Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-548
126 A nemzetgyűlés 548. ülése 1926. évi május hó 10-én, hétfőn. emberek, akik kimennek Amerikába, Németországba, vagy bármely külföldi államba és ott eredményeket érnek el, vagy legalább is megindítanának olyan akciót, amelytől eredményt lehetne várni. -Ha azonban egy Vecsey vagy egy pár kiváló festőművész kimegy a külföldre, ez sokkal több hasznot jelent az országnak. Ezekkel legalább nem történhetik meg az, ami megtörtént a magyar követtel, aki mikor az olasz király aziránt érdeklődött nála, hogy mekkora az a terület, amelyet Magyarországtól elszakítottak, tanácstalanul állott és nem tudta az olasz királyt ebben a tekintetben fel világosítani. Ezekben az emberekben, akiket a követségekhez kiküldünk, azért, hogy a tönkretett ország nyomorúságát az egész világban szétkürtöljék, papokat, apostolokat szeretnénk látni azokon a helyeken, olyanokat, akik dolgoznak, akiknek működésétől eredményeket vár ez a szegény, tönkretett ország. A minister ur figyelmét fel kell hívnom az utódállamok kérdésével kapcsolatban egy másik ténykörülményre. Előhoztam már több vasutas ügyét; özvegy Molnár Istvánnét, Kovács Ferencnét és társait és többeket kegyetlenül rákényszeritett a népjóléti minister, — noha Krisztus keresztjét hordozza a mellén — hogy lemondjanak a nyugdíjáról, mert különben nem adja meg a beköltözési engedélyt. Voltak olyanok, akik ezt nem tették meg s akik még mindig függő viszonyban vannak, lebegnek két ország között, mint Mahomed koporsója (Derültség és zaj a jobboldalon.) s nem tudják, hogy megszállott területen maradjanak-e, vagy Magyarországra jöjjenek. A kormány 30-40 évi munkájuk eredményét veszélyezteti, amikor megköveteli, hogy lemondjanak nyugdíjukról, mert csak igy adja meg nekik a beköltözési engedélyt. Igen t. külügyminister ur, tudom, azt fogja mondani, hogy az utódállamokkal tárgyalni fog és követelni fogja, hogy a békeszerződések értelmében vállalják a nyugdíjasok nyugdíjait. De már három éven keresztül folyton ezt méltóztatnak mondani. Három éven keresztül miből éljenek ezek az emberek, családtagjaik és gyermekeik 1 Ezek a legnagyobb nyomorban és keserűségben vannak. Voltak közöttük, akik pereltek s a magyar kir. Curia arra az álláspontra helyezkedett, hogy a magyar állam köteles ezeket a nyugdíjakat kifizetni. A minister ur azt mondta, hogy olyan intézkedést fog tenni, hogy még a curiai ítélet alapján sem legyen köteles a Máv. a nyugdíjakat megfizetni. Nem tudom eléggé kérni a minister urat, hogy minden nap kellemetlenkedjék az utódállamoknak. Legyen Európának legkellemetlenebb külügyministere, mert a legjobban tönkretett ország külügyministere. A kisentente államokban, sajtójában, parlamentjeikben a magyar és nemzetiségi képviselőkön keresztül s a nagyentente államainak lapjaiban tartsa napirenden azt a kérdést, hogy több ezer ember az éhhalál előtt áll ; a trianoni békében benne van a kötelezettség, hogy az utódállamok kötelesek fizetni a nyugdíjat, de nem fizetik meg, s ezeket az embereket most a legnagyobb nyomorúságban és szenvedésben látjuk. Ha a magyar állam evvel a mozdulatlan és megalázkodó politikával szemben a maga csonkaságában és tönkretettségében is az önérzetének adja jelét ; ha az utódállamokban látni fogják, hogy hiába akarták kimondani a halálos Ítéletet Magyarországon, mert egy ezer évesmultu és egészséges nemzetet megölni nem lehet, ha félni kezdenek attól, hogy a magyar kérdés megoldatlan, s hogy ez a kérdés még egyszer nagy kérdőjellé fog válni Európa életében : méltóztassanak elhinni, sokkal többet tud a kormány