Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-546

A nemzetgyűlés 546. ülése 192 E nemzetgyűlés összeülésé előtt, amidőn még a vasúton fizető utas "voltam, történt meg velem az, hogy elutaztam valamerre. Azt a vonatot, amelynek a Keleti pályaudvarról kellett volna indulnia, valamilyen oknál fogva áthozták a Nyugati pályaudvarra. A Nyugati pályaudvarról indult ki a vonat, de érintette a Keleti pályaudvart. Az utas megváltotta szabályszerűen a maga jegyét, beült a Nyugati pályaudvaron a kupéba és negyedóra múlva jelentkezett a kalauz egy fizetési bárcával. Az utasok csodálkoztak, hogy ez mire szolgál. Erre azt mondta, hogy ez a külön viteldíjról szól a Nyugati pályaudvartól a Keleti pályaudvarig. Nem is volt ez egészen jelentéktelen összeg, és mindenesetre jellemző erre a megdicsért tarifapolitikára, (Herrmann Miksa előadó: Mikor volt ezl) hogy egy technikai vagy egyéb szempontokból, az utas hibáján kivül áthelyezett vonaton megfizettették a viteldíjdifferenciát az utassal, holott az sokkal szivesebben ült volna fel a vonatra a Keleti, mint a Nyugati pályaudvaron. Ez semmiesetre sem alkalmas arra, hogy a vasúti közlekedéssel, a vasúti politikával és a tarifapolitikával meg legyünk elégedve. A helyzet tényleg az, hogy a magyar vasúti tarifa meglehetősen magas a külföldi tarifákhoz képest, a közlekedés maga meglehetősen körülményes, nehézkes, sőt időveszteséggel járó, és ha nekem nem volna igazam abban, hogy feladok minden reményt ezzel a rendszerrel szemben, akkor méltóztassék ebből a lelkiállapotból azzal kizökkenteni, hogy nem meg nem érdemelt dicséreteket méltóztatik hangoztatni a rossz vasúti közlekedésről, hanem be méltóztatik jelenteni, hogy a kereskedelemügyi kormánynak a legközelebbi jövőben milyen arányú és milyen irányú változtatásai és tervei vannak a vasúti közlekedés fejlesztése terén; méltóztassék bejelenteni, hogy hány kilométer uj sínpárt fognak lefektetni, hol fogják a sínpárokat megkettőztetni, mely pályaudvarokat fognak modernizálni, hol ^ fognak uj pályaudvarokat épiteni hol fogják a ludakat megjavíttatni, hol fognak uj hidakat építtetni, hány kocsival fogják a kocsiparkot fejleszteni, szaporítani. Ez programm, ehhez hozzá lehet szólani, s ha mindez megtörténik akkor majd gyerünk a dicsérettel, s akkor mi leszünk az elsők, akik ahhoz a dicsérethez csatlakozunk. A másik részletkérdés, amelyről beszélni akarok, az, iparfelügyelet kérdése. Az iparfelügyeletről az 1893 : XXVIII. te. rendelkezik. Ezt a törvényt annakidején azért hozták, hogy az akkor fejlődésnek indult magyar iparban az eleven emberi munkaerőt, a munkásokat lehetőleg óvják a balesetektől. Az uj helyzet, uj gépek, energiák bevezetése az iparüzembe, uj kockázatokkal járt és az akkori kormány szükségesnek látta, hogy ez a 1893 : XXVIII. te. megalkottassék. Ennek első fejezete azt mondja (olvassa): »Balesetek elhárítása és az alkalmazottak életének, testi épségének^ és egészségének megóvása érdekében szükséges intézkedésekről.« Nem lehet tehát közöttünk nézeteltérés atekintetben, hogy ez a törvény kifejezetten a balesetek eíháritását és az alkalmazottak életének és testi épségének védelmét is célul tűzte ki. Ezt mondja az első szakasz. Megrajzolja azt a programme! amelynek keretében az inarfelügyelők a felügyelői tevékenység-ét kifejteni tartoznak. De emellett szól az idézett törvény 7. §-a is, amely azt mondja, hogy (olvassa): »A munkaadó az ipartelepen , évi mápis hó 7-én, pénteken. 