tehát szeretném, ha a kultuszminister ur a tanitóság iránt, még ha azok anyagi bajokkal jelentkeznek is, kissé több megértést tanúsítana és nem venné fel annak a szigorú embernek a maszkját, amelyben a kultuszminister ur a tegnapi napon jelentkezett. Sokkal több megbecsülést érdemelnek a magyar tanitók, még ha a bajaikat felpanaszolják, felsorolják és még ha azt mondják is, hogy bizony ebből a nyomorúságos fizetésből nem tudnak megélni, sem mint hogy a mindenkori kultuszminister olyformán értékelje és méltányolja ezeket a bajokat és panaszokat, mint amilyen formában a kultuszminister ur ezt tegnap megtette. Sokkal több megértést és sokkal több jóakaratot várunk a kuluszminister úrtól. Ha már a t. kultuszminister ur nem tud annyira birokra kelni a pénzügyminister úrral, hogy megértesse vele azt a nagy kulturfeladatot, amelyet a magyar tanitóság teljesit és ha már nem is tud a számukra többet kiverekedni, illetve nem tud többet kiverekedni az adott esetben, ugy legalább értse meg a bajukat és panaszaikat és mutasson több méltányosságot velük szemben. Szóvá kell tennem azt a körülményt is, hogy a diktatúra bukása után indokolatlanul és elfogultsági szempontból nagyon sok tanitót megfosztottak kenyerétől. Indokolatlanul azért, mert ma már 6—7 évvel az események után látjuk, hogy mennyire indokolatlan vexálásoknak voltak kitéve annakidején azok az emberek, akiket nagyon sokszor minden ok nélkül kommunistáknak, bolsevistáknak bélyegeztek. (Malasits Géza: Mert nem köszönt pl. a papszakácsnénak! — Ellenmondás jobbfelől.) Ha semmi egyebet nem említenék, is fel, csupán azt az egyetlem körülményt, hogy a perujitási kérelmek Ikapcsán kénytelen, a bíróság olyanokat felmenteni, akik annakidején a gyorsított tanácsok által 5—6 évre Ítéltettek e], vagy azt a körülményt, hogy ha a bíróság újrafelvételi kérelmeket tárgyal, sokszor asa ilyen súlyosan büntetett egyéneket is a legminimálisabb birsíálggal sújtja, ez az egy körülmény is eléggé igazolja azt az, állitásomat és felfogásomat, amelyet anndkidején még • Vasa József akkori kultuszminister ur is alátámasztott, hogy azok az alimo-zditások, vexálásdk és a tanítóknak a (kenyerüktől való megfosztása nem mindig igazságos alapon vagy egyáltalán nem igazságos alapon történt. A kultusziminister ur kötelessége, —-és én nagy on örülnék annak, ha ezt a kötelességét teljesi- térné, — hogy minél előbb revízió alá vegye NAPLÓ. XLIII. ezeknek a szerencsétleneknek ügyét és adja vissza a kultúra munkásait magánaife a kulturális életnek, hogy eaeki továbbra is becsültetteü élhessenek hivatásuknak Nem voltak azok, akiket igy elbocsátottak, akiket iktejnyerüktől megfosztottak, forradalmibb a!k, mint amilyenek ma is vannak; a tanítótestületben és különösen ilyenekként jelentkeztek a diktatúra bukása után, nem voltak forradalmibbak, mint azolk, akik nem voltak, részesek az eseményelkibeín, de üldözőivé szegődtek ©mezeknek. Nagyon szeretném, ha a kultuszminister ur megértené ezt a kötelességét és 100% erejéig teljesítené is, Egyébként, amint beszédem eileáén is mondtam, a részletes vita során találok módlot és alkalmat árral, hogy a kultusztárca minden egyes tételénél a rövidre szabott idő keretében elmondjam véleményemet. Most osiak, annalfa kijelentésére szorítkozom, hogy miután politikai szempontból sem vagyok a kormányzat iránt bizalommal (Malasits Géza: Dei meg egyébként sem!) és egyébként sem, és a költségvetés különösen nemi hangolhat engem bizalomra a kormány iránt, ennélfogva ezt a költségvetést tnein fogadoni el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Hebelt Ede jegyző: Lendvai István Î Lendvai István: Mély tisztelettel (kérem a Ház tanácskozásképességéneik megállapítását. Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlevő képviselő urakat megszámlálni. Hebelt Ede jegyző (megszámlálja a jelenlévő képviselőket.) Elnök: Minthogy a Ház nem tanácskozásképes, az ülést tiz perere felfüggesztem. (Szünet után) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólagosan Lendvai István képviselő urat illeti. Lendvai István: T. Nemzetgyűlés! Egy nagy magyar tanító emlékezetét kívánom a nemzetgyűlés elé idézni akkor, amikor a kultusztárca költségvetésével kapcsolatosan néhány megjegyzést teszek. (Halljuk! Halljuk!) Annak a nagy magyar tanítónak tetemei ott porladoznak az egri Bebek-bástyán, annak a nagy magyar tanitónak sirja felett egyszerű, bár hatalmas fakereszt áll, amely fakereszt sírfeliratául mindössze csak annyi van felírva: Csak a teste! Gárdonyi Gézának, a felejthetetlen emlékű magyar tanitónak és írónak emlékezetét kívánom idézni és e pillanatban szinte zavarban vagyok, hogy vájjon ezt a sírfeliratát idézem-e csak, amely arról az ő elporladt testéről szól, amely test addig, ameddig itt a földi világban mozgott és működött, a legnemesebb, mondhatnám, a legszentebb magyar pedagóg lelkét burkolta és takarta, avagy azt az ő szellemét idézem-e, amely oly felejthetetlen Írásokat termelt és teremtett ennek a szegény ezeresztendős magyarságnak. Amikor azokra a kijelentésekre gondolok, amelyekkel az igen t. kultuszminister ur élt itt tegnap a jobb anyagi módját sürgető tanítósággal szemben, amelyek kétségtelenül túlszigoruak voltak, akkor azt kell mondanom, hogy ideje volna már annak, hogy ne lennének jogosultak az általam idézett, elhanyatlott nagy magyar tanitónak azok a szavai, amelyeket egyik művében épp egy szereplő tanitó szájába ad, amikor azt mondatja vele, hogy a magyar tanitónak a szivét a cipőjében kell 30