kierőszakolni az utódállamoktól, mintha megalázkodással, szolgai alázatossággal hajlik meg előttük, és ilyen formán adja tudtul óhajtásait az utódállamoknak. A külügyminister ur, aki szintén szegénysorból harcolt és küzdött, hogy boldoguljon az életben, és ilyen magas pozicióba emelkedett, hogy az országnak egyszerre két legfontosabb tárcáját látja el, bizonyára azon az állásponton van, amelyen minden józan embernek kell lennie Európában, hogy a születésnek, mint olyannak, semmiféle szerepe nem lehet a diplomáciában. (Lendvai István : Születés nélkül nem lehet valaki diplomata. — Derültség és zaj. — Gaal Gaston : Non nascitur, sed fit!) Nagyon örülök, hogy méltóztatnak ezen mosolyogni, de viszont mindannyian tudják, hogy mit értek ez alatt. Én kifogásolom és helytelennek tartom, hogy az arisztokrácia tagjai a külpolitikai szolgálatban helyezkednek el, s a legnagyobb előnyöket biztosítják maguknak azért, mert véletlenül vagy tévedésből az arisztokráciának tagjai lehettek. (Élénk derültség a jobboldalon. — Barthos Andor : Pénz kell a reprezentációhoz!) Evvel a felfogással feltétlenül szakitani kell. Nem lehet valakinek helyzeti előnye az, hogy ő grófnak, vagy bárónak, vagy gentrynek született. A diplomáciai pályán egyedül és kizárólag a tehetséget, arravalóságot kell nézni, (tíarthos Andor: Azt is kell nézni!) mert mindig csak arravaló emberek szellemi munkájából származhat haszon a magyar nemzetre nézve. (Zaj jobbfelől.) Itt Magyarországon különösen addig, mig a monarchia fennállott, azt a rossz szokást követték és ugy látszik, ezt a rossz szokást átvették csonka Magyarország területére is, hogy a külpolitikai szolgálatba mágnásokat akarnak tenni ezért, mert mágnások. (Zaj jobbfelől. — Gr. Hoyos Miksa : Nézze meg a kimutatást, meglássa, hogy hányan vannak. — Perlaki György : És hány a polgári származásul) Nekem hiába akarják mondani a képviselő urak, hogy soroljam elő, nagyon sokat tudnék felsorolni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Csak megállapítom a tényt, hogy nagyon sokan vannak bent az arisztokráciából. (Felkiáltások jobbfelől : Halljuk a neveket !) Pl. az angol követünk, egy. Az amerikai követ, kettő. A francia követ, három. Az olasz követ, négy. (Barthos Andor : Hol van az a sok 1 Azután Bornemissza. (Kováts-Nagy Sándor: Már meghalt!) A másik. {Derültség és zaj a jobboldalon.•— Kováts-Nagy Sándor: Korányi Frigyes, a nagy arisztokrata!) Báró, tehát odasorozom őt is. (Zaj. Elnök csenget-) Feltétlenül szükséges, hogy a diplomáciai szolgálatban ne az arisztokrataszületés legyen az irányadó, hanem a tehetség és az arravalóság. A ministerelnök ur állandóan hangoztatja, különösen amikor külföldön van, amikor Genfben vagy másutt a külföldön tárgyalása van, hogy ő a demokrácia alapján áll. Hogy a korrnány demokráciája hogyan fest, arra nézve csak egy jellemzőt kell mondanom: a nyilt szavazási rendszert. (Zaj és felkiáltások jobbfelől : Ez nem ide tartozik !) És hogyan fest ez a demokrácia idehaza, arra nézve csak meg kell emlitenem a földreform végrehajtását. (Zaj és derültség a jobboldalon.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a külügyi tárcánál tartunk! (Barthos Andor : Már csak az osztály uralom és a kéjgáz hiányzik! — Derültség és zaj jobbfelől.) Kiss Menyhért : Amilyen őszinteséghiányban szenved a ministerelnök ur belpolitikája, ugyanolyan a külpolitikája is. Csak állandóan hangoztatja a demokráciát, de a demokrácia igazságát és mélységét a kormányzásában és politikájában nem érvényesiti. Ismételten három dologra hivorn fel a külügyminister ur figyelmét. (Felkiáltások jobbfelől :