11 előfordult minden balesetet, amely egy vagy több alkalmazott megsérülését vonta maga után, a baleset megtörténtét követő 48 óra alatt az illetékes ipar felügyelőnél bejelenteni köteles.« Ugy-e, nyilvánvaló, hogy ez a bejelentési kötelezettség azért került bele a törvénybe,^ hogy az iparfelügyelők az ipari balesetekről tudomást szerezzenek és a balesetek ügyében eljárjanak, a balesetek okait kivizsgálják és a szükséges óvóintézkedések megtétele érdekében az intézkedéseket megtegyék?! Az 1907 : XIX. te. is rendelkezik az iparfelügyeleiről. E törvény negyedik része, 183— 186. §-ai az iparfelügyelet hatáskörét szabályozzák a balesetmegelőzés és a balesetelháritás terén. A 183. § első bekezdése ezeket mondja (olvassa): »Annak ellenőrzésére, hogy a balesetbiztosításba bevont egyes üzemekben megtörtén tek-e mindazok az intézkedések, amelyek az alkialniazotta.k életének és egészségének mgióválsára és a balesetek lehető elhárítására szükségesek, a királyi iparfelüg-yelők vannak hivatva, akik ez ügykörükben az 1893. évi XXVIII. te. rendelkezései szerint járnak el.« A harmadik törvény, amely az iparfelügyelőket bevonja a balesetmegelőzésbe és elhárításba, az 1884 : XVII. te., a régi ipartörvény, valamint ennek novellája, a legújabb ipartörvény. Ezek is taxa ti v rendelkezéseket tartalmazniaife az ipar felügy el ők hatáskör érői a balesetelháritás terén. Ha azután ennek a sok törvényes parancsnak és rendelkezésnek szövevényein keresztül megvizsgáljuk, hogy a magyar iparfelügyelet miképen^ felel meg annak a feladatának, hogy a munkások' és alkalmazottak testi épségét és életét megvédelmezze, akkor egészen iszonioiru. következtetésre jutunk. Mindenekelőtt rendkívül érdekes a kereskedelmi tárca költségelőirányzatának idevonatkozó része. Az iparfelügyelet céljaira bevételként előirányoztak 330.400 pengőt és ennek túlnyomó nagy része kazánvizsgálati díjakból folynék be. Ezzel a tétellel szemben a kiadás 308.830 pengő; a tiszta haszon tehát a magyar királyi kereskedelmi kormány javára a munkások testi épségének védelmére hivatott iparfelügyelői ágazatnál 21570 pengő! Ma, amikor a szociális kérdések annyira előtérbe nyomulnak; ma, amikor a túlsó oldalról is olyan sokszor halljuk hangoztatni a szociális ^problémák megoldásának szükségét: azt kell látnunk, hogy ebben a nagy állami költségvetésben és magában a kereskedelmi költségvetésben, amely 21 millió pengő költségvetéssel dolgozik, egészen szerény, kicsike összeg van felvéve egy igen hasznos és igen tekintélyes társadalmi réteg,, a munkások testi épségének és életének védelmére. Az állam nemhogy kiadásokat, kockázatokat és terheket vállalna ennél a tételnél, hanem ug-y igyekszik kalkulálni, hogy ebből még tekintélyes haszna is legyen. (Mozgás half elől.) A költségvetési előirányzat indokolása mondja, hogy 13 iparfelugyeleti hivatal működik, a tizenhárom közül azonban hétben csupán egy-egy hivatalnok dolgozik. A létszám az egész ország területéin egy ministeri tanácsos, öt műszaki főtanácsos, tíz műszaki tanávsos, hét ipari főfelügyelő, három ipari felügyelő, egy ipari segédfelügyelő, azonkívül a kezelési szak. Ez nagyon kicsike, csekély létszám, pödiig ez az egész ország területén volna hivatva a balesetelháritás és balesetmegelőzés meglehetős nagy munkáját elvégezni. (Klárik Ferenc: Fizikailag is lehetetlen!) Későbbi intézkedések az iparfelügyelet ha-